Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mennyit beszélgettek a párotok...

Mennyit beszélgettek a párotokkal? Nekem így nagyon nehéz.

Figyelt kérdés

Azt vettem észre, hogy bizonyos emberek, főleg a fiatalabbak, és nemcsak a férfiak, nem igénylik a beszélgetéseket, sőt egyszerűen nem tudnak miről beszélgetni a családjukkal, párjukkal. Az én párom is ilyen. Nem olyan durva, mint az exem, akinek az volt a reakciója, miután ezt szóvátettem neki, hogy "most miről beszéljek mégis?" És elkezdte felmondani a pár évvel azelőtt tanult egyetemi biológiát, mintha felelne, így gúnyolt ki engem. Alig tudtam leállítani, aztán dühösen elment. A mostani párom is egy ilyen kuka. Nem élünk együtt, de találkozni se szeret, mert "miről beszélgessünk mindig?" Hát én tudnék miről, de ő "a sok beszédet hamar megunja" meg "felesleges szócséplés". Általában mindig megkérdezem, milyen volt a napja, ezt letudja 1 mondattal, a következő erre vonatkozó kérdés már idegesíti, elvonul, hazamegy. Azt mondta, az is más lesz, ha együttélünk, mert akkor jövünk-megyünk, mondunk néhány szót, de "így irányítottan mit mondjon?" Amikor nem találkozunk, akkor se telefonál, smst is csak ritkán ír, és akkor is megsértődik, és szerinte fárasztó vagyok, ha 1 sms-sel is többet írok, mint kellene.

Nekem ez borzasztó, azzal együtt, hogy nagyon szeretem őt, s nem azért, mert nő vagyok, hanem azért, mert én úgy nőttem fel, hogy mi mindig beszélgettünk otthon. Mindent megbeszéltünk, mindig volt mondanivalónk egymás számára, s nem azért, mert nők voltunk, mert a nagyapámmal és az apukámmal is így volt. Ők is tudtam beszélgetni, de még az unokabátyám is, aki korban hozzám tartozik, és úgy nőttünk fel, mint a testvérek. Most meg sorban fogom ki az ilyen pasikat. Amúgy tiszta hülyének is néz már, hogy mit akarok én ennyit beszélgetni meg találkozni, hiszen szerinte beszélgetni se kell minden nap, még sms-ben sem, nemhogy találkozni. Féléves a kapcsolat, nem vagyunk már tinédzserek. Állítása szerint szeret. Ugyan mi lenne, ha nem szeretne?

Tényleg ez a normális, hogy nem beszélgetnek otthon? Ugyanis gyerekek közt vagyok, és ők is arról számolnak be, hogy nem beszélgetnek a szüleikkel, mindenki éli a maga életét otthon, nekik is furcsa, ha erről kérdezem őket.

Nekem kell a kapcsolattartás, a kommunikáció, hogy akármikor felhívhassam félelem nélkül, ugyanis mivel ő nem hív, szoktam én is hívni őt, úgy, hogy előre jelzem sms-ben, hogy szeretném most felhívni, és hiába próbálok beszélgetni, rájövök hamar, hogy unja, le akarja tenni.

Otthon az édesanyjával sem beszélgetnek, állítása szerint egyetlen problémájáról sem tud. Amikor én kérdeztem a problémáiról, nem értette, hogy miért kellene nekem elmondania, mert az a helyes, ha magában tartja, úgysem tudok segíteni. Amikor én kezdtem el mesélni a napi gondokról, akkor ez volt a reakciója: "én most ezzel mit kezdjek? Nem tudom magamra venni a problémáidat"


Mit csináljak szerintetek? Mi lesz ebből hosszútávon? Van ilyen tapasztalatotok? Hogyan vehetném rá szépen lassan a kommunikációra?


2011. márc. 22. 11:58
1 2 3
 21/29 anonim ***** válasza:

Hallgatni arany.

Időben elhallgatni.....gyémánt.



Csak humorkodok. :)))

2011. márc. 22. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/29 anonim ***** válasza:

Szia. Hát ez tényleg elég nagy probléma,hisz mindennek kulcsa a beszélgetés, a megoldások, a megbeszélések. De ez nálatok eléggé hiányzik,csodálkozok is hogy ki tartottatok eddig is.


Én is ilyen vagyok majdnem,mint a barátod,csak én fiatalabb,és lány. A barátod nagy valószínűséggel eléggé hangulatember,és gondterhelt / talán depressziós? A lényeg az, hogy attól hogy valaki nevet valamin, nem jelenti azt hogy boldog. Evvel arra akarok kijukadni, hogy ha azt állítja szeret,az valszeg úgy is van, DE szerintem eléggé boldogtalan. Alapból azt szűröm le, mivel a gyerekkorába se volt nagy kommunatív társasága, a családjába se, szerintem eléggé nehéz lehetne megváltoztatni is. Magába gyepesedett, unott. Mi nálunk ritka a beszélgetés. Anyám 1 gondomról se tud szintúgy, ha 1nap 1x hozzámszól, vagy én hozzá, sokat mondok. apám pl nem is lakik itt, nem is tartjuk a kapcsolatot. Egyedül barátommal beszélgetek,de már vele is ritkán. Én is ezt szoktam kérdezni " Miről beszélgesünk, egyáltalán van miről? Mit csináljunk? " És nem is találkozunk már sokszor, ő már bele is unt a "dolgaimba" és csak akkor találkozunk ha kitalált valami programot és én bele eggyezek.Tudom hogy ez sajnos nem jó,de ez addig fog így menni, míg valaki nem tesz velem valami csodát.. Idők múlásával talán jobb lesz. Ezvan. Hagyd el őt vagy fogadd el. ha szereted őt akkor próbáld meg a lehetetlennél is többet. Sajnálom hogy így alakult a kapcsolatotok, én is ezt szoktam mondani hogy minek mondjam el a problémáimat hoggyha úgyse tud rajta se ő , se senki segíteni. Felnőtt embert megváltoztatni nem lehet. Elfogadni azt lehet,de ha neked ez így nem jó, akkor most hagyd abba, amíg fiatal vagy.

18/L

2011. márc. 22. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/29 anonim ***** válasza:
Hangsúlyozom: nem olvastam végig, túl hosszú lenne. Véleményem szerint a sok beszégetés nagyon fontos egy kapcsolatban. A kummogás nem megy. Majdnem elhagytam a férjemet néhány hónapja, mert egy hónapig halogatta, hogy megbeszéljük a problémáinkat. Aztán rájött, hogy magára marad, ha nem tesszük. Nem mondom, hogy állandóan faggatom a nélkülem töltött idő történéseiről, de ami kettőnket érint, azt muszáj megbeszélni. Nincs más megoldás. Pedig ő sem egy nagyon beszédes fajta. Így mi sokat beszélgetünk.
2011. márc. 22. 12:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/29 anonim ***** válasza:
Nem tudom elképzelni, hogy olyan partnerrel legyek együtt, akivel némán bámulunk a semmibe. Pedig az én kapcsolatom sem felhőtlen, sőt..., de ezt valahol kompenzálja az, hogy mindíg beszélgetünk, még tévézés közben is, szerencsére a páromnak nagyon jó beszélőkéje és humora van, még nehéz helyzetekben is meg tud nevettetni, talán épp ezért viselem el a negatív tulajdonságait. Egyébként érdekes, mert amúgy nem vagyok beszédes, munkahelyen egész nap hallgatok, de vele mindíg van témánk, még így évek után is.
2011. márc. 22. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/29 anonim ***** válasza:

Nekünk speciel be nem áll a szánk, a kapcsolatunk egyik pozitívumának tartjuk, hogy beszélgetni is jó egymással, nem csak pl. a szex. Néha szoktunk beülni ketten valahova, "randizni" és órákat beszélgetni. Alapból egymáshoz járunk, de fontos nekünk, hogy ilyen alkalmak is legyenek. Mindent meg tudunk beszélni.

Nekem is volt kevésbé beszédes barátom, de az nem társult hozzá, hogy keveset akart volna látni.

Én a leírásból úgy látom, Ti nagyon nem vagytok egy hullámhosszon.

Pláne nem szimpatikus, hogy a párod nem akar sűrűn találkozni Veled. Aki szerelmes, az legszívesebben minden nap együtt lenne a szerelmével, ez az igazság. (Még ha nem is beszédes, akkor is igényli az együttlétet, a másik társaságát,még ha csak csendben összebújnak, akkor is.)

2011. márc. 22. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/29 anonim ***** válasza:
100%

"miről beszélgessünk mindig?"


Ilyet soha nem mondanék a barátnőmnek.

Szerintem sem illetek össze, a srác kilóg a sorból, szerintem ő nem illik hozzád, és nem fordítva.

2011. márc. 22. 13:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/29 anonim ***** válasza:
Most komolyan...a választ már Te is tudod ez így nem működik.Borzalmas lenne így élni.Én is éltem így egy jó darabig de nem működik.Én megértem,hogy vannak csendesebb zárkózottabb emberek de mégis,hogy képzelik így hosszútávon működni fog a kapcsolatuk??Hát biztos,hogy nem mindennek a kommunikáció az alapja.A kapcsolatok 99%-a a kommunikációhiány miatt megy tönkre.Ha nem beszélnek ugyan honnan tudjam mi van a párommal.hogy van-e vmi problémája mi nyomja a lelkét?!El lehet nyomni magunkban a problémát egy ideig de előbb-utóbb abból probléma lesz.Szerintem ennek a fiúnak komoly lelki problémák lehetnek.Egyszerűen nem vagytok egymáshoz valók ennyi.Ez sajnos halott ügy Ő nem fog megváltozni.Gondolj bele ha esetleg lennének gyerekeitek otthon ülsz gyesen alig várod h hazaérjen és akkor hazajön a munkából és lesz a nagy semmi...nem tudtok semmit majd megbeszélni...mindegy nem is ragozom tovább.Remélem megtalálod a neked való társat.Sok sikert hozzá!!
2011. márc. 22. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/29 anonim ***** válasza:

Mi sokat beszélgetünk, bár tény, hogy főleg én beszélek. A pasik általában nem szeretnek annyit beszélgetni...

Engem az is zavar, ha mondok valamit (hosszan ecsetelem), ő meg válaszol rá egy szót... Olyankor szóvá is teszem, hogy mondhatna bővebbet is. :)

2011. márc. 22. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/29 anonim ***** válasza:

Mi 16 éves házasok vagyunk, de el nem tudnám képzelni az életemet ilyen férfivel, mint a te párod, már bocs...

Mi esténként ki sem fogyunk a szóból, minden érdekli a férjem, az is hogy mit ebédeltem, de az is hogy mit csináltam bent a cégnél, vagy hogy mit vettem a boltban, vettem -e magamnak valami új göncöt, mi van a fiunkkal (15 éves), Őneki hogy telt a napja, és még sorolhatnám.Nyáron a teraszon egy üveg bor mellett hajnalig kint tudunk beszélgetni úgy, hogy észre sem vesszük, hogy elszaladt az idő.Nem sok jót jósolok egy ilyen néma kapcsolatból, mert ha az ember nem tudja az örömét, vagy a bánatát megosztani a társával, akkor azt már megette a fene...

2011. márc. 22. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!