Hogyan tudnék megegyezni a szüleimmel? (folytatás lent)

Elöre is elnézést kérek,kicsit hosszu lesz.

21 éves lány vagyok,5 éve élek párkapcsolatban,1,5 éve élettársi viszonyban a párommal.Most a szüleim házában lakunk.Mindkettönkenek van munkahelye,de nem vagyunk olyan anyagi helyzetben,hogy elköltözhessünk itthonrol.A szüleim sem tudnak támogatni minket,a párom szüleiröl nem is beszélve,akikkel még a viszonyunk sem tul rozsás.Az én szüleim annyi segitséget tudnak nyujtani,hogy lakhatunk náluk,azzal,hogy felesben álljuk a költségeket,fizetjük a számlákat,vesszük az élelmiszert,tisztitoszereket stb.Mi már a kezdet kezdetén megmondtuk a szüleimnek,hogy arra törekszünk,hogy tudjunk sporolni,hogy 1-2 éven belül vehessünk 1-2 butort stb és külön költözhessünk tölük.Igaz,hogy házvásárlásra nem igen lenne lehetöség,de akkor esetleg albérlet,vagy lakáshitel is szobajöhetne,de csak akkor ha már lesz 1-2 alapvetö holmink pl mosogép,villanytüzhely,hütöszekrény stb,ami alapvetö szükségletnek számit.Ez az elgondolás nekik is tetszett és örültek,hogy probálunk elöre gondolkodni.A problámák azonban már kb fél év után jelentkeztek.Minden honapban amikor megjönnek a számlák,apum összeszámolja ás elosztja 2 felé,mi meg mindig szo nélkül kifizetjük nekik a mi részünket.Igyekszünk mindig kivenni a részünket a kiadásokbol,hogy ne ök tartsanak el minket,igy viszont egyáltalán nem tudunk félretenni.Például a tüzrevalo vásárlásánál is elkérték tölünk az összeg felét.Erre én eléggé kiakadtam és felhoztam apuméknak,hogy mi igy soha nem fogunk tudni félretenni egyetlen petákot sem.Erre ö nagyon felháborodott.Kijelentette,hogy ök egyszerüen nem tudnak anyagilag segiteni minket és ideje lenne,hogy ezt végre felfogjam stb stb.Mondtam neki,hogy nem is várom el,hogy ök pénzeljenek minket,söt abban is egyetértek,hogy a kaja,villany-,viz-fogyasztás megnövekedett,azzal,hogy a párom is nálunk lakik,hiszen igy nem 3,hanem 4 ember él a házban,ezért elfogadtam,hogy ezeket a számlákat fele-fele arányban fizetjük,de a tüzrevalo mennyisége ugyanannyi maradt,mint azelött,mert mi a párommal 1 szobát használunk,ami azelött az én gyerekszobám volt,tehát nem kell több helységet füteni.Ebböl kifolyolag,ha lenne apámékban egy kevés akarat eziránt,megvehetnék ök a tüzrevalot,ugyanugy mint az eddigi években és nem kérnék el tölünk még arra is a pénzt,tudván,hogy sporolnunk kell.Ezt igy elmondtam nekik is,de nem értik meg,csak azt hajtogatják,hogy ök nincsenek olyan anyagi helyzetben,hogy nekünk segitsenek.Most sikerült annyi pénzt összeszdnünk,hogy vettünk egy mosogépet.Ez az elsö közös szerzeményünk,nagyon örülünk neki.De most is látom,hogy apámnak ez nem tetszik és anyámnak már mondta is,hogy egész honapban nem vettünk kaját a hütöbe...Teljesen el vagyok keseredve.Egyéltalán nem az a célom,hogy kihasználjam a szüleimet vagy élösködjek rajtuk,de azért jol esne ha látnám,hogy legalább amiben tudnak segitenek.Nem tudom mit tegyek,de tudom,hogy ha igy marad a helyzet,akkor soha nem tudunk továbblépni,önállo életet kezdeni párommal.Ha viszont elkezdünk sporolni ill vásárolni dolgokat,akkor a szüleim nem fogják eltürni,hogy kevesebbet tudunk adni a konyhára.Mi lenne erre a megoldás?