Lekurv*z a saját anyám! Segítség, mi tegyek?

Hogy lehet "egész nap" segíteni főzni? Kérlek szépen, én egyetem mellett ellátom a háztartást, gyereket nevelek, mindezt egyedül, és még sose jutott eszembe panaszkodni, hogy a FŐZÉS meg a takarítás miatt nincs időm tanulni. Pedig minden nap főtt étel van az asztalon, akkor is, ha csak én vagyok itthon egyedül. Nehogy már húzogasd a szád arra, hogy ha egyszer otthon laksz, akkor neked is csinálni kell valamit. Ha meg elmész albérletbe, ott szerinted nem kell takarítani? Meg ott majd hozza a szobaszerviz az ebédet?

Amúgy meg szégyelld magad, hogy anyukádat megütötted. Azt aláírom, hogy nagyon csúnya, ha így beszél veled, de az sem semmi, hogy te azt hiszed, neked semmi dolgod nincs otthon, felnőtt létedre.

Én megértelek, hogy megütötted, egyrészt ő a bántalmazást tanította, adta át neked más rész iszonyatosan marcangoló tud lenni, hogy ha egy szülő ilyen.

Szavakkal verve és a Mérgező szülők c. könyvet erősen ajánlom figyelmedbe.

És nagyon erős lehetsz, ha tudtál ilyen szülök mellett tanulni.

Érdekeset mondok:

Ez egy berögzült, tudattalan energia rablási mechanizmus nála. (napokig vele foglalkozol fejben - olyankor rá fordítod a figyelmed)

Mindannyian ilyeneket tanultunk, leginkább a szüleinktől, elég nehéz ezeket megérteni, és kezelni.

A legtöbb napi bosszúság mögött is ez áll.

Használható tanácsot, 'receptet' nem tudok adni.

Költözz el..

Én maximálisan meg tudlak érteni, mivel engem is állandóan k.vázott anyám, ha nem tetszett neki valami. Sosem dicsért, mindenért szidott, bármit csináltam az nem volt jó neki. Ráadásul eltitkolta előlem, hogy apám haldoklik, és nem engedett be a kórházba elbúcsúzni tőle!!

Hát ezek után még jobb lett a kapcsolatunk. Sosem engedett sehova, én pedig mivel depressziós voltam apám miatt, nem is erőltettem semmit.

Végül akkor szakadt el végleg nála a cérna, mikor 20éves koromra lett egy komoly kapcsolatom (előtte is csak 1 volt).

Minden nap kikészített, aztán elérte hogy a héten 5 napot biztos hogy a páromnál töltöttem. Anyósom megszeretett nagyon eközben, így elmeséltem neki az otthoni helyzetet.

2 napot töltöttem anyámnál, mikor lejöttek értem autóval, összecuccoltak, és magukhoz költöztettek.

Azóta nyugtatókon élek, de végre jól vagyok teljesen... (csak hiányoznak a testvéreim, akiket anyám ellenem fordított)

Neked sem ártana elköltözni hamarosan, mert ahogy látom lassan te is ott jársz, hogy napi 3 frontint szedhetsz :/

nekem akármit mondhatna az anyám, meg is rugódhatna de úgyse emelnék kezet rá, apámra se, öcsémre se s senkire se, ha rokon ha nem, akármilyen ideges legyek

szerintem ha kicsit visszaveszel magadból s elmeséled normálisan anyukádnak (nem ordítva), hogy miért nem tusz hétvégén segíteni akkor megérti, elvégre a lánya vagy s ha nem is mutatja nagy a valószínűsége, hogy szeret és meg tudja érteni

"Nem az a fajta egyetemista vagyok aki bulizik heti2x és vígan él, és a sulit 5 év alatt csinálja meg a 3 helyett."

Ez milyen egyetem? Gyorsított?

Szerintem eltúlzod az egész történetet. Jó élete lehet anyukádnak mellettetek. Azt mondod, ha valaki eltart, akkor az inkább az apád. Könyörgöm, apád keresete a szüleid közös tulajdona. Tehát a szüleid segítenek mindazzal, amit apádtól kapsz. Szerintem anyád csak simán belefáradt a zseniális családjába. Nem téged kell sajnálni, hanem őt. Ja, a pofonért meg letörtem volna a kezedet.