Mit csináljak? Már nem szeret a férjem.

12 éve vagyunk együtt,5 éve házasok.Építkezés közepén állunk,van egy 15 hónapos fiunk.A férjem folyton bánt(szóval,nem tettel),most is közölte,hogy ő egy tehénpásztor,én meg a tehén.És már megígértem neki 2x,hogy lefogyok és mégsem.Szerinte 10-20 kg-ot leadni nagyon könnyű.De persze ő olyan izmos,mint mikor megismerkedtünk,ugyanolyan jól néz ki.Mondtam,ő miért nem ad magára,akkor mondta,hogy tehénpásztornak jó így is.Állandóan azt nézi,mibe köthet bele.Szerinte mennem kellene az építkezésre nekem is pakolni,meg csinálni a dolgokat,de a kicsit nincs kire hagyni.Szerinte csak nevelnem kell a gyereket és rendben tartani a háztartást.Mindent megteszek,hogy ne legyen kosz,retek,de a gyerek mellett nem egyszerű.Meg soha nem is voltam egy rendmániás pedáns lány.Igaz,ő ugyanúgy széthagyja a dolgait,mint én,de nekem az a dolgom,hogy utána is összeszedjem.Egyszerűen gyomoridegem van,ha hazajön.Tegnap elmondtam neki,hogy ablakpucolás volt,reakciója:minek.

Tény,mostanában én is állandóan ugrok arra,amit mond,de nem bírom elviselni,hogy szerinte ő tökéletes,én pedig egy szar alak vagyok.Mondtam neki,menjünk külön,erre gúnyosan közölte,ugyan miből élnék meg.De lehet,hogy egyszerűbb lenne,és találnék egy olyan férfit,aki megbecsül és társként néz rám.A férjem szerint rossz példa van előttem,az apukáméké.Ott apu ugyanúgy kiveszi a részét a házimunkából,mint a rendes munkából.És ezt nem is vártam el a férjemtől addig,míg napi 14 órát dolgozott.De most itthon meresztette a valagát 3 hónapig és ugyanúgy nem csinált semmit.Elérakom a reggelit,a kávét,van főtt ebéd.Van mosott,vasalt ruhája.Van minden nap főtt étel,fel van mosva,le van törölve a por és mégsem jó semmi.Mondtam neki,nekem is jól esne egy reggeli 1 hónapban 1x úgy,hogy elém van rakva.Erre közölte,hogy megkérdezte ma is,mit ennék,mondott 2 félét és nem kellett.Akkor leszarja és csináljak magamnak.Mondta a lekváros kenyeret,amit nem szeretek.De hogy egy omlettet vagy melegszendvicset csináljon,amit szeretek,ez nem jön le.

Mikor a kicsiről mesélek,miket csinált aznap,akkor úgy néz rám,mintha a szomszéd Józsikáról beszélnék.A gyerek körül sem segít,mert őt én akartam nagyon,akkor viseljem mosolyogva.Ne panaszkodjak,hogy 2 napja 3/4 4-kor kelek a gyerek miatt és 15 hónapja 1 éjjelt aludtam át.

Az,hogy csak úgy megsimogasson,megpusziljon,megcsókoljon,netán az emberek előtt megfogja a kezem,hát csak egy álom.Ha este az ágyban vagyunk,akkor fekszik mellettem,hozzám nem érne.Ha én bújok,akkor vagy finnyásan a hajam lökdösi,vagy ficereg.De általában este netezik,vagy beül egy kád vízbe,én pedig elalszom,mire előkeveredik.Úgy érzem,csak élünk egymás mellett.Meddig lehet ezt így húzni,nem akarom,hogy apa nélkül nőjön fel a gyerek?