Mit csináljak? Már nem szeret a férjem.
12 éve vagyunk együtt,5 éve házasok.Építkezés közepén állunk,van egy 15 hónapos fiunk.A férjem folyton bánt(szóval,nem tettel),most is közölte,hogy ő egy tehénpásztor,én meg a tehén.És már megígértem neki 2x,hogy lefogyok és mégsem.Szerinte 10-20 kg-ot leadni nagyon könnyű.De persze ő olyan izmos,mint mikor megismerkedtünk,ugyanolyan jól néz ki.Mondtam,ő miért nem ad magára,akkor mondta,hogy tehénpásztornak jó így is.Állandóan azt nézi,mibe köthet bele.Szerinte mennem kellene az építkezésre nekem is pakolni,meg csinálni a dolgokat,de a kicsit nincs kire hagyni.Szerinte csak nevelnem kell a gyereket és rendben tartani a háztartást.Mindent megteszek,hogy ne legyen kosz,retek,de a gyerek mellett nem egyszerű.Meg soha nem is voltam egy rendmániás pedáns lány.Igaz,ő ugyanúgy széthagyja a dolgait,mint én,de nekem az a dolgom,hogy utána is összeszedjem.Egyszerűen gyomoridegem van,ha hazajön.Tegnap elmondtam neki,hogy ablakpucolás volt,reakciója:minek.
Tény,mostanában én is állandóan ugrok arra,amit mond,de nem bírom elviselni,hogy szerinte ő tökéletes,én pedig egy szar alak vagyok.Mondtam neki,menjünk külön,erre gúnyosan közölte,ugyan miből élnék meg.De lehet,hogy egyszerűbb lenne,és találnék egy olyan férfit,aki megbecsül és társként néz rám.A férjem szerint rossz példa van előttem,az apukáméké.Ott apu ugyanúgy kiveszi a részét a házimunkából,mint a rendes munkából.És ezt nem is vártam el a férjemtől addig,míg napi 14 órát dolgozott.De most itthon meresztette a valagát 3 hónapig és ugyanúgy nem csinált semmit.Elérakom a reggelit,a kávét,van főtt ebéd.Van mosott,vasalt ruhája.Van minden nap főtt étel,fel van mosva,le van törölve a por és mégsem jó semmi.Mondtam neki,nekem is jól esne egy reggeli 1 hónapban 1x úgy,hogy elém van rakva.Erre közölte,hogy megkérdezte ma is,mit ennék,mondott 2 félét és nem kellett.Akkor leszarja és csináljak magamnak.Mondta a lekváros kenyeret,amit nem szeretek.De hogy egy omlettet vagy melegszendvicset csináljon,amit szeretek,ez nem jön le.
Mikor a kicsiről mesélek,miket csinált aznap,akkor úgy néz rám,mintha a szomszéd Józsikáról beszélnék.A gyerek körül sem segít,mert őt én akartam nagyon,akkor viseljem mosolyogva.Ne panaszkodjak,hogy 2 napja 3/4 4-kor kelek a gyerek miatt és 15 hónapja 1 éjjelt aludtam át.
Az,hogy csak úgy megsimogasson,megpusziljon,megcsókoljon,netán az emberek előtt megfogja a kezem,hát csak egy álom.Ha este az ágyban vagyunk,akkor fekszik mellettem,hozzám nem érne.Ha én bújok,akkor vagy finnyásan a hajam lökdösi,vagy ficereg.De általában este netezik,vagy beül egy kád vízbe,én pedig elalszom,mire előkeveredik.Úgy érzem,csak élünk egymás mellett.Meddig lehet ezt így húzni,nem akarom,hogy apa nélkül nőjön fel a gyerek?
válasza:
válasza:Ragadjunk ki egy példát!
"Mondta a lekváros kenyeret,amit nem szeretek.De hogy egy omlettet vagy melegszendvicset csináljon,amit szeretek,ez nem jön le."
- Honnan jöjjön le? Az égből? Párod gondolatolvasó? Ha nem, akkor annyit kell neki mondani: "Köszönöm, lekváros kenyeret most nem kérek, készíts nekem inkább melegszendvicset, azt szeretnék." - Egyszerű? Igen, az.
- Ugyanilyen egyszerű az is, hogy aki rosszat keres a másik emberben, rosszat talál, aki jót keres az jót talál. Ez azért van így, mert senki sem teljesen jó vagy rossz, mindenkiben van ez is, meg az is. Ha tehát ragaszkodsz hozzá, hogy rossznak akarod látni a párod, akkor rossznak fogod látni és kész.
Összegezve: ez itt most nem volt egyéb, mint értelmetlen nyávogás. Miközben pocsékul kommunikálsz és nem teszel semmit, amitől jobb lehetne. Jól foglaltam össze, kihagytam valami fontosat, vagy teljesen rosszul látom? ;)
köszönöm a válaszokat,hogy nem kiabáltatok le.én tennék a kapcsolatért,volt,hogy télen menni akartunk Ausztriába.nagy nehezen rávettem magam,hogy otthon hagyjam a fiamat.erre közölte,hogy kettesben nem akar jönni,csak társasággal.most kiröhögött,mikor mondtam,hogy beszélgetni szeretnék,ossza meg az építkezés dolgait velem is.ő utál beszélgetni,a gyerek ne sírjon,kiabáljon,csak akkor kell,mikor jókedvű.elvállalni nem vállalja el a gyereket,oldjam meg a tornázást,menjek futni este,mikor már alszik a gyerek.
egyébként anyukám is azt mondja:egy asszony szoknyája sokmindent elfed.
válasza: válasza:15 hónapos gyereknek már régen át kellene aludnia az éjszakákat. Napközben is kell tudnia egyedül játszani. Ha rosszul szoktattad,akkor egyedül te vagy a hibás. Változtass rajta,akkor több időd lesz.
A fogyáshoz sem kell feltétlenül konditerem. Kevesebbet enni,és megválogatni,hogy mit eszel. Amíg a gyerek játszik,azalatt lehet otthon is tornázni. Máris lemegy néhány kiló.
Elválni persze lehet. De miből tartod el a gyereked? A gyest csak 3 éves koráig kapod, a családipótlék és a gyerektartás nem elég a megélhetéshez.
Arra várni,hogy majd jön egy új pasa,elég rizikós. Szeretőt biztosan találsz,de olyant,aki téged és a gyereket is vállalja,nem biztos.
Ha találsz is valakit,mi a biztosíték arra,hogy ő jobb lesz,mint a férjed?
Komolyan el kell beszélgetnetek,esetleg egy családterápián résztvenni,és rendbehozni a házasságotokat. Ez nem csak a gyerek,de mindannyiótok érdeke.
válasza: válasza:kedves utolsó,rosszul látod.ha én 12 év alatt megtanultam és megfigyeltem,hogy ő mit szeret,akkor ő is megtehette volna ugyanezt.tudja,hogy számomra a jeles napok fontosak,ennek ellenére szerinte az olyan nap,mint a többi.pl most még annyit sem mondott,hogy boldog nőnapot.de ugyanez van a házassági évfordulóval,megismerkedési évfordulóval,...én minden évben készültem,vacsora,csini ruha,jó bor.ő hazaállított 8-9 felé,mikor minden tönkrement,én egyedül megvacsoráztam,mert már ájultam el az éhségtől,ő meg nem értette,mire a nagy felhajtás.
talán tényleg rossz embert fogtam ki.
de szerinted milyen minden este úgy várni haza,hogy gyomoridegem van attól,hogy megint mit nem csináltam jól,mibe köt megint bele.
igen,át kellene aludni,de nem teszi.mindent kipróbáltam,semmi nem hatott nála.legtöbbször csak szomjas vagy cumi kell neki.
igen,én is hibás vagyok,de elég volt,hogy mindenen csak én változtassak,ő meg semmit meg sem próbál tenni.
válasza:Akkor anyádnak nincs igaza!!
Azért teszi ezt meg veled a férjed, mert tudja, hogy megteheti.
Megalázhat, leszólhat, elhanyagolhat, nem kell veled törődnie, mert úgysem tudsz mit tenni, nincs hová menned, nem tudod egyedül ellátni a gyereked: az ő tulajdona vagy, azt csinál veled, amit akar.
Te meg hagyod.
Ha így jobban tetszik: én is jó nagy tehén vagyok, de mellettem a férjem nem tehénpásztor lett, hanem bika. ;)
A gyerek közös, és már nem tehet semmit, akkor kellett volna reklamálni, hogy nem akar apa lenni, mikor még csak terveztétek.
Tudatosítsd benne, hogy te jól elleszel a gyerektartásból, a ház árának a feléből, amit ő fog kifizetni, a GYES-ből, a családiból, és majd a keresetedből.
Ha nem akarod, hogy apa nélkül nőjön fel a gyereked, akkor sürgősen keress mást, mert már most is apa nélkül nő. Te írod, hogy nem foglalkozik vele, "a gyerek a tied".
Kell ez neked???
El akarod ezt viselni? Jobb így élni, mint kettesben a fiaddal?
Lehet, most anyád ezt mondja, de ha megkérded, hogy albérletbe menjetek nyomorogni, vagy hazaköltözhetsz a gyerekkel, hidd el, hogy ő is másképp fogja látni.
Én egy percig nem tűrném el, hogy így beszéljen és viselkedjen velem a férjem, nem hogy évekig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!