Hálásnak kell lennünk a szüleinknek?

ez csak nézőpont kérdése!!

és arról mi a véleményed,hogy egyesek a wc-be dobják a csecsemőt?

szerintem nem azért kell hálásnak lennünk hogy megalkottak minket vagy világra hoztak vagy felneveltek , hanem azért amit adtak nekünk.

gondolkozz el hogy az emberek többs´ge ugyan azokkal az adotságokkal születnek meg , de a család az ami formája öket. pl a szomszéd lány egyidös velem , ö sem született hülyébnek vagy sötétebbenek mint én, de még is tüz és víz a köztünk le´vö külömbség. rettentö sötét szegény aki még szakumnkást sem tudott elvégezni. és nem az ö hibája ez hanem ezt kapta látta a családjátol. a családja is ugyan olyan sötét, ahol apa veri anyát anya veri a gyereket.

szóval ne azért legyél hálás hogy megszülettél hanem azért ami kaptál tölük. ha nem kaptál tölük semmit, rosszul neveltek vagy elhagytak szellemi fejlödésedhez semmit sem adtak akkor ne legyél hálás nekik, mert ahogy írtad megcsinálni és felnevelni bárki megtudja csinálni, de nem mindegy a minösége.

amikor 16 voltam én is utáltam,hogy mindenben a szüleimtől függök!!!!de mára már beláttam(most vagyok 26)a szülők csak a gyermekük javát akarják,és azért "pofáznak" bele mindenbe mert tapasztaltabbak mint te!!!

gondolom a te szüleid is az "odaadó" kategóriába tartoznak,mert ha magasról tennének a fejedre,nem lenne számítógéped meg neted...

Hallod, én teljesen megértelek! De a válaszadóknak is igaza van. :) Kifejtem.

Magáért az életért szerintem nem kell hálásnak lennünk, nem mi akartunk megszületni erre a világra, amit néha igen szarnak láthatunk. De hibáztatni is hülyeség őket ilyen esetben. Krónikus beteg vagyok, de most kérdezzem meg Anyukámat, miért szült meg? Ő nem tudhatta, hogy ez lesz. Akkor lenne hibáztatható, ha mondjuk a terhessége alatt dohányzott, ivott stb. volna, de szó sem volt ilyesmiről.

A betegség miatt huszonévesen is itthon lakok, én se rajongok a függésért - de a plusz segítség, támogatás amit ANyukámtól kapok, az már igencsak abba a kategóriába tartozik, amiért hálás vagyok.

Bár ha egy kineziológust megkérdezel, mást mond - ő azt mondta, legyek hálás apámnak, aki 4 éves koromban elhagyott és többé le se szarta a fejem - az életért, mert ő csak ennyit tudott adni. Hát szerintem meg ennyit AKART. Nem mindegy.

De megértem, hogy egy gyerek önmagában nem fog túlcsordulni a hálától azért, hogy "köszönöm, szüleim, hogy nem dobtatok ki a kukába, nem vetettetek el, stb." Vagy hogy "nem hagytatok éhen halni" stb. Azért ezek alap dolgok. MInt az, hogy sok férj azért akarja verni a mellét, hogy ő milyen jó, mert nem veri a családját, nem csalja meg az asszonyt.

Alap dolgokból nem lehet boldogságot építeni önmagában. AZ csak az alap.

De az, hogy erőn felül tisztességesen taníttattak, élményeket szereztek Neked (pl. utazás stb.) és értékeket adtak át Neked szeretettel - szerintem ezekért hálás lehetsz.

De azt, hogy a gyereknek van mit ennie, van ruhája, van szobája - ezt valóban nem dörgölheti egy szülő a gyerek orra alá, mert igazad van, ha akkora teher ez, minek akart gyereket. Persze ezt így ne mondd a szüleidnek, mert el fog mérgesedni a vita.... Én arra szoktam gondolni, hogy majd ha nekem lesz gyerekem, én neki adom ezt vissza. Ezt az érvet szerintem felhozhatod! :) És extra hálát, hanyattesést nem várok érte mert ez természetes.

Ez a "Nem én akartam a Világra jönni", ez egy nagy hülyeség. Gondolj már bele, amikor egy nő és egy férfi akik szeretik egymást, gyereket szeretnének, akkor hogy kérdeznék már meg attól, amiből is a gyermek kifejlődik, hogy kicsikém szeretnél e Világra jönni, mert nem biztos hogy gazdagságban és boldogságban fogsz Élni, de az esélyed megvan rá. Ez nem így működik. Vicces is lenne,nem? Ha meg azért nem születnéntk gyerekek, mert nem tudjuk megkérdezni Tőlük, hogy akarnak e Élni vagy sem, akkor előbb utóbb kihalna az emberiség.. Lehet ez hülyén hangzik, de így van.

Azért viszont már a szülő a FELELŐS, hogyha bevállalták a gyermeket, akkor mindketten mindent megadjanak neki amire egy gyerek egészséges fejlődéséhez szüksége van. De ha a gyermek felnő,és elér egy bizonyos kort,akkor már igenis Ő lesz a felelős az Élete alakulásáért. Tanulás, életszemlélet, munkahely, saját család, stb. Mert ezt sajnos sokan hajlamosak elfelejteni, és inkább a szülőket okolják azért hogy megszülettek (főként a kamaszok esetében), és mindenkit okolnak a hibákért csak saját magukat nem.. Erről a témáról rengeteget lehetne vitatkozni, nekem ez a meglátásom.

Nem a háláról kell hogy szóljon az Élet a szülők és gyerekeik között, hanem a kölcsönös tiszteletről és az ezzel járó dolgokról.. Persze vannak kivételek, mert sokszor a szülő nagyon sokmindent elront, de vannak kezelhetetlen csemeték is... A lényeg, hogy mindenki egy bizonyos életkor után önmagáért saját maga a felelős.