Utálom anyámat, direkt csinálta ezt velem, nem fogom neki ezt megbocsájtani soha, értitek?
Egyszerűen nem jövök ki az anyámmal. Apám meghalt, is hárman maradtunk, én és az öcsém, meg ő.
Történt azt, hogy egyik osztálytársam aki lány, nyár közepén még megírta levélben, hogy bejövök neki.
Beszéltem vele, de nem mertem neki elmondani, hogy találkozni szeretnék vele, élőben, hogy komolyan gondolta-e. Megkértem anyámat, beszéltem vele, elmondtam, hogy mi történt, hogy vegyen pár új ruhát, hogy eltudjak menni ahhoz a lányhoz. Nem vette meg. Pedig szépen kértem, szinte könyörögtem neki (nem is egyszer), hogy vegye meg. Nyár végén amikor nagy nehezen elmentünk a boltba, akkor meg azt mondta, ezt túl drága nem veszi meg, majd ha olcsóbb lesz. Mindig ezt csinálja velem. Pedig volt rá pénzünk. Még nyár kezdete előtt kijelentette, hogy nem mehetek nyári munkába, így megkeresni sem tudtam volna a rávalót. Mindig száz mérettel, nagyobb ruhákba járat, soha még véletlenül sem olyant vesz, ami kicsit is passzolna egymáshoz.
Egyszer egy lány (rendesebbik fajtából), tök komolyan, hívott buliba, arra sem tudtam elmenni, mert tudtam, hogy nem fog elengedni, és akkor megint csak vitatkozna velem.
Hívott egy lány, bálba, szokás szerint arra sem tudtam elmenni, mert azt mondta, hogy "biztos" nem lesz majd ott az a lány, hogy ne menjek. Direkt megkérdeztem egy ismerőst, hogy ott volt-e az a lány, és azt mondta, hogy ott volt, vártak. A szomszéd faluban lakott a lány, biztos hazudott volna nekem. Logikus nem?!
Most nemrég, úgy három hónapja, lány egy mondta az iskolában, hogy "szerelmes" belém.
Nem mentem oda hozzá. Anyának már ezt el sem mertem mondani, inkább hagytam az egészet. Mondtam neki utoljára, hogy vegye meg azokat a ruhákat amikor nyáron nem vett meg.
Nem vette meg. Az idő elmúlt a vonzalom elillant, és még egy lánynak okoztam csalódást.
Női szemmel, gondolom felfoghatatlan ez a szemlélet mód, de egyszerűen annyira csalódott vagyok, hogy bőgni tudnék. Gondolja most valaki ennyire nem lehetek hülye, meg ilyen nincs, de nagyon is van. Senkinek nem kívánok olyan anyát amilyen nekem van. Igen hülye vagyok, és voltam, hogy hallgattam rá, mert eddig mindig hallgatam rá, és mit kaptam cserébe?
SEMMIT!!! Soha nem enged el buliba, soha nem ittam, de cigiztem soha, akkor, mért ezt érdemeltem?
Mért????????????????????????
Mért ilyen velem? Miért? Mivel érdemeltem tőle ezt ki?
Megvolna rá a pénz, nem vagyunk annyira szegények, ne tudnánk ezt megvenni, nem éhezünk, van normális házunk, és ennyit nem érdemeltem.
És mért tudnék bőgni?
Azért mert minden nap látom azt a lány, egy másik sráccal, (nem mint ha irigy volnék, meg senki boldogságába nem álltam és nem is fogok soha), de kimondhatatlanul rosszul esik, hogy én is vele lehettem volna, ha megvette volna azokat a ruhákat.
Lehet, mondani, hogy nem az számít, de igen is számít, és nekem ezt ne hazudja senki.
Ennyit bőven megtehetett volna, ehelyett meg azzal fenyeget, hogy intézetbe rak, mert mertem neki szólna, "hogy lécci vedd már" meg?!".
50 éves az anyám, szóval az idősebb korosztályból való, és nem fogja fel, hogy nem régen van. Nem olyan a világ mint régen, és a lányok meg főleg nem, tisztelet a kivételnek. A mai világban a külső az első, aztán a többi. Ezt olyan nehéz lett volna megérteni, és azt a pár forintot rám költeni?
Gyűlölöm, ezért hiába vigasztal, még a mai napig nem vette meg, hogy nem maradtam le erről, lesz majd barátnőm, hát most lett volna, így nem kellett volna várnom.
Nem bocsájtom meg neki ezt..
válasza:te hülye vagy.... már bocs..
egyébként nem a ruha teszi az embert... de mind 1
ha tetszettél neki akkor azért tetszettél mert szimpatikus voltál .. nem azért mert új kulák ruháid voltak.. ... ennyit erről.. ezért utálod anyád? áldanám az eget ha nekem ilyen anyám lenne... nekem sokkal rosszabb hidd el...
fáj a szíved.... hülye voltál h elszalasztottad a lehetőséget... mással látod... ez van.... lekéstél róla...
te hibád.. nem anyádé.. az h nem mentél el a randira...
válasza:Miután elolvastam azt se tudtam hirtelen fiú vagyok e vagy lány.
Megmondom őszintén ilyen ruhaügyi gondok nálam is voltak, csak veled ellentétben nekem nem lett volna KÉPEM anyáméktól kérni hogy "naa vett ezt meeeg", mert nem vagyok egy kis élősködő és attól hogy a szüleim még nem az a dolgom hogy követeljek tőlük ruhákat. Sokáig tartott mire 1 ruhára valót összegyűjtöttem, elmentem, vettem valamit..így ment ez szépen, aztán elkezdtem dolgozni és sikerült egy jó pár ruhát megvenni és nem azon aggódok hogy mit kéne felvennem. És nem azért mert divatos akarok lenni, hanem mert igen, volt, van mikor rosszul esik hogy mások naponta más ruhákban járnak, és irigylem őket hogy van erre pénzük. Néha én is alsóbbrendűnek érzem magam, most pl van 1 gatyám aminek a combjánál lassan szét fog szakadni annyit hordtam, egy másik meg már bő rám..úgyhogy elég gáz de most is azon dilemmázok hogy hogy veszek új gatyát..mert hogy most melóm sincs.
De azért ne várd már el anyádtól hogy hopp ugorjon mikor te csettintesz...rohadt szánalmas ez a viselkedés, és látni az írásod alapján hogy egy elkényeztetett liba vagy...
18/L
válasza::) tudod én egyszer olvastam egy könyvet, patológiás esetekről...abban volt egy 50 éves férfi, aki az anyját hibáztatta amiért az nem talált neki feleséget mielőtt feldobta a bakancsát. Ő meg volt a szegény áldozat, merthogy agglegény maradt, mert a kedves mama nem kerített neki egy szemrevaló menyecskét...Szerintem ha így folytatod, nagy esélyed van neked is arra, hogy 50 évesen a pszihológusnál vinnyogj ugyanezért.
TE nem mentél randira, bálba, TE nem mentél oda ahhoz a lányhoz, tudom hogy az igazság fáj, de az hogy lecsúsztál a csajról, az csak és kizárólag a TE hibád, és nem az anyukádé. Ő nem tud csajozni helyetted, és szerintem nem is lenne normális ha megpróbálná.
Ami meg a ruhákat illeti, nem volt új ruhád mikor a csajszi szerelmes lett beléd, ergo úgy tetszettél neki ahogy vagy. :)
Ha meg nincs pénz azokra a göncökre, akkor nincs és kész, és ha még hússzor írod ki ezt attól még nem lesz. Fogadd el. Ha nagyon szeretnéd azokat a ruhákat, dolgozz meg érte. Szerintem anyud is megvenné ha megtudná ( mert elment, megnézte, és mondta hogy ez drága )
Egyébként nem azok az anyák vesznek nagyobb ruhát a gyereküknek akik bunkók, hanem azok az anyukák, akiknek nincs pénzük, és ezt te bármennyire is nem vagy képes megérteni, attól még ez így van.
válasza: válasza:A gyűlölködéssel nem mész sokra.
Ha majd nagyobb leszel (mert a soraidból úgy tűnik, ez neked még korai), ismerd fel a következőket:
- Te önálló személyiség vagy.
- Nincs szükséged minden döntésedhez anyádra.
- Nem is hibáztathatod mindenért anyádat. (Illetve teheted, csak akkor maradsz nyakig a sz@rban ücsörögve.)
Mondom, ez most még mind nem időszerű, addig is hagyd a csudába a gyűlöletet, az többet árt annak, aki gyűlölködik, mint annak, akit gyűlölnek.
Ui.: Idős szülők gyerekeinél amúgy gyakori jelenség a túlféltés, az elengedés hiánya, erről nem te tehetsz. Ha viszont arra az útra lépsz, ami nem vezet sehova, holott vannak előtted más lehetséges utak is, az már a te felelősséged is. Ne válaszd a legkényelmesebb utat, mert azon anyuci pici fia maradsz, nem leszel soha felnőtt férfi! Ha az akarsz lenni, be kell vállalnod önálló döntéseket, hibákat kell elkövetned, hogy tapasztalatot szerezz és tanulhass belőlük.
Nem lepődtem meg a válaszokon.
Kicsit sem, senki nem veszi, észre, azt, hogy mindig hallgattam rá, és mindig azt csináltam amit mondott, hátha jobb lesz nekem, gondolván így.
Hallgattam rá, akkor nem mentem el abba a bálba, de azóta, nagyon bánom.
Itt nem az anyagiakon van a hangsúly, mert akkor nem szóltam volna.
Egy új gatyát, meg egy új inget, vagy pólót kellett volna, venni, ez olyan "nagy" kérés volt tőlem?
Nem kérek minden nap tőle egy ezrest cigire, piára, és bulira. Soha nem voltam bulizni.
Egész nap itthon ülök is hallgatom a rinyálásait, amit épp most én is csinálok, kínomban.
Mentem én volna dolgozni nyáron, de amikor mondtam neki, akkor mondta, hogy nem mehetek, az aláírását, pedig nem hamisíthatom alá, mert akkor megint én lettem volna a "rossz".
Mindig a gyerek a hibás, mindig nekem kell megértőnek lenni, én mindent ami volt nekem lemondtam barátság, szerelem, buli, csajok, pia, cigi, kávé?
Mi maradt nekem?
Azt, hogy intézetbe akar dugni, és kussoljak, őröljek, hogy egyáltalán, élhetek, már bocsánat, mertem szólni.
Szívesebben lennék, emós f×sz, mint ami most vagyok.
A házunk ablakán is rácsok vannak (régi építésű parasztház, aki nem hiszi járjon utána), szóval, nemtudok elszökni sem otthonról.
Nem tudom, hogy "vegyem" rá, hogy megvegye nekem, vagy mondaná el, hogy miért csinálja ezt velem állandóan.
válasza: válasza: válasza:Az anyád magadhoz akar láncolni. Soha nem fog engedni csajozni, mama pici fiának akar megtartani, kiskutyusnak.
Te meg egy puhapëcs vagy. Nem akar elengedni csajozni? Kit érdekel? Megkötözött vagy mi van? Menj el!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!