Miért olyanok az anyósok, amilyenek?

Az én anyósom is egy tündéri ember, és az igazat megvallva még nem találkoztam olyannal, akivel konfliktusom lett volna. Sok minden befolyásolhatja: együtt lakik -e a pár a szülőkkel, gyakran találkoznak vagy ritkán, megvan -e a kölcsönös tisztelet.

Néha csak annyin múlik, hogy az adott anyós elviselhetetlen személyiség.

Az én anyósom míg csak együtt jártunk tök jó fej volt, aztán mikor szóba került a házasságkötés kibújt belőle az anyatigris és tejesen megváltozott.

De a végén összeházasodtunk (5 éve) és már van két unokája is.

Néha még be be szól de nem foglalkozok vele.

Bár az enyémről is mondhatnék jót! Sajnos nem tudok. :-( Mindegy, mit csinálok, az sose lesz jó. Igaz, az sem az, amit a fia tesz. Az unokái nem is érdeklik. Ha felhívjuk, mint ha nem is érdekelné, miről beszélünk, ha nagy néha ő hív, akkor is csak nézünk, vajon miért is hívott. Legutóbb pl. ő hívott és elmesélte, hogy a szomszéd kisgyerek lisztérzékeny és hogy ő milyen jó fej, mert vitt nekik recepteket, hogy mit lehet főzni a gyereknek. És hogy milyen szépen elmagyarázta ő a szomszéd gyerekének, hogy miért is nem tragédia, ha lisztérzékeny. A saját unokáiról nem is kérdezett!!! A nagyobb két és fél éves, a kicsi héthónapos, őt még csak kétszer látta, azt se tudja, milyen, sose kérdezi, mit tud már, mekkora, ha mi mesélnénk, nem érdekli, másra tereli a szót. Pl. a szomszéd gyerekre.

Ha meghívjuk, hogy jöjjön el, nincs kedve utazni. Persze hetente utazik a szektájának a gyűléseire. :-( Az nem gond.

Ha elmeséli a párom, hogy mi újság a munkájával - elég szép sikereket ért el mostanában - nem is érdekli, sőt, érezhetően féltékeny a sikerekre, meg a jó keresetére. El kell mondjam, hogy a párom sok évet élt külföldön, ahonnan több milliót küldött haza az évek során az anyjának. Most is bőkezű vele, igyekszünk sok mindent adni neki, nincsenek is amúgy anyagi gondjai. De akármit adunk, mindig más kéne.. :-( Az unokája névnapján még telefonon se hívott föl. Nem várunk tőle ajándékot, nem kell félreérteni, de legalább telefonon mondhatná neki, hogy isten éltessen... Főleg, hogy a telefonszámláját mi fizetjük, neki nem kerül semmibe.

Férjem anyja nem túl barátkozós - a mai napig nem tudom eldönteni, hogy kedvel vagy nem :) De amikor találkozunk, akkor barátságos, amúgy meg nem keres. A férjemet keresi (jó, hogy :)), de tevőlegesen nem szól bele az életünkbe.

Apósom nem szimpatikus, de őt a férjem se szereti, mert nagyon önző és sok negatív gyerekkori-fiatalkori élménye van vele. De ő se keresi a társaságunkat, mi se az övét...

Az én szüleim szerencsére nagyon szeretik a férjemet. Nem elfogultak, objektíven bírálnak, akkor is, ha éppen én jövök ki rosszul :) Amolyan második gyereküknek tekintik. Talán vele udvariasabbak, mint velem, jobban becsomagolják a negatív véleményt, én meg csupaszon kapom.