A barátom nem egyezne bele a plasztikai műtétembe (? )

Az egyiknek kicsi a melle - gond

Az egyiknek van, de lóg - gond (pl. nekem is lóg kissé)

A másiknak túl nagy - gond

Most komolyan! Hallottam már lányt siránkozni, mert kicsi a melle, és olyat is akinek mert nagy, és még olyat is, mert nem tökéletes a formája.

Na Én kb. az óta tökéletesen elégedett vagyok a lógó középkategóriás melleimmel. Egyszerűen röhej már, hogy mindenki arra pocsékolja a pénzét, hogy az legyen ,aki nem Ő. A mai címlap lányok is csak erős photoshoppal kerülnek ki a plakátokra.

Abból a pénzből már egy komplett romantikus hetet lehetne szervezni. Egy család nem szűkölködne egy hónapot!

De annak igazán örülök, hogy ez a legnagyobb problémád :)

Remélem a jövőben nem a médiaideálokra és köztudatba beivódott dolgokra hallgatsz, csak magadra és a kedvesedre.

Az egyik előző vagyok (30/N)

Önbizalomhiányra mindig lehet okot találni (azaz talál nekünk a média, ha hagyjuk!)

Nekem nagy mellem van - ne irigykedj, kérdező, 13-14 éves lányként nem volt valami jó megélni, hogy szépen felöltözve (nem kivágott ruhában, de nem is zsákban) megyek az utcán, abban a hiszemben, hogy csinos vagyok, erre beszólnak valami ordenárét, hogy "de megdugnálak, ilyen mellekkel" stb. Többször volt ilyen, évekre gátlásossá tett, majd' térdig érő kinyúlt bő pulcsikban, az alakomat rejtegetve töltöttem a középiskolás éveimet.

Ha kis melled van, beszólnak. Ha nagy van, beszólnak, és megpróbálnak tapizni. Tudom, mert nekem már 12 évesen C-s kosaram volt, mikor a barátnőim még csak melltartót sem hordtak. Most DD-s, és hidd el, nem annyira jó érzés, mikor nem tudod, hogy akivel beszélgetsz, azt érdekli is, amit mondassz, vagy csak a melledhez beszél.

Igen, mindkét oldalon lenni rossz. Akinek nagyobb a melle, azt többen észreveszik, akinek kisebb, azt komolyabban veszik.

23/L

Ez azért nem média által generált hülyeség. A mell mindig is a nőiességet szimbolizálta (és fogja is), hiszen többek között ez különböztet meg minket a férfiaktól. Már 100 éve is trükköztek azon a nők, hogy nagyobbnak tűnjön a mellük.

És igenis megoldást jelenthet valakinek az önbizalomhiányára, mert lehet, hogy amúgy elégedett magával, csak a melleivel van problémája és ez kihat az egész viselkedésére és a szexuális életére.

Úgyhogy én azt mondom, igenis érdemes megcsináltatni, ha valakinek évek óta gátlásai vannak emiatt és nemcsak egy hirtelen vezérelt ötletről van szó.

(Én írtam a nagy mellekről)

Nem önsajnáltatásnak írtam (mára már nagyon jól érzem magam) és nem "bomba mell", kicsit lóg a médiaideálhoz képest. Csak azt akartam példával illusztrálni, hogy a média, a populáris kultúra, a divatmagazinok világa úgy van berendezve, hogy ahhoz képest minden nő szarul érezze magát - hiszen ez érdeke a szépségiparnak, akkor vesszük meg a termékeiket/meggyünk plasztikai műtétekre, ha nem érezzük jól magunkat a bőrünkben.

Valóban nem tudom, milyen érzés kismellűnek lenni, de Te meg azt nem tudod, milyen megalázó érzés, amikor emiatt beszólnak, vagy beszélgetés közben lefelé néznek.

Én régebben örültem volna, ha az enyém kisebb. Örülök, hogy azért 20-21 évesen - mint amennyi a Kérdező most - nem műttettem meg magam. Nem a testet, hanem a lelket kell megváltoztatni, az ráadásul ingyen is van...

És: a kismellűek olyan jól tudnak öltözködni, minden konfekcióruha nekik van kitalálva. Könnyűszerrel és olcsón vesznek melltartót. Tudnak futni, ugrálni, ugrálós sportokat végezni. Nem kell kánikulában melltartót viselniük. Nem kell attól tartaniuk, hogy csak a melleiket látják bennük, nem (vagy nem akkora eséllyel) kezelik őket szexuális tárgynak. OKé, ez lehet, kevés a nagy mellek (valódi vagy vélt) előnyeihez képest, de a legjobb az lenne, ha mindenki szeretné magát úgy, ahogy van...