A nők miért hanyagolják el magukat házasság után?

Nem provokálásból, de: a férfiak miért hanyagolják el magukat? Miért szeretgetik kevesebbet a borotvát? Miért nem öltöznek olyan igényesen? Miért növesztik a hasukat?

Ennek egyik oka, hogy elkényelmesednek. Ott van a biztos párjuk, már nem kell "hódítani". Aztán lehet leskelődni, ha akár a nő/ akár a pasi besokall.

Mert ahelyett, hogy továbbra is magára szánná az idejét, elkezd a háztartással, gyerekekkel, a párja egyéb igényeivel foglalkozni, és már nem marad energia az addig megszokott dolgokhoz.

Ugyanez a másik oldalon, csak ott meg a munka és a pénzhajhászás viszi el az időt az edzőteremtől, fodrásztól.

A legtöbb nőnek a takarítás, mosás, teregetés, vasalás, porszívózás, portörlés, reggeli-, ebéd- és vacsorakészítés, mosogatás (majd mindez előlről) és a férj (+a KÖZÖS gyerek) ajnározása után már nem marad ideje magára.

De ha mindennek a felét átvállaljátok, boldogan törődik mindenki magával.

(És ugye te is mindig frissen borotvált, illatos vagy, megfürödve, sörhas nélkül, élére vasalt ingben és nadrágban, egy szál virággal várod haza a feleségedet, mindemellett hetente moziba, színházba, kávézóba, vacsorázni, sétálni viszed?)

Mert a házasság,netán gyerekszülés,házimunka,miegymás olyan új feladatok amikhez más öltözet szükséges a célszerűség miatt.Pl 10 kg,os beöltöztetett gyerkőcöt nem célszerű tűsarkú csizmában lépcsőn levinni egy pár emeletet.És biza a játszótéren sem kényelmes viselet a homokozóban....

Én legalábbis ezért váltottam "mami ruhákra"...Van csini öltözékem,csak nincs hova fölvenni....

Szerintem!!

Nem minden nő, csak akit elhanyagolnak.

Ha az ember úgy érzi, hogy csak magának bohóckodik, már nem csinálja tovább. :)

Én jelenleg ilyen helyzetben vagyok, bár nem házasodtunk, "csak" összeköltöztünk.

A következő történt:

Megnőttek a kiadásaink, tehát sokkal többet dolgozom, mint azelőtt.

Igyekszem rendet tartani itthon, ez megint sokkal nagyobb munka, mint amikor egyedül laktam.

Hiába dolgozom többet, muszáj főznöm, mert így olcsóbb. Viszont amiket régebben ettem, azt nem hajlandó megenni a párom. Tehát viszlát párolt zöldség és grillezett csirkemell, és isten hozott marhapörkölt és nokedli.

Persze főzhetnék kétfélét. De egyszerűen egyre is alig van időm.

Mivel megint csak időhiány van, nem tudok annyit mozogni, mint régen. Sőt szinte semmit. Igaz, nálam rájött erre az, hogy elromlott a szemem, így bicikli helyett muszáj metróznom, mert túl hozzú a reakcióidőm, így nem lehet az autók közé kimenni.

A smink nálunk nem gond, mert ő szoktatott le róla, de amúgy sem sminkeltem minden nap.

Ruhák... igyekszem csinosan öltözni, de egyszerűen nincs annyi pénzem ruhákra, hogy mindig fess, csinos legyek. Örülök ha egy szezonban tudok turizni egy darabot, és még akkor is sajnálom rá azt az 1-2 ezer Ft-ot. Mondjuk ez máshol biztos másképp van, ha több pénzünk lenne, akkor könnyebb lenne.

A lényeg az, hogy mire mindent megcsinálok ami kell, magamra nem marad időm, csak bezuhanok az ágyba. Persze ha anyagilag jobban állnánk, akkor könnyebb lenne, emrt mondjuk rendelnénk kaját, meg lenne pénzem ruhákra, meg persze több időm is lenne, tehát tudnék mozogni, de jelenleg sajnos nagyon nem ez a helyzet.

Én sem gondoltam előtte, hogy ilyen nehéz lesz, de tényleg az. Bár én szerencsétlenül váalsztottam, mert a párom nem könnyíti meg a dolgom, csak nehezíti - például hiába akarok 11kor aludni, ha hajnali 2ig gépezik, nem tudok. Aztán reggel nem bírok felkelni, aztán persze, hogy rohanok. Szóval ha ő segítene valamennyit, talán én is jobban bírnám tartani magam.

A férfiak miért hanyagolják el magukat házasság után?

Olyan, mintha a sármjukat csak a nő megfogására használnák, házasság után, mikor már biztosnak érzik a kapcsolatot, akkor már nem adnak annyira magukra, nem figyelnek higiéniára annyit, nem figyelnek a kilókra, nem öltöznek elegánsan, utána meg csodálkoznak, hogy a feleség már nem vonzódik annyira, de persze, hogy nem, mikor nem ilyen volt, mikor megszerette.