Vállalnátok gyereket, ha tudnátok, hogy ezáltal megromlik a kapcsolatotok a párotokkal?

11.22-nek nincs igaza. Egy pici baba nem rabszolgaság! Nem kell minden percben vele lenni. Ha egy nőnek Csak a gyerek számít,Csak vele törődik,a párjával nem,akkor miatta megy tönkre a kapcsolat.

Már a pici babát is rá lehet bízni kis időre az apukára,vagy a nagymamákra! Addig lehet időt fordítani az anyukának önmagára is. Lehet együtt is sétálni,vagy vásárolni menni. Ha már nagyobb,akkor vigyázhat rá a mama,amíg anyuka elmegy a fodrászhoz,vagy este amíg a párjával elmennek pl.moziba vagy egy-két órára a barátokhoz.

Igaz,hogy nem olyan szabadok,mint a baba előtt,de ha jó a kapcsolat,az anyuka törődik a párjával is,akkor a gyerek csak összekovácsolja a családot.

Ha pedig egy kapcsolat nem jó,vagy a férj nem akar apa lenni,akkor nem szabad gyereket vállalni! A gyereknek mindkét szülő szeretetére szüksége van.

Én is úgy gondoltam, hogy nekem elég a szerelmem.

Aztán lett egy fiunk...

Fogalmad sincs, mit hagysz ki, ha nem vállalsz gyereket. És el sem tudod képzelni, mennyivel jobban lehet még szeretni egymást, ha összeköt valaki, aki belőletek lett - és hogy mennyire lehet szeretni egy gyereket.

Nem vagyok véresszájú ősanya, van hobbim, adok magamra, meg minden - egyszerűen csak ez az igazság.

Én nem gondoltam volna (és ő sem), hogy ha majd gyereink lesznek, minden tönkremegy köztünk. Igazából ő nem tudott azonosulni az új szerepével.

Ezzel a tudásommal ami most van, vele sosem vállalnék újra gyereket. Minden ami szép és jó volt köztünk, az elmúlt a 2.gyerek érkezésével.

Ilyen is van.