Van jogom beleszólni abba hogy testvérem hogyan neveli a gyerekeit?

22 évesen 2 gyerek... No comment!

Nincs jogod beleszólni, hogy neveli.

Ahhoz viszont lehet hozzáfűzni valód, hogy neked is meglegyen a "nyugalmad"...

Ha nálad ez kedveskedés hogy valagba rúglak, én az unokahúgomnak mikor kedveskedek azt mondom Zsanikám, vagy Zsancika. Ez meg hülyeség hogy gyámügy, sokakat vernek meg sokkal rosszabb körülmények vannak aztán mégis azt mondják hogy jobb ha családban nő fel.

A lényeg hogy mikor a tesód kiakad ,ne hülyeségeket beszélj hanem mond neki pihenjen egy kicsit, te addig foglalkozol, vigyázol a gyerekere.

Anyukám nagyon régen egyszer azt mondta hogy falhozbaszlak, mikor sírtam és nála jobb szülőt nem tudok elképezelni, mindent megkaptam testileg is meg lelkileg is.

Hány éves vagy? Olyan 15-16 nak látszol

12:22 vagyok

Azon hogy a szobádat szét pakolják ne akadj úgy fennt, ezen átmegy minden nagynéni. Négy unokahúgom van és mindegyikkel végigjártam ezt az utat. Természetesen akkor én is kiakadtam. Most már nagyok, de még mindig bemennek a szobámba mert az olyan érdekes. Szerintem nincs rajta semmi de mindegy.

A rágott könyvnél még lesz rosszabb is, volt hogy a nyalóka beleragadt a kedvenc könyvembe, vagy tűntek el folyamatosan a cuccaim és később megláttam rajtuk, összetörtek kedvenc tárgyaim, vagy rejtélyes okokból hirtelen tönkre mentek.

De most csak nevetek az unokahúgomon, mert az anyja öccsének lett egy kisfia és a kis srác most lépett bele ebbe a korba, és szétkapja hamar a szobáját, és mindig mondom hogy látod te is ezt csináltad.

Panaszkodtam anyámnak de nyilvánosan nem sajnáltattam magam.

Na én ezt nem tudtam végig olvasni már.

Borzasztóan viselkedik írásaid szerint tesód, kellene neki valami segítség. Azzal, ha "leugatod" nem segítessz neki. Persze nem is tudom akarsz e egyáltalán.

MIndenesetre gondolom nem lenne könnyű, de normális keretek közt kellene beszélnetek. Talán mondhatnád neki, hogy megérted, hogy ki van, két kicsivel, nincs egyedül, hogy ha kicsit ki van idegileg, és még a különválás az élettársától is. Őt most csak úgy lehet lenyugtatni, és visszahozni normálisba (már ha egyébként egész normális csajszi), hogy türelemmel rendesen hozzászólással, nem támadva szólni hozzá, megérteni őt, hogy fáradt, elege van, de így csak ront a helyzeten, ha elhagyja magát, és csúnyán bánik beszél a gyerekekkel. Ők annál inkább rosszalkodni fognak, nem tanulják meg, hogyan kell szépen viselkedni. Honnan tudnák ? Akik körülöttük vannak, attól tanulnák meg. Te pedig viccből se beszélj most csúnyán a gyerekekkel, mert ebben a szutuban ez már nem vicces. Egy boldog családnál itt ott egy ilyen elmegy, de nálatok más a helyzet. A gyámügyet megbeszélheted vele, hogy kivívod, nem ellene vagy ezzel, hanem azok tudnának adni tanácsot, hogyan nyugodjon le tesód, vannak technikáik, erőt adhatnak nekik a szövegükkel, segíteni akarásukkal.

Próbáljatok lehiggadni . Ha elkezdődik egy vita, szólj magatokra, hogy ez így nem megy, majd 1O perc múlva beszéljük meg, most sík ideg vagyok úgyis csak ordítás lenne, így pedidg nem lehet eredményt elérni.

Remélem sikerül valami pozitívat elérnetek, nektek lenne könyebb.

Utolsóval teljesen egyetértek. 22 évesen 2 gyerekkel egyedül másokra szorulva lenni (megtűrtnek lenni) valahol nem beszélve arról hogy mi történhetett vele előtte amiért szétmentek a párjával. Ott ki tudja mit láttak szegény gyerekek. Ha én a helyedbe lennék biztosan megpróbálnék segíteni a testvéremnek. Nem arról van itt szó hogy kinek van igaza, mert nyilván Neked, de tudod előbb v. utóbb mindannyian kerülünk olyan helyzetbe amikor nem vagyunk önmagunk és azokon töltjük ki a mérgünket akik ezt legkevésbé érdemlik meg. És itt elsősorban nem rád hanem a gyerekekre gondolok. Szeresd őt a hibáival és gyengeségeivel együtt hiszen a testvéred. Szeresd őt úgy ahogy van, és akkor érezni fogja ő is hogy segíteni próbálsz, erőre kap, lenyugszik, tisztábban látja a dolgokat és nem tombol.

Tűz mindannyiunkban van, de ha túl nagy hőfokon lángol akkor inkább oltani kell mint szítani.

Hát igen...inkább segítened kéne nekik.Gondolom a nővéred sem így képzelte az életét.

Én értem, hogy 16 évesen így állsz hozzá a dolgokhoz, de igazából te sem vagy felelősségteljesebb, hiszen csak panaszkodsz, veszekszel, fenyegetőzöl.