Milyen (volt) a kapcsolatod a szüleitekkel?

Hogy milyen volt a gyerekkorom? Vidéken éltünk.Anyám az örökifjú aki képes volt velem ásni egy hatalmas gödröt,és órákig játszottuk,hogy éppen alagútban vagyunk,és jönnek a dinók..:) Sokszor volt,hogy pizzát rendeltünk,mert anyuval "világot jártunk" az erdőbe,mint két tudós utazó..Állandóan gyűjtögettük a bogarakat,pókokat...mindet ami engem érdekelt..Apám is élvezte ezeket a napokat,bár ő dolgozott,így csak hétvégente focizott velem,meg kalózosat játszottunk..Anyu szerint mindent amit lehet meg kell nézni a világból.Minél többet utazni,hogy lássuk az élet csodáit..Volt,hogy csak azért utaztunk el este egy vidéki helyre,mert ott jobban lehetett látnia hullócsillagokat..

8 éves voltam amikor elváltak a szüleim.Anyu visszajött Pestre,apu maradt vidéken..Nem sokkal utána újra házasodtak mindketten. Apámmal még ma is jól elvagyok.Ha megyek hozzá,akkor kijön velem továbbra is focizni (a haverokkal együtt)Sokszor bográcsozunk,és élvezem a vidéki életet.Anyu is újra férjhez ment.Mivel még mindig örökifjú,és még mindig úgy érzi,hogy nem látott tapasztalt eleget,így állandó csavargás,bulizás az élet mellettük..Sokat szórakozunk anyuékkal is.Még most is vannak olyan napjai amikor egyet gondol,és rábeszéli a nevelőapámat egy kis kocsikázásra.Ilyenkor kocsiba ülünk,és csak megyünk a vakvilágba..Most is cipelne túrázásokra,de már 19 évesen egyre ritkábban megyek velük.

Amióta Angliában élünk,még többet kirándulunk..Egész nap megy a röhögés..Még ma is van olyan nap,hogy inkább kebabot rendel de leül velem kártyázni.Vagy hallani kéne amikor meccsem van,és magyarul szurkol nekem...(a gólt kapunk úgy káromkodik mint a kocsis..de úgyse értik :)

Csodás gyerekkorom volt..Rengeteg érdekes tájakon jártam(és nem kellett ezért a fél világot beutaznom) rengeteg álom játékban volt részem..Ma is nagyon jó mindenkivel a kapcsolatom..Apám már nyugisabb,pihenősebb lett.Anyám még mindig az örök mozgó,állandóan nevetgélő kis csaj aki a játékboltban nem tud végig menni úgy,hogy ne nyomjon meg egy gombot,vagy ne indítson be egy játékot:)

Remélem egyszer én is ilyen szülő leszek...

19/F

Nekem nagyon szép gyerekkorom volt. Minden nyáron nyaralni mentünk, sok szeretet és törődést kaptunk az öcsémmel.

A szüleimmel, főleg anyukámmal most is nagyon jó a kapcsolatom, a lehető legjobb.

Az unokáját imádja, bármikor rábízhatom, mert a legjobb helyen van nála.

Apukámmal mostanában sokat veszekszem, mert zavar, hogy iszik...

Én most 29 éves vagyok, a szüleim 54 és 56 évesek.

Asszem nekem tökéletes a kapcsolatom a szüleimmel. Néha veszekszünk, de nem beszélgetünk fontos dolgokról, ők nem tudnak semmit arról, mi játszódik le bennem, én sem arról mi bennük, így volt ez mindig, és ez így jó : ) Valahogy furcsa lenne, ha olyan közvetlenek lennének, és beszélgetni kéne velük például a problémáimról... mégiscsak a szüleim!

19/l