Szoktatok ti is "kikerülni", "nem észrevevést imitálni" ismerősöknél, mert ilyen rossz érzésed van vele szemben, hogy nem akarsz vele beszélni? (lent)
Én nem csak akkor, ha valaki nem szimpatikus, hanem csak úgy nem tudom megmagyarázni, de nem kívánok vele beszélgetni vagy még köszönni se, és inkább félrefordulok (pl. buszmegállóban, utcán)
Energiavámpírság ez?
Volt olyan is hogy engem került el egy ismerősöm így.
Ti szoktatok így lenni, hogy direkt kerülsz valakit? Pedig különleges okod nincs rá?
Nincs kedved beszélni vele?
Nem. Elég szórakozott vagyok, ezért alapból megesik, hogy néha nem veszem észre az embereket. Általában az első alkalommal megsértődnek, aztán már nem.
Ha valakivel nem akarok beszélni, akkor egyszerűen odaköszönök neki és megyek tovább. Nem vegyok köteles vele beszélgetni, de attól még köszönni illik.
Az energiavámpírság TELJESEN mást jelent. Arra mondják ha valaki olyan szinten fárasztó és tolakodó hogy az életkedved is elveszi. Tehát végülis a "nem észrevevés" ellentéte.......
Egyébként szoktam ilyet csinálni, pont az energiavámpír ismerőseimmel, és pont azért, hogy nem menjen el minden erőm és energiám a dumájától :)
Az energiavámpírság hogy jön ide? Tök mást jelent, köze nincs a leírtakhoz. Fentebb valaki elmagyarázta.
Én úgy gondolom, ez a félrefordulás,nem észrevevés, direkt oda nem nézés bunkóság, nagyon átlátszó, tök könnyen kiszúrható, hogy tetteted, vagy sem. Véletlenül elő szokott fordulni, de tettetni nem szoktam, akkor inkább tényleg köszönök, és közlöm, hogy sietek, ne haragudjon... Vagy csak köszönök, de nem állok meg dumálni. Ez így nem taplóság, de a félrenéző, direkt a vakot játszó embereket baromira utálom. Olyan kicsinyes szokás, és éretlen. Felnőtteknek nem így kellene ilyen helyzeteket lereagálni.
Igen, előfordul velem is, buszon pl. utálom, hogy amikor épp zenét hallgatnék (elég antiszoccá válok a sok idegen ember között, és jólesik a zenével kikapcsolni utazás közben), akkor egyszer csak odapattan mellém valami ismerős és nekiállna dumálni. De ugyanez vonatkozik az idős nénikékre, akiket nem is ismerek, de leül mellém, kérdez valamit (pl. hol kell leszállni az auchan-hez, hány megálló ez meg az), udvariasan válaszolok, és rögtön nekiáll csevegni meg elmesélni az élettörténetét. Ilyenkor bólintok egyet, majd feltűnően befordulok az ablak felé és belemélyedek a zenehallgatásba. Egy idő után veszi a lapot.
Ismerősnél meg köszönök, és utána ugyanígy jelzem, hogy most nem vagyok beszélgetős társaság.
22/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!