Kölcsönös ellenszenv valakivel. Hogy kezelitek, ha mégis napi kapcsolatban vagytok?

Voltam már hasonló helyzetben,és nekem borzasztó volt.Már lassan 2 év telt el,de ha eszembe jut,sajnos még mindig az ugrik be róla elsőnek,hogy mennyire ki nem állhattam.Ha nem megy hogy a jó tulajdonságait lásd csak,próbáld meg,hogy nem veszel róla tudomást.Nézz át rajta.....

Nem tudom mennyire súlyos a helyzet,de ha próbálkozol és netán megtörik a jég,még barátok is lehettek! :)

Nálam az ellenszenvet az váltja ki, ha valaki emberileg nem elfogadhatóan viselkedik az én normáim szerint.

Külsőre soha nem ítélek. Ha viszont valaki levizsgázott, - ismétlem emberileg - tehát rosszkedvet, hisztit, ilyesmit nem számítok annak, akkor azzal végleg vigyázok.

Udvarias vagyok vele, ha kell segítek, de közel nem engedem magamhoz. Értsd: társalgást sem kezdeményezek, pusztán önvédelemből.

Azt már észrevettem, hogy bennem viszont van valami, ami sokakat taszít. Talán pont ez, a látszólag megközelíthetetlenség. És az, hogy látszólag nem bocsátok meg soha. Pedig nem haragszom, hanem vigyázok magamra.

Munkatársak között muszáj az együttműködés, a munka nem rokon-vagy ellenszenvről szól.

Mégis jobb, ha kellemes környezetben dolgozhatunk, ezért mindent el kell követni, hogy egymás sokszínűségét ne csak elviseljük, hanem lehetőségekhez képest: elfogadjuk.

a barátnőm és a párom kölcsönösen utálják egymást. soha nem szerettem egy légtérben tartózkodni velük (mármint ha mind2en ott voltak), de mostanság miattam mindkettő hajlandó leplezni az ellenszenvét.

pedig ők tényleg igazán nehezen viselik el egymást:D