Megmondanátok gyermeketeknek ha örökbe fogadott lenne?

Én ha tehetném, eltitkolnám. úgyis az az igazi szülő, aki szeret és felnevel. Csak ezt olyan helyen nem lehetne megoldani, ahol ismernek. Én hiába titkolnám előtte, ha a rosszmájú szomszéd úgyis szétkürtölné, hisz tudják, hogy nem voltam terhes és mégis lett gyerek. szóval így vagy úgy, de megtudná a gyerekem az igazságot, akkor már nyilván eleve úgy nevelem, hogy tudjon róla, ne tizenévesen vágja valami hülyegyerek a fejéhez, aki a szüleitől hallotta.

22L

19:56:

aha, a lehető legrosszabbkor, mi? Ez ostobaság, pont nem a tinédzserkor kellős közepén kell ezzel sokkolni. Nem számít, ha 3 évesen nem fogja fel, ha többször hallja, kiskorától fogva, tudatosul benne, anélkül, hogy traumaként élné meg. 13-14 évesen teljesen kiborulna, nem gondolod? Te mit szóltál volna, ha ekkor mondják el neked? Mikor amúgy is ezerféle gondja van egy tininek és nehezen kezelhető?

20:20:

Persze, te nem borulnál ki! Mert azt meg tudod mondani. nem borulnál ki, ha megtudnád, hogy az életed hazugság, nem haragudnál a szüleidre, meg a világra. rengeteg olyat hallottam, hogy felnőttként tudta meg valaki, és teljesen magába zuhant, némelyik az öngyilkosság határáig jutott, annyira nem tudta elfogadni, hogy azok az emberek, akik felnevelték, becsapták. mert kártyavárként szétomlott az élete. fel sem tudod talán fogni, mit jelent ez. könnyű rámondani, hogy te nem akadnál ki.

igen, valóban azok az igazi szülők, akik nevelnek, de ugyanakkor fel kell dolgozni, hogy becsaptak, mert nem mondták el sokkal korábban.

Én mindenképpen elmondanám neki, de nem tudom, mikor. Nem nevelném pici korától kezdve úgy, hogy én pót-anyu vagyok, mert nem az vagyok, hanem az igazi. Sajátomként szeretném.. Szerintem valamikor a kamaszkor előtt közölném vele, talán 10-12 éves kora körül.. Leülnék vele beszélni azzal, hogy most már elég érettnek érzem őt ahhoz, hogy komoly dolgokról beszüljünk. És elmondanám az egészet olyan tálalásban, hogy az ne rendítse meg. Később azért nem szeretném, mert a tinikor így is eléggé lázadó időszak, akkor már jobban megviselné, hogy az élete addig legstabilabbnak hitt részei hirtelen meginognak a lába alatt..

Ja, és hogy miért mondanám el neki: Egyrészt mert joga van tudni, másrészt pedig orvosi okokból ugyebár. Ne a kórházban derüljön ki, és ő is legyen tisztában azzal, hogy mit örökölhetett és mit nem.

Már az elejétől kezdve tudnia kell a gyereknek erről. Nem lesz Neki akkora baja, ha azt mondjuk neki, hogy mondjuk egy csodálatos ajándék volt számunka, mert úgy kaptuk az életünkbe. Anyát-Apát pedig még soha nem tette boldogabbá, mint hogy ő a család része lett. Anyunak nem volt alkalma kihordani őt..de segítettek neki, hogy Ő lehessen. Pl.

Egy gyereknek ezt nyugodtan el lehet mondani, ha arról érdeklődik, hogy ő honnan lett, hogyan született stb. Pszichológiailag ezt is mondják helyesnek a szakemberek.

Ezt minden gyerek megérti..és persze, talán érezni fogja, hogy más mint a többi gyerek, de az identitása ennek megfelelően fog alakulni és nem lesz a traumatikus és sokkoló hatású.

Egy 13-14 vagy egy 18 éves olyan helyzeteket él meg, amit bőven elég feldolgoznia, szomorú, ha a szülő ezt tetézi egy ilyen elkésett bejelentéssel.

Amúgy szerintem az a szülő, aki nem mondja el az elején, az a saját "szülő" szerepét félti, mert úgy érzi Ő maga veszít majd belőle, ha elmondja az igazságot a gyerekének. Pedig pont Neki árt azzal, ha ezt nem teszi meg.