Egyedül állóak megmondanátok hogy ti hogyan csináljátok?

Nagyon sokáig éltem a gyermekemmel magányosan. A válásom után négy évig. Mindent egyedül csináltam, egyedül intéztem, és ez annyira belém ivódott, már van másik férjem, de a legfontosabb ügyeket ma is én intézem.Elhiszem hogy eleged lett,mert nekem is sokszor az volt, de mindig feltaláltam magam abban az időben, ha lecsúsztam visszakapaszkodtam. Az önállóság részben megkeményített, kitartóbbá tett. Saját káromon tanultam meg sok mindent közben. Dolgoztam és nem unatkoztam, lefoglalt a munkám, ez ma is így van. Persze neked is jobb lenne ha társ lenne melletted, akivel megoszlanának a napi gondok. Fel a fejjel bírni fogod, de azért magadra is szánhatnál egy kicsivel többet. És ne agyalj állandóan kapcsolódj ki. Sok sikert hozzá.

Nekem gyerekem ugyan nincs, de családom sem, senkire sem számíthatok, legfeljebb egy-két barátra nagy ritkán. Én már megszoktam, hogy "magad uram, ha szolgád nincs".

Légy kicsit optimistább! Az a tény, hogy a gyermekeidért csinálsz mindent, az nem egy rossz dolog, hanem igenis pozitívum! Csak azzal van baj, hogy magaddal viszont valószínűleg nem sokat törődsz! Válassz ki magadnak egy napot a héten (te tudod, mikor van kis időd) amikor pár órát a hobbidnak szentelsz. Ez mindenkinek jár, ne legyen bűntudatod emiatt. Ráadásul nem muszáj költségekbe verni magad, ha nem teheted meg, vannak olcsó hobbik is. Én is reggeltől-estig gürizek, hazaérve főzés, mosás, takarítás, de tudom, hogy péntekenként találkozó a barátokkal, egy jó beszélgetés, egy kis iszogatás, sokszor még táncolni is elmegyünk, és nincs emiatt bűntudatom. Így vagyok boldog, és ettől a gyermekeim is jobban érzik magukat!

Én ugyan házasságban élek,de azért van véleményem a témádról. Hidd el, hogy nekem olyan,mintha egyedül élnék.Mindent én intézek, szerelőhívás, tárgyalás, levelezés hivatalokkal,házimunka,csekkek stb...Annyival jobb a helyzetem, hogy ugye 2 fizetésből élünk. de a férjem lesz. mindent, mindenben nekem kell döntenem, a pénzt is én osztom be, hozzáteszem ,szerénytelenség nélkül,hogy nagyszerűen. Mindig tudok félre tenni, spórolni, pedig nem nagy a fizetésünk. Az alváson ,számítózáson, tv-zés,horgászáson kívül szinte semmit nem csinál.Jó,a kutyákat ő eteti,és néha a kertben molyol. De: Társas magányban élek.A gyerekek mindenben hozzám fordulnak, én intéztem pl. a fiamnak munkahelyet,és még sorolhatnám. nem panaszkodni akarok,csak megvilágítani, hogí férjjel is lehet az ember magányos.... Nekem is sokszor elegem van mindenből, belefáradtam mindembe, hogy még beteg de lehetek, mert "megállna az élet itthon".Jó lenne reggel,ha nem dolgozok lustálkodni, és csak a kész kajára kimenni,mint sok férfi teszi.Volt idő,amikor bizonyos okok miatt el akartam válni, nem hiszem ,hogy sokkal rosszabb lett volna egyedül,az anyagi dolgokat leszámítva.Én negyon megértelek,és én is csak azt tudom tanácsolni, hogy igeneis törődj magaddal, ne sajnálj magadtól semmit, lazíts, kapcsolódj ki, szórakozz.Szia,és fel a fejjel! 41/N

41/N vagyok,és biztos,hogy nem a sógornőd:)) de azért jó tudni(bár nem nagy vigasz) ,hogy más is jár ilyen cipőben... Elárulod, Te hány éves vagy?