Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ha kisgyerekes özveggyel...

Ha kisgyerekes özveggyel házasodnál, és születne közös gyereketek is, de aztán özvegyen maradnál, hogyan nevelnéd a közös gyerkőcöt, és hogyan az árván maradt nevelt gyerekedet?

Figyelt kérdés
rokoni körben volt ilyen, de róluk nem tudok részleteket, nagynéniről van szó, és olyan a család, hogy nem is fogom megtudni, de kíváncsi vagyok, ilyen esetben milyen az özvegyen maradt szülő hozzáállása a gyerkőcökhöz
2009. febr. 14. 19:40
 1/8 anonim ***** válasza:
100%
amilyen előtte volt. Szereti minden gyerekét.
2009. febr. 14. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 A kérdező kommentje:
Remélem, rokoni körben is így volt, vagy hasonlóan. Ott az volt, hogy a nagymamám maradt özvegyen, akkor volt egy kislánya már, és újra házasodott, született még pár gyerek, aztán nagymama meghalt, és nagyapám maradt egyedül a gyerekekkel, ő már nem házasodott újra. Az a furcsa amúgy, hogy ez a nagynéném, aki csak féltesója a többieknek, jobban kötődik a családban mindenkihez, mint a többi tesó egyáltalán egymáshoz.
2009. febr. 14. 20:46
 3/8 anonim ***** válasza:
100%
Akinek van gyereke az biztos azt mondja amit én, ugyanúgy szeretném, egy gyerek nem tehet arról arról hova született, kinek a gondjaira bízták. Még akkor is így tennék ha megromlott volna a kapcsolatom az apjával halála előtt.
2009. febr. 14. 21:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
100%

Apukámék is hasonlóan voltak.A nagyanyám úgy ment hozzá a nagyapámhoz,hogy a papa akkor özvegy volt,és 3 gyereke volt.A legkisebb az esküvőjükkor 8 hónapos.A nagymamám szült még 4-et,1 sajnos meghalt.Úgy szerette nevelte fel mind a 6-ot,mintha mind Ő szülte volna,és nagyon szerették Ők is.Aztán a mama is megözvegyült később,de az összes gyerek mind tartotta akkor is a kapcsolatot vele,és ugyanúgy anyunak szólították mint előtte.Akiket nem Ő szült azok is.Én apunak az egyik féltestvérét szerettem úgy,mintha az anyám lett volna(sajnos meghalt).

A mai világban ezt sokan nagyon nehezen tudják elképzelni,hogy önzetlenül is lehet szeretni tenni másokért.Én sokáig amíg gyerek voltam,nem tudtam,hogy melyik gyerekük közös a nagyszüleimnek,és melyik nem,mert úgy szerették egymást minden.

2009. febr. 14. 22:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
100%

hú régiidökröl beszélünk akkor kicsit másvolt, mert egy özvegynek muszály volt újra házasodni, ah aférfi akkor nya kellett asszony kellett a házhoz, ha nö akkor férfi aki müvelte a földeket.


de akkor is voltak jó és rossz mostohák.

apukám csak a mostohanagymamáját ismerte, de imádta az összes gyermek.

anyukám meg úgy született hogy már volt két felnött árva testvére. a két testvér nagyapám halála óta egy szál virágot nem tettek a sírra, pedig nagyanyám nagyon jó ember volt, anyukám megszivesen vette volna még ha idösebb is volt a testvérei de ök nem voltak kiváncsiak rá sohasem.

2009. febr. 15. 09:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 A kérdező kommentje:
09:15 - a régi idő csak egy példa, de én a mai hozzáállásra vagyok kíváncsi, ma is tudna így viselkedni valaki, és így nem különbséget tenni a saját és nem saját gyerekek között, ahogy a régebbi időkben? Mert sajnos ma nagyon sok helyen azt látom, hogy még a sajátra sincs "idő", és ez elszomorít, mi lenne, ha nem sajátját nevelné, hanem elhunyt párja gyerekét?
2009. febr. 15. 10:24
 7/8 anonim ***** válasza:
91%
A párját az ember valamiért választja,többnyire azért,mert őszintén szereti.Abban az esetben,ha a páromnak gyermeke lenne,ugyanúgy szeretném,mert az ő vére,belőle van,függetlenül attól,ki lenne az anyja.Ha ez a gyerkőc velem,meg a közös gyerekünkkel él,a mi életünk szerves részét képezi.Azért,mert az egyik fél valamilyen szomorú eset folyamán elmegy az élők sorából,a másik három kapcsolata nem fog megváltozni.Főleg,ha az a gyermek ugyanúgy szeret és ragaszkodik hozzám,ahogy a sajátom.Én elképzelhetetlennek tartom,hogy eldobnám őt,azért,mert ő "csak " a párom gyereke.
2009. febr. 15. 14:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:
100%

22,44-es vagyok.


A régi időkről csak annyit,hogy akkor sem volt ám az embereknek több idejük mint most.Csak akkor mások voltak az igények.Az én nagymamám el szokta mesélni,hogy nagyon sok Ha földjük volt,és azt nekik kellett megművelni.Állataik voltak,tehenek,lovak,tyúkok,liba,kacsa....stb...ezeket is ellátni még a 6 gyerek mellett.A nagyapám egy uraságnál dolgozott,majd amikor a Tsz megalakult Tsz elnök volt.tehát szabad idejük nem nagyon volt.A mama reggel3-4 kor kelt,hogy kifusson a mezőre kapálni,aztán hajnalban még az állatokat ellássa mire a gyerekek kelnek,utána főzött...stb..Szóval ez nem csak szabadidő kérdése,mert lehet,hogy nekik még annyi sem volt mint nekünk.És Ők még átéltek háborús időket is,amiket mi szerencsére nem,vagy reméljük,hogy nem.Szerintem a varázsszó az emberség,önzetlenség..stb..és ezek emberi tulajdonságok,és nem időtől függnek....

2009. febr. 15. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!