Van-e szükség arra, hogy a gyerekek vallásos nevelésben részesüljenek? Ha igen, hogyan?
Mi van akkor, ha nem a hagyományos kereszténységről beszélünk, hanem olyan esetről, ha a szülők egyike pl. buddhista, wicca vagy sámánista, és ezt a hitet szeretné tovább adni gyermekének?
Az a véleményem, hogy amíg egy gyereket a jóra, tisztességre nevelnek, addig nekem mindegy minek nevezzük azt a vallást, az hasznos.
2011. febr. 21. 09:47
Hasznos számodra ez a válasz?
3/32 anonim válasza:
Személy szerint elítélem a vallás rá erőltetését bárkire. Anyuék annak idején szépen megoldották. Megkereszteltek, mert abból hátrányom nem fog származni (meg hát a vidéki rokonok ugye), innentől kezdve sulis koromig nem erőltettek semmit. Aztán az első néhány hittanórára el kellett mennem, és utána értelmesen (koromhoz mérten) megindokolni, hogy miért nem szeretnék menni. Elfogadták az indokaim, többet nem kellet mennem. Mindezektől függetlenül arra neveltek, hogy sose bántsam azt aki hisz valamiben. Én is hasonlóképpen szeretném nevelni a gyerekeimet.
2011. febr. 21. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
4/32 anonim válasza:
Nagyon érdekes és izgalmas kérdés. Sok vallásos gyülekezet ellenzi a a kisbabakori keresztelést, azt mondja: majd ha felnő az egyén, akkor dönt. Én olyan gyülekezetbe járok, ahol elhozhatják a gyerekeket a szülők, de csak 16 éves korukig, onnan kezdve csak ha a gyerek akar. De még talán ez sem igazi, mert így is befolyásoljuk a gyereket, és lehet, hogy elfogadja, de csak mert megszokta, vag ya szülők iránti szeretetből. Én azt tartanám igazinak, ha a gyerekekkel beszélgetnénk különféle vallásokról, filozófiákról felvetnénk az anyagi világon kívüli világ kérdéseit, de semmilyen irányba nem befolyásolnánk. Itt egy kis rövid sztori, aranyos, csak mint szemléltető ábra. [link]
2011. febr. 21. 09:51
Hasznos számodra ez a válasz?
5/32 anonim válasza:
Mi nem akartuk megkeresztelni a gyereket, de a szülők meg rokonok ránkerőltették. (pedig egyik sem vallásos) Oké, keresztelő megvolt. Oviban mondták, hogy lesz hitoktatás. Mondtam, hogy köszi nem. "ő lenne az egyetlen a csoportban, aki nem jár" Oké, menjen. Tetszett neki. Eljött az első osztály. Ő maga jelentkezett, hogy szeretne menni hittanra. Nem elleneztem, bár furcsáltam. Eljött az október vége. A gyerek sírva jött haza. "ugye nem fogsz meghalni?" Hetekig nem akart egyedül aludni, nehogy meghaljak reggelre. Ugyanis a kedves hitoktató hölgy (4 gyerek anyja) azt mondta a 7 éves gyerekeknek a halottaknapja közeledtével, hogy"mindenki meghal, még az anyukátok is". Na .. ezzel elintézte, hogy kivegyem a gyereket, és mások is ezt tették. Azóta sem érdekli. Nem erőltetném rá soha. Én megvagyok keresztelve, de nem gyakorlom a hitet. Viszont ha az ember hinni akar, akkor hisz. Tök mindegy, hogy jár e templomba vagy sem. Ismerek én olyan képmutató embert, aki állandóan a templomban ül, közben meg úgy káromkodik, mint a kocsis.
2011. febr. 21. 10:01
Hasznos számodra ez a válasz?
6/32 anonim válasza:
Szerintem az, hogy az embernek van egy vallása, hite, az jó. Nagyon irigylem a keresztény ismerőseim, mert számukra sok minden egyértelmű a világon, ami nekem bizonytalan, és nem értem. Egy vallásos nevelésben részesült ember élete egyszerűbb, és ez különösen tinikorban sokat segít neki.
Gondolom nagyjából ugyanez a helyzet a többi vallással is.
A gyereknek csak jó, ha vallásos nevelést kap, egészen addig a pontig, amíg a vallás nem mond határozottan ellent a józan észnek. Így határozottabb világképe lesz, jobban el tudja különíteni, mi a jó és mi a rossz, és általában segítőkészebb ember lesz belőle. Ésszerű keretek között a vallásos nevelés nagyon jó.
2011. febr. 21. 10:04
Hasznos számodra ez a válasz?
7/32 anonim válasza:
Minden gyerekbe belevernek egy-két vallást, ilyen a társadalmunk Pedig én hiszek a transzendensben, még is azt látom, hogy a legtöbb ember, aki nem kap valamilyen vallásos nevelést, valami poszt-keresztény nagyrészt fogyasztótársadalmas maszlagban vergődik. Mindig felfedezek egy-két boldog embert, aki így evickél, süteti magát a napon, de évek múltán, mind a hullámok alá süllyed. A párkapcsolatok a legritkább estben működnek közös értékek nélkül. A kereszténység mentetlenül haldoklik, nehéz a döntés. De ahogy a mondás is mondja jobb egy rossz döntés, mintha nem döntenél. A legkeményebb lecke gyereket nevelni. Ha nem neveled te semmire, a farkasokra bízod is azok max. vadságra és vérszomja nevelik.
24/L
2011. febr. 21. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
8/32 anonim válasza:
Szerintem addig hasznos,amíg az életét valami módon nem veszélyezteti(gondolok arra,hogy a jehova nem kaphat vért..stb)
2011. febr. 21. 10:07
Hasznos számodra ez a válasz?
9/32 anonim válasza:
A vallási MŰVELTSÉG fontos, azaz olyan órát bevezetnék, ahol a gyerekek a különböző vallásokkal ismerkednének meg (nem csak a kereszténységgel), de a HITTAN (tehát ahol imádkoznak, elvárják tőlük vallásos viselkedést,nem vagy nem nagyon lehet a hit ellenében kérdéseket feltenni, stb.) választás kérdése kell, hogy legyen, kényszeríteni senkire nem lehet.
2011. febr. 21. 10:15
Hasznos számodra ez a válasz?
10/32 anonim válasza:
Alapvetően nincs baj a vallásos neveléssel szerintem. Én ugyan meg vagyok keresztelve, de nem gyakorlom a vallásomat. Viszont, mivel a Biblia alapvetően nagyon szép és a nevelésben roppant hasznos történeteket ölel fel, így megismertettem vele a gyermekemet (nincs különben megkeresztelve, meg akarom adni neki a választás lehetőségét). Valamiben mindenképpen hinni kell mindekinek, ha másban nem, hát magában. Szerintem az arányokat kell jól meglátni. Nem szabad ráerőltetni a gyerekre semmit. Annak úgy sincs semmi értelme, hogy hit nélkül kerüljön bele a gyerek egy felekezetbe. Szóval ha a gyerek vevő a dologra akkor, miért ne? De nem szabad itt sem elvakultnak lenni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: