Spórolni vagy nem spórolni?
Spórolni nagyon fontos, ki kell alakítani egy biztos tartalékot baj esetére. De hol van az a határ, amikor a spórolás már eszement mértéket ér el, és a család egész életvitelét a vegetálás szintjére süllyeszti?
Van oka a kérdésemnek, mert a páromnak elég komoly spórolási mániája van. Az elején még nem volt vészes a dolog, mindketten lemondtunk 1-2 olyan dologról, amiről tényleg nem volt olyan nehéz lemondani. Együtt keresünk nagyjából 350.000 nettót, tehát jól élünk, szép összeget tudtunk félretenni 2 év alatt.
Viszont nem tud már leállni, és hisztériás rohamot kap, ha valamit soron kívül meg akarok venni vagy megveszek. Noha nem szorulunk rá, de nem hajlandó semmiféle termékből a minőségit venni, mindennek a legolcsóbb teszkós szinten kell lennie. Az üdítők, édességek gyakorlatilag a luxus kategóriába kerültek nála, képes megvenni a 200 Ft-os hulladék bort, mert szerinte ugyanolyan, mint az 1000 Ft-os.
Napokig zsörtölődik, ha eltérek a spórolási ütemtervtől, és a teszkós újságot bújja, hogy mikor lesz 139 az UHT "tej".
Szerintem ez már beteges. Havonta 10.000 Ft-ot költök magamra, és ezt is sajnálja tőlem. Nem szegény családból jött, a szülei sem ilyenek, így nem értem a dolgot. Próbáltam megtudni tőle, hogy miért ez a nagy spórolási mánia, de ő maga sem tudja a választ.
Bocsánat, nem kötekedek, úgy mondom neked, mintha csak magamba zsörtölődnék.
...Te mennyit raksz félre a gyerekeidnek abból, amit egyébként magadra költenél?
Vagy a borpénzből?
Ha neked nem kell amit megtakarítasz, hagyd a gyerekeidre, hátha nem lesznek ennyire önzők, neked jár a jobb?...
Természetesen neked nem ezt írom, hanem azt, hogy :
Nekem úgy tűnik, hogy a túlzott spórolás egyfajta biztonságérzetet adhat neki. Félelmei lehetnek és meg akarja védeni magát. Valószínű, hogy nem anyagi jellegű, hiszen a kézmosósok sem piszkosak. Légy társa, és beszélgessetek!
Minden jót, és még egyszer bocsi ! :)
uccsó: nem..:)
Amúgy most én is spórolok, mert diák vagyok, és nagyon minimálisat keresek havonta. DE ha esetleg egy hétvégén szeretnénk borozni, akkor 800-1000 ft-os bort veszek, vagy néha minőségibb sajtot. Ettől még nem fog összedőlni a spórolásom, de nagy ritkán igenis, kell egy minimális kényeztetés. És van, amit nem akarok megvenni olcsón, rossz minőségben, akkor inkább meg se veszem..
szóval én nem vagyok képes ennyire mazochista életvitelre, vannak minimális igényeim még csóróként is.
És szerintem ez is egy betegség, mánia, a túlzott spórolás. Szerintem fel kéne nyitni a párod szemét, hogy oké, spóroltok, de néha megtehetitek, hogy élvezzétek az életet. És így sokkal jobban is lehet értékelni egy minőségi bort pl.
Amúgy ő mindenen spórol? Mert apám pl. olyan, hogy ő is aztán rémesen takarékoskodik (hozzáteszem, nem kéne neki annyira), de a pl. a teszkós olcsó, egyszerhasználatos kütyükből felvásárol mindig egy csomót, csak mert olcsó, meg akciós.. és észre se veszi, ha megvenne belőle egyszer egy drágább, minőségit, az bírná az élete végéig. Szóval vannak ilyen emberek is, akiknél a kulcsszó az olcsó meg az akció, mindegy, hogy szükség van-e rá, megveszik.
Mi külön kasszán vagyunk a barátommal, bár az egész rezsit ő fizeti, míg én a lakás hiteltörlesztőjét. De mindketten tudunk spórolni, de valamiből nem lehet, ez pedig az élmények halmozása, ami nálunk, utazás, kiállítások, színház, múzeumok stb. Környezettudatosak vagyunk, ezért már elvből takarékoskodunk, plusz igyekszünk egészségesen élni, ezért már leszoktunk a Tesco gazdaságos termékekről, aminek se íze se bűze nem volt. Van megtakarított pénzünk is mind kettőnknek, és úgy látszik kaptam állást, tehet folytathatjuk a lakásfelújítást is.
Ezt csak azért írom le, mert nem szabad túlzásokba esni, egyik véglet sem jó, ugyanakkor külön kasszán is teljesen szinkronban tudunk élni.
Beszélj vele, és kérdezd meg, mire szeretné költeni a megspórolt pénzét, mert ha egy Kubai útra akkor én megbocsátanám a viselkedését:-)
Köszönöm szépen a rengeteg választ, megpróbálok válaszolni mindre.
Mivel mindenünk megvan, nem kell gyűjteni semmire sem. A hosszú beszélgetések alatt annyira rájöttem, hogy akkor érzi jól magát, ha az egyenlegünk 7 számjegyű, a lakásvásárlás előtt így is volt. Utána ezt lenulláztuk, és megállapodtunk a spóroláson, hogy ezt a 7 számjegyet visszaállítsuk. Ez sikerült is, de nem állt meg itt, hanem tovább akar spórolni. Nem is az édességek fájnak a legjobban, talán tényleg jobb is, ha azok nagy részéről lemondunk. Itt az a baj, hogy akkor is mindenből a legolcsóbbat kell venni, ha egyáltalán nem indokolja ezt a pénzügyi helyzetünk. Ha soron kívül akarok valamit, úgy néz rám, mintha most szórtam volna be az egész megtakarításunk egy játékgépbe. Van például egy ótvar, lógó, valószínűleg zárlatos kerti lámpánk, amit le akartam cserélni. Az új 4000 Ft, és szinte kiborult, hogy minek az, mi szükség van rá? És mindennel ez van. Tényleg nem kell 5000-ért bort venni, de a 200 Ft-osban ki tudja mi van. Szőlő nem, az biztos.
Már nekem van gyomorgörcsöm, ha esetleg vennék valamit, mert számítok a reakciójára. Gondoltam már a külön kasszára, ahhoz persze nem fűlik a foga, és rögtön elkezdett támadni, hogy ha én x összeget költök magamra akkor ő is ugyanannyit fog(ki akadályozza?). Persze ő azt is "magamra költésnek" hívja, ha veszek egy fúrófejet, mert anélkül biztos fel tudnám fúrni az Ő függönyének karnisát.
Na, egész jól kiírtam magamból. :) Azt hiszem meg fogom oldani ezt a külön kasszát, jobb lesz mindkettőnknek.
Kösz mindenkinek!
Nem tudom, ismeritek-e a történetet, ami arról szól, hogy a férfi pakolássza a felesége holmiját és talál a fiókban egy gyönyörű fehérneműt. Eszébe jut, ez volt az, amit a felesége nagyon hosszú idő óta tartogatott, hogy majd egyszer, nem akármilyen alkalomra, majd egy különleges napon fogja először viselni. A férfi nézegeti egy darabig, majd visszateszi a fiókba, elmegy a virágboltba, vesz egy szál vörös rózsát és kiviszi - a felesége sírjára.
Röviden ennyi a sztori, de szerintem tanulságos. Természetesen pénzt félretenni kell, jöhetnek szűkebb idők, meg esetleg majd a gyerekeknek is könnyebb lesz segíteni X év múlva, csak nem szabad elfelejteni, hogy sosem tudjuk, meddig élünk és a fejünk alatt nem viszünk el semmit...
Nagypapám a halálos ágyán azt mondta: ha elölről kezdhetné, nem dolgozna ennyit. Élne is egy kicsit.
Tudom, hogy ezek elég kemény dolgok, de attól még igazak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!