Hogyan tudtok együtt élni "anyuci kicsi fia"típusú párotokkal?

9:49 jól irja

én voltam aki irta h kineveltem

de ehhez kellett az anyja is aki belátta h túl elkényeztette,túl magához növesztette,ő is sokat segitett hogy változzon,igaz,talán neki kellett a legnagyobb erőt vennie magán,hogy megállja hogy mindent megcsináljon helyette...de aztán rákapott a "szabadság" érzésére és azóta könnyű

10:10:

Velem is ez van! Önálló gondolata nincs, engem meg cikiz amiatt, hogy mindenhez értek. Jelen esetben a számítógépekhez is jobban értek nála, és az is zavarja, hogy tanultabb vagyok, meg én mindent k*rvára meg tudok magyarázni - hogy őt idézzem szó szerint.

Holott az ő apja igazán az, aki mindent megmagyaráz, csak mondjuk az a különbség, hogy én olyanban mondok véleményt, amiről van ismeretem, az meg mindenben okoskodik, aztán nem veszi észre, mekkora baromságokat mond.

én nem mennék a közelébe

minek mentél hozzá ilyen pashoz? és miért szültél neki gyereket?

Segíts a párodnak felnőni, vagy hagyd el! Mindkettő megoldja a problémát valamilyen szinten.

Két dolog csap itt össze egymással:

1, Az anyját nem tudja lecserélni, a feleségét igen.

2, A felnőtt ember, akár férfi, akár nő, amikor elhagyja a szülői házat, (akár csak képletesen is,) leválik a szüleiről, onnantól a párjához hűséges.

Tehát nálatok még az 1, dominál, a pasid nem nőtt fel, te egy gyerekkel élsz együtt, aki felnőtt testben lelkileg még nem elég érett! Ne haragudj, de ez részben a te hibád. A nők közül sokan választanak így, vagy apukát keresnek, vagy bájosnak tartanak egy olyan pasit, akit picit még babusgathatnak. (Nem vagyok részrehajló, a férfiaknak is vannak problémáik, csak most nem arról beszélünk, hanem Rólad!) :)

Ezzel nem csak hogy nem kell, de nem is szabadna tartósan együtt élned. Mivel pedig senki nem fog kiállni az érdekeidért, magadnak kell ezt megtenned. Ha vita lesz belőle, akkor az lesz. A veszekedést viszont el tudod kerülni, mert egyedül veszekedni nem lehet, tehát, ha Te nem mész bele az ilyenbe, akkor Ő egyedül nem tud. A veszekedés szerintem teljesen más mint egy vita. Vitatkozni jó, veszekedni rossz. (Bár néha az utóbbi is beleférhet, ez is képes megmutatni, hogy a kapcsolat komoly, nem bomlik fel egy veszekedés hatására.) :)

Az, hogy nem értetek egyet, nem baj. Az, hogy adott esetben nem melléd áll, hanem alapból anyuci mellé, NAGYON ROSSZ! Ez az ember nincs tisztában a házasság, a párkapcsolat lényegével. Mondd el neki! Adj neki olvasnivalót a témában! A legjobb viszont, ha olyan példát lát, ahol ez megfelelően működik. Sajnos ez egyre ritkább. Talán találsz ilyet a rokonok, barátok, ismerősök között. Ha találsz, velük csináljatok minél több közös programot, mert a hiteles, jó példánál hatásosabb, valódibb "nevelőeszköz" NINCS.

Hát márpedig ne hagyd magad! Ha megint szajkóznak akkor nyugodtan vedd vissza a babát s mond meg neked is van anyád, vele beszéled meg s te döntesz, ő nevelje a "felnőtt" fiacskáját. ha ennyire erőszakos nyugodtan pergesd le magadról, te mint nő és mint ANYA csaktudod mit akarsz!

Nyugodtan kérdezd meg tényleg ő nevelte-e a fiát s nem az anyósa? Ha felháborodik, hogy hát persze, hogy ő akkor mondhatod, hogy igen, akkor neked is had neveljed már a saját babádat!!!