Szerintetek milyen okokra vezetheto vissza ha valaki nem mutatja be az elettarsat senkinek?

ezt marha nagy bunkóságnak tartom. ha szeretek valakit, akkor páromként bemutatom. ennyi.

még a barátaimat is bemutatom egymásnak, ha csak az utcán futunk össze, és még nem ismerik egymást.

mondhatjuk úgy is, h neveletlen a pasid, de akár azt is, h az ilyen nem érdemli meg, h vele töltsd az idődet.

Hát, mivel az én páromat 3 éve nem tudom megfejteni, a tiedét se fogom, ez tuti. De elmondhatom, 3 év alatt a sok gondolkozásban milyen lehetőségek fordultak meg a fejemben:

1. Szégyell, mert nem vagyok neki elég jó nő, így nem nagyon mutogat.

2. Azt szégyelli, hogy mennyire szerelmes belém, és más férfi előtt ezt gáz felvállalni, ezért vesz semmibe mások előtt. (Erről találtam egy pszichológiai cikket, és nálunk azért lehetett ilyesmi is, mert nagyon szerelmesnek tűnt, de sose mások előtt.)

3. Azért nem mutat be kollégáinak, mert a munkahelyen több vasat is tart a tűzben.

(Igaz, hogy amúgy se tartja a kapcsolatot a munkatársaival, szóval lehetőség se lenne bemutatkozni, még bemenni is csak kártyával lehet hozzájuk, ráadásul tudnak rólam.)

4. Azért nem vállal fel, mert nem akarja magát kitenni pletykáknak, ha mégis szétmegyünk. Az elején mondta is, hogy nem akarja elkiabálni, járt már úgy hogy valamit elkiabált, aztán nem lett belőle semmi.

5. Megszokta. Az előző nőjét se vállalta fel, mert egy helyen dolgoztak, és féltették az állásukat. Aztán engem se, mert az elején még nálam lakott a volt élettársam, és aztán megszokta, hogy a barátnő az titkolnivaló.

De amit legtöbbször hiszek, az az, hogy szégyell és nem büszke rám. Az új kocsiját azonnal megmutatta a munkatársainak. Nekem már azért is könyörögnöm kellett, hogy ne engedje el a kezem mások előtt.

Néha meg eszembe jut, hogy talán azért se mutat be kollégáknak, mert sok pasi van ott. Végülis én se mutatnám be őt szívesen ha sok csinos fiatal lánnyal dolgoznék együtt. Hacsak lehet, távoltartanám a munkahelyemtől. Ha neki önértékelési problémái lennének, erre azt gondolná, na tessék, nem mutat be a kolléganőinek, biztos szégyell engem.

A fene se tudja. De teljesen tönkrementem ebbe, boldog már nagyon rég nem vagyok vele, hiába figyelmes velem a 4 fal között, én amúgy tényleg nem panaszkodhatok, mert amúgy nagyon figyelmes. Ami probléma volt köztünk, az is amiatt volt, hogy feszült lettem a gondolattól, hogy szégyell, és ez őt legalább annyira megviselte, mint engem.

Azt kell mondanom, ha most, ha 1 év múlva, ha 10 év múlva szétmegyünk, az mind erre lesz visszavezethető, hogy nem vállalt fel és megszületett a fejemben a gondolat: SZÉGYELL. Ott abban a pillanatban vége volt egy nagyon nagy és nagyon boldog szerelemnek.