Hogy büntetitek meg a gyereketeket? Meg szoktátok ütni? Ha a "fenekelés" mit tartalmaz nálatok?

Életemben egyszer ütöttek meg úgy igazából a szüleim, aputól kaptam egy jó kis atyai pofont, mikor anyukámat lehülyéztem 12 évesen.

Bár csendes, szerény, jó gyerek voltam, de nagyon bejött nekem az élet abban az időben, ráadásul kamaszodtam is, úgyhogy kicsit elszálltam magamtól.

Így visszanézve nagy szükségem volt arra a pofonra.

Ha egy szülő és egy gyerek között szeretetteljes viszony van, ritkán van szükség kimondott büntetésre, mert a gyereknek éppen elég rossz érzés az, hogy tudja, hogy anyja/apja haragszik. Ezért van az, hogy ha pl. az ovis fenekére nagy ritkán rávernek, ő nem elsősorban a fájdalom miatt sír (hiszen ennél sokkal nagyobb sérüléseket szerez minden nap, amikor elesik, beveri magát stb.), hanem attól, hogy tudja, most nagyon mérgesek rá.

Ugyanez áll a jutalmazással is. Ha jó a kapcsolat, szeretik egymást, a szülői dicséretnek és puszinak, egy "büszke vagyok rád"-nak ugyanúgy örül a gyerek, mint egy csokinak.

Na, hogy a kérdésedre válaszoljak. :) Minket soha nem "büntettek", egy-két kisgyerekkori popsira verésen kívül. Mégis viszonylagos szigor volt nálunk, voltak szabályok, amik ellen lázadoztunk ugyan, de nem szegtük meg őket. Ez alatt azt kell érteni, hogy pl. előfordult ugyan, hogy vitatkoztam anyuval, hogy tovább szeretnék maradni a buliban, de ha nem engedte, akkor durcásan ugyan, de hazamentem a megadott időben. Nem akartam csalódást okozni.

A saját gyerekem még kicsi, de vele is így szeretném.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kamasz..

Én ezt kérdeztem nemrég, de nem sok választ kaptam.

Az én kisfiam ritka akaratos természet, de soha nem jutna eszembe megütni. Megbeszéltük Apával, hogy nálunk aztán nem lesz testi fenyítés, és igyekszünk a kiabálást is elkerülni. Azt nem állítom, hogy soha nem fogjuk megemelni a hangunkat, de a verést kizártnak tartom.

Nem is értem azt, aki simán leírja, hogy szíjjal megüti, meg elkalapálja, meg megrángatja a gyerekét. Nekem égne a képem, ha ilyet tennék. Pontozzatok le nyugodtan, nem érdekel! Én felnőttem úgy, hogy soha, egyetlen egyszer sem ütöttek meg. A páromat viszont rendszeresen megverték a szülei. Mi lett a vége? Már a második babánkat várjuk, de még az első unokájukat sem látták. És nem is fogják, mert ilyen emberekre nincs szükségünk! A verés nyomai elmúlnak a testről, de a lélekben örökre nyomot hagy!