Mit csináljak, hogy anyám ne mindig rajtam vezesse le a feszültséget?
Gyerekkorom óta olyan légkörben élek, ahol mindig rajtam csattan az ostor, ha valami baj van. Mivel anyám egyedül nevel minket, nyilván van elég gondja, de ez nem magyarázat arra, miért kell állandón rosszkedvűnek lennie.
Az állandóan azt jelenti, hogy egy héten kb. 5 napot úgy élek meg otthon, hogy már nem merek megszólalni, egész nap kuksolok a szobámban, csak nehogy megint kiabáljanak velem. Ha kérdezek, nem válaszol vagy csak morog valamit, semmi nem érdekli, ha vidám vagyok, már az is baj.
Próbáltam türelmes lenni, ha kiabált, inkább hallgattam, mintsem visszaszóljak, ha rosszkedve volt, kedvesen beszéltem, nem idegesítettem fel magam rajta, kitartóan próbáltam nem tudomást venni róla, hogy már megint nem lehet hozzászólni... de nem megy. Egyszerűen már nem bírom...
Néhányszor megkértem, hogy próbáljon változtatni, mert nekünk ez így nem jó, akkor csak ordított, hogy ő ugyan nem fog megváltozni, nekünk kell hozzá alkalmazkodni, amíg az ő házában lakunk (sajnos elköltözni nem tudok).
válasza: válasza:Az, hogy egésznap a szobájában kuksol gondolom nem egyenlő azzal, hogy 24 órában ki sem mozdul onnan, hanem a nap nagyrészét ott tölti. Nem kell mindent szó szerint érteni.
És lehet, hogy gyerekes a "nem kötelező szülni" hozzáállás, de ha valakinek már kiskora óta teher a gyerek, akkor jobban tenné, ha nem szülne (főleg, ha már az első gyerek is nyűg volt számára).
válasza:Érthető úgy is, hogy a nap nagy részét a szobájában kuksolva, a többit valahol máshol, pl. iskolában tölti.
Ezen most kár vitatkozni, mert még maga a kérdező sem reagált erre.
válasza: válasza: válasza:Jellemző... itt a tökéletes anyukák megválaszolják a kérdést... Egyedül nevelik gyermeküket, jajj de sok a bajuk, sajnáljuk őket. Szörnyű ez az élet, és még a féltett gyermek, akiért mindent feláldoznak, mindent megveszenek neki, még ő is elégedetlenkedik. Nem elég, hogy elégedetlenkedik, még elmosogatni vagy a szobájában kiporszívózni sem képes. Jaj. Bezzeg ők, csak robotolnak szótlanul, mert hát mégis csak az anyjuk. A neten adnak falsch tanácsokat, ahelyett, hogy saját gyerekükkel próbálnának értelmes kapcsolatot kialakítani, ha már a férjükkel nem ment és elüldözték őt.
Miből szeditek, hogy a kérdező nem csinál otthon semmit? Egy tévesen értelmezhető megfogalmazásból? Nevetségesek vagytok!
Az eszetekbe sem jut, hogy a Kérdező természetesnek veszi a házimunkát, megcsinálja (ezzel nincs is problémájuk), és azon kívül inkább elkerüli az anyját és a legkevesebbet szól hozzá, mert tudja, hogy így talán kevesebb az esély arra, hogy veszekedjen vele az anyja, mintha állandóan próbálkozna nála...?!?
Az, hogy a szobájában kuksol, nem egy non-stop időtöltés. megcsinálja a teendőket, aztán elmenekül. Míg normális családban a gyerek megcsinálja a teendőket, aztán a szülők körül sündörög, játszik velük vagy a közelükben, nagyobb gyerek esetén meg több dologról is szívesen beszélget a szülőkkel... Na ez az utóbbi mondat kész álomvilág lenne egy olyan gyerek számára, akinek anyucija ideges a saját hülyeségei miatt...
Gratulálok nektek, társ nélküli anyukák, adjatok még pár jó tanácsot szegény gyereknek!
válasza: válasza:Sziasztok!
Csak most jutottam gép elé, látom, félreérthetően írtam a dolgokat
Nos, házimunkát természetesen végzek, sőt én vagyok az egyetlen, akitől elvárják (a bátyám amolyan elsőszülött kiskirály, a húgom pedig... hát, nem esik túlzásba a segítséggel), de már túl vagyok azon, hogy kivel kivételeznek és ilyesmi, ez már nem érdekel. Egyébként 19 éves vagyok, de még tanulok, tehát egyetlen forintom sincs, hogy elköltözzek a következő bő másfél évben (nyilván diákmunkából nem lehet megélni).
A szobámban való kuksolás a többi időmet jelzi, ugyanis gyakran már akkor is csak szájhúzogatást kapok, ha szólok, hogy szeretnék a barátaimmal találkozni. Na meg anyám szereti a mártírt játszani, azt nem veszi észre, hogy mindennap takarítok, sőt nemegyszer ordítva közölte, hogy ő ugyan nem kérte, hogy rendezzek át ezt-azt (egyébként nem tettem, csak letöröltem a polcokat, de neki muszáj valamibe belekötnie).
Szóval én próbálkoztam/próbálkozok megértő lenni. Nyilván nem könnyű, de értsetek meg: ez nem vigasz arra, hogy úgy élem az életem, hogy már megszólalni sem merek itthon.
Ha érdeklődöm, hogy mi a baja, nem válaszol, ha igyekszem kedves lenni, nem reagál rá. Egyszerűen még nem leletem megoldást, mivel javíthatnék a helyzeten.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!