Mit csináljak, hogy anyám ne mindig rajtam vezesse le a feszültséget?

Azt hiszem, amíg nem tudsz külön költözni, nem sok mindent tudsz ez ellen tenni, kénytelen leszel valóban alkalmazkodni hozzá. Ha egyedül nevel - nem tudom hány gyereket - elhiszem hogy van éppen elég gondja, baja, dolga.

A dologról viszont jut eszembe! Megpróbáltál már az egész napos szobában való kuksolás helyett inkább segíteni neki a háztartásban? Hidd el, hogy nagyon sokat segítene a kapcsolatotokban, ha azt látja, mennyire igyekszel a lehető legtöbb munkát átvállalni otthon. Nem hiszem, hogy ez nem jelentene neki nagy örömöt és megkönnyebbülést. Mindjárt sokkal közvetlenebb kapcsolatotok lehetne úgy, ha közösen végeznétek az otthoni munkákat, vagy netán már úgy várnád haza, hogy Te elvégezted nagy részét.

Ezt tapasztalatból mondom, mert nekem is van egy nagyon lusta lányom, akivel tudom, hogy egészen más kapcsolatom lenne, ha másként állna ezekhez a dolgokhoz, és nem a cselédjének tekintene.

Hasonló cipőben jártam és még járok is mindig...

4 éves koromban anyám elvált, most vagy 10éve van egy pasija, de nem élnek együtt.

Nálunk anyám nem ennyire feszült és ideges. Hanem az a baj, hogy mindenről pontos elképzelései vannak, így rólam is. Nekem mindig azt kellene csinálnom, amit ő jónak lát, amit ő szeret. Anno az iskolaválasztással is így voltunk. Én titkon inkább tanultam volna földrajzot vagy valami idegenvezetői témát... De anyám csak pénzügyi területen tudott engem elképzelni, mert ő is abban dolgozik.

Ezért mivel tanácstalan és befolyásolható voltam, illetve tizen-huszonévesen még azt hittem anyám valóban jó tanácsokat ad, ezért sokáig hallgattam rá.

És köztünk is alakult sok vita, főként amiatt, hogy minden dolgomba beleszólt.

Számomra nincs más választás, mint a túlélés. Még 30 évesen is itthon élek, mert ebből a fantasztikus pénzügyi pályán nem sikerült úgy mozognom, hogy összejöjjön egy lakásravaló pénz...

Sokkal jobb lett volna, ha anyám az apám elmenetele után nem él szűzi életet, hanem keres magának valakit és vele köti le magát, s nem velem "szórakozik". Sajnos nem így történt. Mindegy, nekem már mindegy, beletörődtem.

Nem tudom te hány éves vagy és meddig kell még tűrnöd. De ha sokáig, akkor legjobb, ha kerítesz neki valami pasit, aki lefoglalja és tud hatni rá.... Akkor talán minden megváltozik...

Én anyám is elvált. Sokszor feszült volt. Kiabált velem. Nem volt egy minta anya. De szeretem, hiszen az anyám

Egy ideig Én is azt tettem amit te: kussoltam. Nem működött. Aztán ahogy cseperedtem, és magamra voltam utalva, elkezdetem főzni, mosni, takarítani... ilyenek. Ha anya megkért akkor feladtam a számlákat. Később ha gondja volt akkor meghallgattam, vagy csak annyit kérdezem, mi volt a munkahelyén. Azóta sokkal jobb neki is meg nekem is.

Mondta, hogy nagyon egyedül érezte magát, miután apu elhagyta, minden a nyakába szakadt, egyedül kellett megoldania. Most, hogy azért besegítek, amikor otthon vagyok, azért neki is könnyebb. És mivel állandóan dolgozik, nincs sok ideje társas életet élnie, ezért az is jól esik neki, ha néha velem beszélgethet a gondjairól.

21/L

10:27-es választ író vagyok.

A 10:58-as 21 éves lány válasza is az enyémet támasztja alá. Neki sikerült megértenie, hogy a szülőnek is szüksége van megértésre és segítségre, különösen ha nincs mellette más felnőtt korú társ. Ez pedig hamar meg is hozta a gyümölcsét. Ehhez viszont elég érett gondolkodás és önzetlen, segítőkész hozzáállás szükséges.

21/L-vagyok

Igen, sajnos most se könnyű anyukám helyzete, és még mindig szomorú. De néha sikerül felvidítanom :)

Egyszer belegondoltam, hogy ha Én lennék az ő helyébe, akkor azt hogy élném meg. És rájöttem, hogy rossz lenne azzal a tudattal folytatni az életet, napról napra, hogy teljesen egyedül kell megoldani a gondjaimat és még pluszban másvalakiért is felelnem kell.

Most nem azért, de a kérdező nem írta, hogy nem segít be a háztartási munkába.

Én 15 éves korom óta főzök, mosok, takarítok, bevásárolok + jól is tanulok, mégis megkapom anyámtól, hogy egy lusta disznó vagyok. Ha ideges egyből üvöltözik velem, lelki terrorban tart. Azt gondolom, hogy semmilyen mentsége nincs egy anyának arra, hogy így bánjon a gyerekével hosszú távon. Mert az persze bárkivel előfordul, hogy mérgében kiszalad a száján valami sértő megjegyzés, na de ne ez legyen már az általános. Nem kötelező gyereket szülni.