Mi egy jó és hosszan tartó párkapcsolat titka? Mi egy jó "feleség" és egy jó "férj" dolga a házassàgban? Egy nő hogyan legyen mindenféle segitség nélkül nő is és anya is egyben? Hogyan oldod a felgyülemlett feszültséget?

szerintem ezek kellenek mindenképpen egy jó házassághoz. bármelyik hiányzik, nem fog működni:

-ami nélkül nincs, de önmagában még kevés: a szerelem és a vágy.

-egymás megbecsülése, tisztelete.

-egy irányba húzzunk. nem csak szerelmesek vagyunk, de társak is, ugyanúgy, ahogy pl. egy cégben. közös célok, közös erőfeszítések az elérésükért ez nagyon fontos!

-egymás családjának elfogadása. máshogy előbb-utóbb konfliktus lesz.

-hasonló életvitel, vagy legalábbis összeegyeztethető.

-tudjunk együtt nevetni. enélkül nem megy.

-tudjunk egymásnak erős támaszai lenni, ha szükség van rá.

-egymás privát szférájának tiszteletben tartása (bizalom).

ja, és segítség nélkül sehogy. a gyereknevelés nem egyemberes feladat. nem feltétlenül a férj (vannak férfiak, akik úgy nyúlnak egy gyerekhez, hogy hajam égnek áll, mikor ejti le, nem tartja a nyakát, szóval béna hozzá, na :P), de valaki KELL hogy segítsen. és a segítséget tudni kell elfogadni, az "én mindent jobban tudok, mindent CSAK ÉN tudok jól" hozzáállás nem vezet sehova.

29/N

Szerintem elméletben mindenki tudja, mi a jó házasság titka :)

Én inkább írnék egy mai példát az életünkből:

Elment a férjem permetezni, udvart rendezni, én addig rendet raktam, kitakarítottam, mostam... Megjött, hozott husut, amit kisütök tepsiben krumplival. Ő megpucolta a krumplit én elkészítettem addig a salátát és a húst a sütéshez.

(36 hetes kismama vagyok, dagad a lábam is és jönnek a jóslófájások, eléggé ki tudok fulni ebbe a nagy hőségbe:), ....

szóval amikor harmadjára sem sikerült betenni a lefóliázott tepsit a sütőbe, mert mindig leszakította a rács véletlenül, már idegbajt kaptam és összegyűrtem az összes fóliát, odavágtam a pultra :D, akkor jött a férjem és azt mondta: "Na majd én megcsinálom." (nem szemrehányóan, hanem megértéssel, szeretettel)

Szóval együttműködés, megértés, és figyelmesség mind fontos, na és elviselni a másikat elmebajosan is :D

Jokat rinak az elottem szolok.

Meg annyit tennek hozza hogy szamomra nagyon fontos hogy egy hazasagban egy no no maradjon egy ferfi pedig ferfi,sok esetben latom hogy felcserelodnek a szerepek,en em tudnek igy elni.

A jó kapcsolat titkáról már írtak előttem, sok igazság van benne. A kérdésed másik fele: hogyan legyen egy nő mindenféle segítség nélkül nő és anya is egyben? Nos: jó szervezéssel. :-)

Nálunk két pici van (3 éves kislány, 10 hónapos kisfiú), a férjem rengeteget utazik, konferenciákra jár, továbbképzésekre, tréningekre, stb. A szüleim még aktívak, anyósom 200km-re, de ha 200m-re lakna, akkor se érdekelnék a gyerekek, na meg én se bíznék rá még egy macskát se, nemhogy gyereket. Szóval segítség nincs, van viszont kertes ház, két gyerek, plusz mlm-es munka. Össze lehet egyeztetni, csak jól kell szervezni a dolgokat.

Ha nekem egy nő azt mondja, nincs ideje a házimunkára, attól meg szoktam kérdezni, vajon mit csinál egész nap, mert ha minden nap felporszívózok, felmosok, összepakolászom a gyerekek vackait, lemegy napi két-három adag mosás, minden nap főzök, akkor is belefér napi 2 órába. Maximum a vasalás szokott elmaradni, de nem azért, mert nincs időm rá, hanem azért, mert utálok vasalni. :S

Gondot kell rá fordítani, hogy mindig jól nézzen ki itthon is az ember lánya - egy kis szempillaspirál, szemceruza csodákra képes, hétköznapokon is használom. Mozogni hajnalban tudok elmenni, amíg a gyerekek alszanak és a párom itthon van szükség esetére. De arra elég, hogy karban tartson fizikailag. Nem hordok itthon sem kitérdesedett melegítőt vagy kinyúlt, kifakult, lebüfizett pólót. Csinosan öltözöm itthonra is, akkor is, ha takarítok vagy a gyerekekkel játszom. Nem extrán, csak normálisan. Rövidnadrág, tisztességes felső, hűvösebben normális aerobicnadrág pulcsival vagy farmer, ilyesmi. Kozmetikushoz nem járok, de itthon használom a szépítőszereket, ez meg is látszik, fodrászhoz max. évente egyszer megyek, hosszú hajam van, abból nem nehéz változatos frizurát csinálni, akár alkalomra is.

Manikűröshöz rendszeresen megyek, sokkal szebb az ápolt kéz, azt általában hétvégén, ha a párom tud vigyázni addig a manókra.

Feszültséglevezetésre el lehet menni kora hajnalban görkorizni, futni, napközben lehet jó zenéket hallgatni. Egyetlen dologra vagyok háklis: a kisebb gyerekem fél öt körül ébreszt, akkor ki kell hoznom a szobából, hogy ne kiabálja fel a tesóját. Hatig garantáltan ébren van, de eljátszik a szőnyegen a nappaliban, nekem meg olyankor van egy kis időm arra, hogy jólesően elkávézgatok, filmet nézek vagy olvasok. Ez az idő jár nekem, amikor pedig a kicsi visszaalszik és a nagyobb sincs még ébren, van egy órácskám arra is, hogy kerüljek egyet görkorival, vagy bármit tegyek, amihez kedvem van. Ilyenkor szoktam felrakni az arcomra a maszkot, ilyenkor szoktam elnyúlni a fürdőkádban, vagy leülni zavartalanul a net elé. Ez az én időm. :-)

A gyerekek meg este 8-kor alszanak és ha szerencsém van, éjfél előtt egyik sem ébred fel szopizni vagy inni, tehát van lehetőségem a párommal együtt lenni, beszélgetni, összebújni, beülni mellé a fürdőkádba, stb.

Napközben, amikor letudom a házimunkát, rengeteget csavargunk a gyerekekkel, ha itthon van a párom, meló után ő is csatlakozik sokszor, igyekszünk jól kihasználni minden időt.

Szerintem minden azon múlik, hogy az ember elég kreatívan áll-e a problémákhoz, illetve hogy egyáltalán mit ítél meg problémának és mi csak egy feladat, amin túl kell lenni.

12:16

szerencses vagy a gyerekeiddel.

12.16-os vagyok. Szerintem nem a gyerekeimmel van szerencsém, inkább a körülményekkel. Ugyanis szerintem egy gyerek pontosan úgy viselkedik, amilyen mintát lát és annyira nyugodt, amennyire a környezete az. Mi magunk élünk, nem szülőkkel, senki nem szól bele a dolgainkba, a párommal meg elég párhuzamos a véleményünk a legtöbb dologról. Ez lehet az oka, hogy kiegyensúlyozott, jó kedélyű gyerekeink vannak.

Ha nekünk kellene együtt élni olyan tesóval, akinek problémás a gyereke, valószínűleg nálunk se lenne ilyen nyugalom. Szóval kedves kérdező, meg tudlak érteni, remélem, mielőbb találtok jó megoldást, mert aszerint, amit leírtál, nem a gyerekeiddel van a baj, csak nagyon nehéz lehet nekik is az együttélés.

Kitartást, amíg a dolgaitok rendeződnek!