Érzitek néha úgy, hogy senki sem szeret?

Talán csak én vagyok rossz passzban mostanság, de ha körülnézek, úgy érzem, hogy igazából nem is érdeklek senkit. Sajnos anyám nem épp a legengedékenyebb szülő, ezért ritkábban tudok sulin vagy délutánokon kívül találkozni a barátaimmal, és ha azt látom, mások mennyire jól elvannak, megszakad a szívem.

Pedig nem panaszkodhatok, mert vannak barátaim, akiket nagyon szeretek, és az eszem azt mondja, hülyeség ez az egész, csak beképzelem, de egyszerűen néha úgy érzem, senkinek nem vagyok fontos. Szeretném elmondani ezt valakinek, de nem tudom kihez fordulhatnék - az én hibám is lehet, hogy nehezen nyílok meg -, úgy érzem, hogy senkit az ég világon nem érdekelne a problémám és csak nyűg lenne, ha panaszkodnék.

Nem mutatom, hogy mennyire magam alatt vagyok, de már csak sírni akarok.... vagy hogy valakinek eszébe jusson, hogy "szia, hogy vagy, minden rendben?"

Lehet, hogy tényleg senkit nem érdeklek?