Miért ilyen velem az anyám?

Az egy dolog, hogy az első lépés az hogy beszéljük meg a másikkal(jelen esetben ugye az anyával) ha gond van, de van hogy már nem lehet, egyébként is, ha felfogná a súlyát annak amit tesz akkor nem is tenne ilyesmi, és nem lenne miről beszélni.Igazából tényleg csak annyit tudsz tenni, hogy nem csinálod meg a dolgokat, csak ebből meg az a gond, hogy akkor eléggé nagy balhé lesz...javasolnám hogy lépj le otthonról, de gondolom, nem is lenne hova menned.Mamád nincs esetleg?Vagy előszőr mamádat vagy valami rokont megkérni hogy beszéljen vele hátha és ha nem megy akkor valami más eszközhöz folyamodni?

17:16 vagyok. Annyit még, hogy én nem ugráltam úgy, ahogy anyám fütyült, így mindenkinek úgy állított be, hogy én vagyok maga az Antikrisztus. Egy ideig próbáltam felnyitni az emberek szemét, aztán feladtam. Jó, én vagyok az Antikrisztus! Tök kényelmes pozíció, mert ha ezerrel kapartam, akkor is én voltam a szemét, ha nem csináltam semmit, akkor is én voltam a szemét, és ha visszaszóltam, akkor is én voltam a szemét. Úgyhogy én csináltam mindent úgy, ahogy nekem jó volt. Hosszú évek után pár ember szeméről lehullt már a hályog, és látják, hogy muterom mekkora egy szemét xarkeverő, de már nem érdekel. Az se, ha mellém állnak. Felnőtt vagyok, nem lakom ott, baromira lexarom, ki mit gondol rólam. Mellesleg engem örökké azzal zsarolt kicsi, 6-8 éves koromban, hogy intézetbe ad. Soha senkinek nem volt gondja velem, meg se mertem nyikkanni, vagyis a gond aligha velem volt...

17:16 vagyok - dettó így volt nálam is! Konkrétan intézetbe akart adni, mert rájött, hogy a gyerekek nem szobatisztán születnek, és nem tudják megmondani, mi bajuk, ezért sírnak. Idegesítettem, meg akart szabadulni tőlem. Nagyanyáméknak köszönhetem, hogy nem kerültem intézetbe, ők neveltek... Én a mások gyerekeinek kinőtt, megunt, divatjamúlt, ciki ruháiban jártam, és folyton cikiztek, hogy minden nap ugyanabban a ruhában jártam, nem játszhattam, nehogy koszos legyen vagy elszakadjon a ruhám, miközben anyám 2hetente járt a fodrászhoz, a manikűröshöz, és a pedikűröshöz is. Nekem minden évszakra volt egypár cipőm, neki folyton vettünk... Én nem focizhattam, nem csúszkálhattam, nehogy tönkremenjen a cipőm... Ja, és minden szünetet a nagyszüleimnél töltöttem. Soha nem vitt el még egy moziba se. 1 napot nem töltöttünk soha kettesben. Fogalmam sincs, milyen lehet egy gyereknek a nyaralás élménye...

17:16 vagyok. Ne hidd, hogy megoldódott! Nem vagyok már annyira fiatal, és nincs gyerekem, mert egész életemben attól rettegtem, hogy nehogy én is olyan anya legyek, mint ő... Egész életemben magamban hordom az elcseszett gyerekkorom nyomait...

Ha a mamád nagyon idős, és ha mondjuk egyedül is van, akkor még pont jó is lenne, hogy vele élj, mert neki tudnál segíteni, meg nem lenne egyedül, amiről minden nagymama "panaszkodik" ő is jól járna, meg te is, ha olyan vele a kapcsolatod akkor biztos vagyok benne, hogy nagyon örülne neked.Egy nagy teher lemenne a válladról, nyugodtabb életet élhetnél, és még az is lehet hogy anyukád esetleg észbe kapna(bár kicsi az esély).Ez abszolút nem normális amit művel, ezzel téged tesz tönkre anyukád, de nem is vagy köteles elviselni ezt a bánásmódot!!

A mostohaapáddal nem lehetne beszélni a dologról? Ő hogy áll ehhez?

Anyád magának szült vagy neked?Persze a csépé az kell neki,gondolom,a picivel való fogalalkozás már nem...