Mi visz rá egy anyát, hogy örökbe adja a gyerekét, vagy árvaházba vigye vagy az újszülöttet megölje?

Valaki egyszer belinkelte ezt erre az oldalra:

[link]

Abortuszt ezek után tényleg csak akkor, ha életveszélyes. Inkább örökbe adom, és én is látogatom, csak legyen meg a biztonsága is, ne nyomorogjon velem, ismerek ilyen gyereket, aki örökbefogadó szülőkkel nőtt fel (akiknek amúgy 3 saját gyerekük is van), de tartotta vele a kapcsolatot az anyja végig, így nem okozott olyan törést, csak az anyának nem volt meg a lehetősége felnevelni, így viszont olyanoknál nőtt fel, akik nem csak anyagilag, de erkölcsileg is jól nevelték, szeretetben, nyugalomban, és nem szenvedett hiányt.

Igen,én is láttam ezeket az elrettentő képeket,amik egyébként nem igaziak,mert nem stimmelnek a baba arányai.Egy tízhetes magzat nem így néz ki arányaiban.

De nem is ez a lényeg,szörnyű az abortusz mindenképpen ez nem vitás.

Tudod, vannak olyan helyzetek, amikor az ember anyagilag sem engedhet meg magának egy babát, mert nem lenne képes eltartani, jövőt biztosítani neki. Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyi mindenre van szüksége a mamának és a babának, amit ingyen nem adnak (Egy jó fajta melltartóbetét, amire biztos nem leszel allergiás, 4-5 e Ft és ez csak egy a sok holmi közül...). A gyereket nem lehet segélyekből meg családi pótlékból felnevelni. Ezért adják sokan örökbe a gyermeküket, mert így egy családot tesznek boldoggá és a gyermeküknek is biztosabb jövőt biztosítanak. Hogy miért ölik meg? Kétségbeesés. Tudatlanság. Rettegés. (Felelősségtől, megvetéstől, családtól, az apától...)Csak hogy néhány olyan tényezőt említsek, ami közrejátszik abban, hogy egy nő megöli a gyermekét. Bővebben találsz még erről az interneten.

Szomorú, de sajnos van ilyen. Nem feltétlenül az anya hibája, hiszen sokan ilyenkor sokkot kapnak az újszülött látványától, hogy a "rettegés tárgyát" tartják a kezükben. Megelőzhető lenne az esetek nagyobb része, ha család figyelne az ilyen lányokra és ha nem megvetéssel fordulnának a kismamához, hanem bizalommal és segítséget nyújtva, illetve elmagyaráznák, hogy mi vár rájuk a szülésnél és segítséget nyújtanak, mind felkészülésben az anyai teendőkre, mind érzelmileg. Vidéki városokban, falvakban még ma is megvetik az "elesett asszonyokat", kiközösítik őket. Sok nő megtartaná a babáját, ha ez a szemléletmód változna.

némelyik válaszoló olyan konnyedén azt válaszolta, hogy elítéli az abortuszt és inkább megszulné orokbe vagy árvaházba adná a gyereket.én viszont azokat ítélem el akik megszulik és orokbe adják, mert ha már életet adtak neki akkor már kotelesek lennének felnevelni, mert ha be-vagy orokbe adják oket lelkileg sérult emberekké válnak akik egész életukben a szuleiket keresik, a múltjukat az okokat stb.szerintetek miután megszulnétek és beadnátok milyen érzés lenne az nektek is és ezt a lelki terhet egész életben cipelni mind az anyának mind a nem kívánt gyereknek?valamelyik azt írta, hogy látogatná.és , hogy tudnál a szemébe nézni annak a szerencsétlen gyereknek, mit mondanál neki miért adtad be azért mert nem akartál abortuszt?jó , ha már megszulte és más lehetoség nincs akkor ez azért jobb megoldás mint hogy megolje, de igenis néha legjobb megoldás az abortusz, amit szerintem csak túldramatizálnak, mivel az abortusz során eltávolított magzatkezdemények még nem élnek, nem lélegeznek, nem mozognak ezért ez nem is lehet "gyilkosság".ezzel is csak a szerencsétlen noket stresszelik még jobban , mintha olyan konnyu és egyszeru lenne az egész még kikiáltják "gyilkosoknak " is oket.ezek szerint aki tojást eszik az mind gyilkos, mert már a tojásban is benne van a szem, azaz a magzatkezdemény.

én ketton vagyok túl, tehát kétszeres "gyilkos".az elso akkor volt amikor még egy évesen is szoptatattam és nem volt rendes menzeszem így estem teherbe.kozben már vissza kellett mennem dolgozni , mivel a férjem nagy kolcsont vett fel a házra és azt bizony fizetni kellet.egyéves gyerek , reggeli fél otos kelés, mellette házimunka éjszakázás a gyerekkel.ilyen helyzetben másik gyereket válalni, munkahelyet elveszíteni választani kellett.25 évvel ezelott csak 1 évig adtak valamit a gyerekre . még csak meg sem mertem mondani anyósoméknak az anyámmal intéztuk el/ezt sajnos soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nem szultem meg és hagytam magam rábeszélni szinte a korulményektol rákényszeríteni, mivel nagyon szerettem volna még egy kislányt/. a másik talán 15 évvel késobb volt és úgy tortént, hogy meg voltam fázva kozben volt rendesen menzeszem is csak nagyon fájt a hasam és a nogyógyász azt mondta fertozés és minden vizsgálat nélkul eros gyógyszereket írt.mire beszedtem, kiderult ,hogy a megfázás "terhesség" , és mivel gyógyszert szedtem az orvos kozolte velem ez károsíthatta a magzatot.én nem akartam nyomorék gyereket szulni.így másodszor is "gyilkos" lettem.és most lehet mondani azt, hogy "az vesse rám az elso kovet".nem olyan egyszeru az élet, hogy majd védekezunk és kész.akaratunktól és minden igyekezetunk ellenére is kerulhetunk ilyen helyzetekbe.