Miért van az, hogy a "gyermeknek" kuss a neve egyes családokban?
Én egész jó viszonyban vagyok a családommal, de végig míg felnőttem valahogy az az elv volt szem előtt, hogy az "enyém az utolsó szó", "mikor én mondok valamit te hallgatsz", "nagyok beszélnek te hallgatsz" (általában nem is kérték ki semmiben a véleményünket), "3o évvel több a tapasztalatom " stb. vagy épp "amíg az én házamban élsz...". Szóval valahogy nem partnerként kezeltek...
Én teljesen más véleményen vagyok ezekről a dolgokról, gondolom szakmából kifolyólag, sok mindent másképpen 0télek meg..Ma beszélek anyukámmal és szóba került, hogy hogy hívom majd (ha lesz) a gyermekemet. Erre mondtam két nevet (két olyan név amihez nagyon ragaszkodom, nem külföldi nevek egyébként) erre lehurrogott, hogy "segg be is rúg" ha így fogom hívni. hogy lehet olyan neveket adni stb, kezdte fokozni.... Erre nagyon felháborodtam, mondom én se rúglak seggbe a nevemért...s mellé tettem, h szerencsére nem a nagyszülő választ nevet...erre elkezdte, hogy de neki "3o év tapasztalata van" s én hogy mondok neki ilyent. Mondom, ha ő mondhat én miért nem? Mire azt mondta h vicc volt. Mondom részemről is. erre azt mondja, h nekem nem szabad ilyesmivel viccelődjek mert ő az anyám. Mondom oké Te az anyám vagy én meg a gyermeked. A vita addig folytatódott, hogy a végén sírva mentem haza, mert végig az volt h akár hány éves vagyok a gyermek én vagyok és az a jó amit ők gondolnak, persze engem végig se kell hallgatni...:-S
Végül mondtam, hogy ezt beszéljük meg, mert így nem jó. Mire azt kaptam, h én őt ne akarjam megváltoztatni. Én nem is akarom, csak szeretném, ha ő is tisztelné ami nekem fontos.
Miért van az, hogy bár elmúltam 2o nekem nem lehetnek elveim, legalább is az ő szemébe?
Nekem vannak elveim, a gyermekeket igen is partnerként kell nevelni, nem pedig éreztetni vele, hogy tőled függ az élete. Attól mert partnerként kezeled még nem fog a fejedre tojni...persze igen ha elrontod...én úgy vagyok vele,hogy a gyermek kicsi önálló lény akit segíteni kell, megértetni vele a világ dolgait és természetesen támogatni az úton. Ezen kívül lehetnek neki is elvei, amik nem feltétlenül esnek egybe az enyémekkel. Persze ezen esetben elmondhatom a véleményemet, aztán dönthet.
Ne értsetek félre nem akarom szidni a szüleimet, csak egyszerűen az ilyen vaskalapos embereket néha nem bírom megérteni. (és persze ki kellett írjam magamból...)
13:5o
nálunk is hasonlóan lesz:)
válasza:Szia!
Én mint gyerek szólnék ehhez hozzá (16/L).Nekem jelenleg anyukám a legjobb barátnőm,komolyan.Sokat járok bulikba, átlagosan tanulok,rendetlen a szobám de ő a legjobb barátnőm akinek bármit elmondhatok és 100-ig megbízok mert tudom hogy soha nem verne át.Mindig is partnerként kezeltek a bátyámmal együtt.Volt pár össze koccanásunk mikor elkezdtem serdülni de attól függetlenül nem hiszem hogy elrontottak volna azzal hogy nem "kuss volt a nevem és amíg az ő házukban lakok addig azt csinálom amit ők mondanak",ha érdekelt valami akkor arról mindig normálisan elbeszélgettünk(akár családi pénzügyek).
Sokszor olvasom itt a válaszokat,mikor a szülő arról ír hogy elengedje-e a gyerekét ide vagy oda vagy hogy hány óráig,meg mikor egy gyerek panaszkodik és írják neki hogy akkor költözzön el mert amíg eltartják addig kuss van és ez teljesen ledöbbent.A gyerek szerintem nem egy kutya akinek megmondod mit csinál és ha nem akkor megbünteted,hanem egy másik ember akinek ugyanúgy van saját élete akár tetszik akár nem és saját véleménye is.De ezt sokszor elfelejtik.Csak azt nem értem hogy miért?
válasza:engem édesanyám olyan jól és sok szeretettel nevelt, hogy soha még csak eszébe sem jutott azt mondani, hogy kuss a nevem, vagy amíg az ő házában élek, bla bla...
mindig is tiszteltem, becsülöm, hogy mennyit tett értem.
nem lázadoztam, h 18 után elköltözök, hogy ne szóljon bele az életembe, mert nem tette :D
ahogy idősödtem, egyre több dologban kérte ki a véleményem, sok dologban dönthettem egyedül, sosem szólt bele abba, hogy kivel járok, milyenek a barátaim-barátnőim.
kisebb koromban még nagyon meghatározta, hogy mit csinálhatok, abba a suliba kellett mennem, ahová ő jónak látta. de a végén rájöttem, hogy ez csak javamra vált.
szeretném és is úgy nevelni a gyerekemet, hogy majd legalább annyi szeretettel gondoljon rám, mint én az édesanyámra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!