Miért van az, hogy a "gyermeknek" kuss a neve egyes családokban?
Én egész jó viszonyban vagyok a családommal, de végig míg felnőttem valahogy az az elv volt szem előtt, hogy az "enyém az utolsó szó", "mikor én mondok valamit te hallgatsz", "nagyok beszélnek te hallgatsz" (általában nem is kérték ki semmiben a véleményünket), "3o évvel több a tapasztalatom " stb. vagy épp "amíg az én házamban élsz...". Szóval valahogy nem partnerként kezeltek...
Én teljesen más véleményen vagyok ezekről a dolgokról, gondolom szakmából kifolyólag, sok mindent másképpen 0télek meg..Ma beszélek anyukámmal és szóba került, hogy hogy hívom majd (ha lesz) a gyermekemet. Erre mondtam két nevet (két olyan név amihez nagyon ragaszkodom, nem külföldi nevek egyébként) erre lehurrogott, hogy "segg be is rúg" ha így fogom hívni. hogy lehet olyan neveket adni stb, kezdte fokozni.... Erre nagyon felháborodtam, mondom én se rúglak seggbe a nevemért...s mellé tettem, h szerencsére nem a nagyszülő választ nevet...erre elkezdte, hogy de neki "3o év tapasztalata van" s én hogy mondok neki ilyent. Mondom, ha ő mondhat én miért nem? Mire azt mondta h vicc volt. Mondom részemről is. erre azt mondja, h nekem nem szabad ilyesmivel viccelődjek mert ő az anyám. Mondom oké Te az anyám vagy én meg a gyermeked. A vita addig folytatódott, hogy a végén sírva mentem haza, mert végig az volt h akár hány éves vagyok a gyermek én vagyok és az a jó amit ők gondolnak, persze engem végig se kell hallgatni...:-S
Végül mondtam, hogy ezt beszéljük meg, mert így nem jó. Mire azt kaptam, h én őt ne akarjam megváltoztatni. Én nem is akarom, csak szeretném, ha ő is tisztelné ami nekem fontos.
Miért van az, hogy bár elmúltam 2o nekem nem lehetnek elveim, legalább is az ő szemébe?
Nekem vannak elveim, a gyermekeket igen is partnerként kell nevelni, nem pedig éreztetni vele, hogy tőled függ az élete. Attól mert partnerként kezeled még nem fog a fejedre tojni...persze igen ha elrontod...én úgy vagyok vele,hogy a gyermek kicsi önálló lény akit segíteni kell, megértetni vele a világ dolgait és természetesen támogatni az úton. Ezen kívül lehetnek neki is elvei, amik nem feltétlenül esnek egybe az enyémekkel. Persze ezen esetben elmondhatom a véleményemet, aztán dönthet.
Ne értsetek félre nem akarom szidni a szüleimet, csak egyszerűen az ilyen vaskalapos embereket néha nem bírom megérteni. (és persze ki kellett írjam magamból...)
válasza:Regen, vagy talan nem is olyan regen, a nevelesi elv az volt, hogy a gyereket latni kell, nem hallani.
Remelem, majd a Te gyerekeidet maskepp neveled. Egyre azert vigyazni kell. A szulo baratsagos a gyerekkel, de nem a baratja. A szulo mindig szulo marad.
válasza:légy magadra büszke,hogy nem zülöttél el,nem szökték meg 14 évesen egy 40es pasival,nem lettél drogos,se öngyilkos...
ilyen felfogású szülő mellett...
én nem sirva jöttem volna el,hanem elmondom aa véleményem,ha nem tetszik nem kell meghallgatni...soha többet...aztán majd sopánkodhat ha nem láthatja az unokáját...
23/N
válasza:Teljesen igazad van! Ez a te életed, és nem a szüleidé. Nem taknyos kölyök vagy, hanem egy egyenrangú családtag.
(42/N)
válasza: válasza:Őket is így nevelték, nekik ez a normális.
A te nevelési elveid meg majd akkor fognak csődöt mondani, amikor mindenért az ég világon te leszel felelős, a gyereknek lehetnek elvei, azt csinál, amit akar, de mindenért te leszel a felelős.
Egyből át fogod értékelni a dolgokat.
A névadásban, meg egyebekben meg te is tudod, hogy igazad van, felesleges leállni vitatkozni.
Hagyd rájuk, aztán úgyis olyan nevet adsz, amilyet akarsz. Minek kell nekiállni vitatkozni, ha egyszer felesleges, azt meg tudod, hogy úgysem tudod őket meggyőzni? Rájuk kell hagyni, aztán úgy is azt csinálsz, amit akarsz.
Valahogy ezeket a dolgokat mindig másképpen láttam...sajnos mai napig ilyenek velem...
Nem is azt mondtam, hogy a szülő barát. A szülő szülő. Csak nem mindegy, hogy milyen az attitűdje a gyermekkel szemben.
Nem, nem zülltem el, hogy magamnak vagy másnak köszönhető még nem tudom. Én "jó" gyerek voltam, néha túlságosan is...szóval sokszor csináltam amit elvárnak tőlem.
Én biztos másképpen csinálom azeket a dolgokat, rengeteget tanultam erről a tanulmányaim során is és az élettől is...sajnos.
válasza:Lehet, hogy majd másképp látod, ha szülő leszel.
Az sem jó, amit a szüleid csinálnak, de a gyermeked nem a partnered. A partner a férj/feleség egy kapcsolatban, nem pedig a gyermek.
Nekem 3 lányom van, és nem kérem ki a véleményüket. Én vagyok a szülő, a döntés az enyém, a felelősség is az enyém.
Abban igazad van, hogy a te gyermekednek, te adod majd a nevet.
DE
Sajna sok szlőt látok, akinek a túl liberális nevelési szemlélet miatt fő most a feje:
pl. nem lesz kistesó, mert nem akar nagyobb stb.
VAlószínű, hogy szüleid is ilyen családban nőttek fel és azt hallgatták a szüleiktől.
Én már nem mondok ilyet a lányaimnak, mert nekem is rosszul esett, de nagyon jól tudják, hogy a döntés mindig az enyém és apáé. Ha nem tetszik, hát nem tetszik. MAjd ha gyerekük lesz, másképp csinálják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!