Hogy értessem meg a párommal, hogy ez így nem mehet tovább?

Kedves kérdező, a párod egy férfi. És mi motiválja a férfiakat? hogy hogyan úszhatják meg a legolcsóbban a problémákat. Ne haragudj, de nyilván úgy hogy van neki egy ingyen ápolónője. Tudod, ha házasok lennétek, és nincs pénz anyuka ápolására, nem lehet otthonba adni, és ápolónőt sem tudtok fogadni hozzá, akkor végül is rendben van. De ti nem vagytok házasok, semmi anyagi közösség nincs köztetek. Ha 1 év múlva kidob, akkor ott állsz, hogy egy csomó energiád belement az ő anyukájába, pedig azalatt mást is csinálhattál volna. Egy szakítás sosem kellemes, úgy meg aztán pláne nem, hogy úgy érzed a másik sokkal tartozik neked. A pasid nem tudom mivel kompenzálja az ő érte hozott áldozatodat. Szerintem semmivel.

A másik, hogy szegény anyukája még sok sok évig el fog így élni. akár 10 évig is. A párod meg egy lépést nem fog tenni annak érdekében, hogy mondjuk neked még egy gyerek gondozása is beleférjen. Mert hogy ugye saját gyerek kéne, nem anyuka. És ugye ő nem foglalkozik az anyjával, hanem rád testálja. Te meg elvégzed. Nyugodtan megmondhatod, hogy ne haragudjon, de neked ez már sok. Nem vállalod tovább. Ha ezen megsértődik, és azt mondja, hogy vége, akkor jobban jársz ha szakítasz vele, mert a pasid, mindig is csak a saját jólétét fogja nézni a kapcsolat során.

A szüleim életében volt egy hasonló szitu, de akkor én már megszülettem, és egy rokon szorult ápolásra. Apám, a várható örökség reményében akarta anyámra sózni az idős bepisilős beteg bácsi gondozását. Anyám azt mondta hogy nem, mert van egy kisbabája, és elég dolga, nem tud szaladgálni a bácsihoz naponta és ápolgatni. Apám rettenetesen megsértődött, majdnem válás lett a vége, de ott apám anyja anyukám mellé állt, és csak ez mentette meg a házasságukat. Végül azonban kiderült, hogy apám sose hajlandó a saját érdekein túl látni, úgyhogy lehet hogy jobban járt volna anyám, ha akkor elválnak.