Hogy értessem meg a párommal, hogy ez így nem mehet tovább?
3 éve élünk együtt, jól megvagyunk, de az utóbbi időkben összekaptunk párszor a párom anyja miatt. Anyósról azt kell tudni, hogy 55 éves, de a betegsége miatt nagyon leépült szellemileg és fizikailag is. Mostanra eljutottunk odáig,hogy nem tud egyedül öltözni/vetkőzni és sajnos egyre többször fordult elő,hogy "bent ment ki", szóval most már pelenkázom is őt. Szellemileg még rosszabb a helyzet, már nem nagyon ismeri meg az embereket. Minket,akivel napi szinten együtt van megismer, de a sógornőmet(azaz a saját lányát) már van, hogy nem ismeri meg. A szomszédokat rendszeresen meggyanúsítja,hogy bejárnak hozzánk, és ellopják a pénzünket. Viszont vannak napjai,amikor teljesen tiszta,összeszedetten beszél, tudja ki-ki csoda. Ilyenkor mindig nagyon örülünk,de sajnos az öröm nem tart tovább 1-2 napnál. Mondtam a páromnak, hogy el kellene őt vinni egy idősek otthonába, ahol egész nap tudnak rá figyelni, mert mióta én is dolgozom sokat van egyedül. Ilyenkor nagyon félek, hogy valami kárt tesz magába, no meg valljuk be, öltöztetni, fürdetni,pelenkázni sem kellemes...A párom azt mondta, hogy várjunk még, meg még nem olyan durva a helyzet, de ő könnyen beszél, mert nem neki kell ápolni. A párom ezt mondta: "nincs szívem az anyámat bezáratni valami diliházba." Egyszerűen sehogy sem tudom vele megértetni,hogy mindenkinek ez lenne a legjobb!
N/23
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nálunk a Papám volt hasonlóan beteg (agyérelmeszesedés és egy más dolgok is), és ő sem ismerte fel a rokonait, csak mikor épp olyan hangulatban volt. Idővel neki úgy maradt meg, hogy Anyum - aki otthon volt, Ő foglalkozott vele, míg Apum dolgozott - az ő felesége, és Apum csak egy férfi, aki el akarja venni Anyumat (mint feleségét) tőle... Anyum idővel szabályosan félt tőle időnként, mert volt, hogy Apummal szemben agresszívan reagált. Tény, Papám akkor már 82 éves volt.
Anyum - ahogy sok minden másba is - megbetegedett, és sajnos idő előtt elment... :'( Apumnál is úgy alakult, hogy állás nélkül maradt, így Ő maradt otthon Apummal. Mondanom sem kell, nehezen ment neki. Nálunk is felmerült, hogy "beadjuk" valahová, de nehéz volt, mert pénzünk az semmi, de Apum nem is akarta.
Nagyon sok nagyon buta dolgot csinált, nálunk is meg lett vádolva mindenki mindenkivel, hogy rossz. Majd egy figyelmetlen pillanatban - Apum kb fél órára hagyta el a házat - Papám egy eldugott kannából gázolajat ivott, és ugyan a kórházban még kitisztították, de onnan sajnos már nem jött haza...
Mondanom sem kell, még a rendőrség is volt nálunk kihallgatni Apumékat, hogy nem szándékosság volt-e.....
Amit ebből ki akartam hozni, hogy ha lehetőségetek van rá, tudom, kegyetlen dolog, de fordított helyzetben én sem szeretnék teher lenni a családom számára, főleg, ha már azt sem tudom, hogy ki vagyok, és kik vannak körülöttem. Ott lesz egy napi rutinja, és figyelnek rá. Nálunk sajnos Anyumat is kegyetlenül megterhelte fizikailag is és érzelmileg is, és sajnos elég egy óvatlan pillanat.
Nem gondolom, hogy 23 éves létedre egy három éves együttélésben a párod elvárhatná, hogy ezt a felelősséget Te vállald. SEMMIKÉPP!!! Túl fiatal vagy ahhoz, hogy ilyeneket nézz végig, és igazából még a felesége sem vagy, azaz mondhatnám nem bizonyított, hogy Téged akar életetek végéig, ami alapján netalán elvárhatná (bár akkor sem feltétlen)...
Ha idősek otthonába nem is tudjátok beköltöztetni, szedje össze magát a beteg anyósod kedves lánya és fia, és oldják meg ketten!!
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!