Miért ne lehetne lehetséges az, hogy az ember akár 21 éves korában találja meg azt az illetőt, akivel egész életében együtt van?

A válaszokat nem olvastam el!

Ne foglalkozz mások véleményével, csak irigyek és pesszimisták. Csak a szívedre hallgass, a többiek meg foglalkozzanak a saját életükkel!!

Ha Te hiszel benne, ha így akarod, akkor így is lesz, ne hagyd, hogy elbizonytalanítsanak!

Kizárólag azon múlik a dolog, mennyire vagytok érett személyiségek valamint rajtatok, a viselkedéseteken. A tapasztalatlanság valóban lehet hátrány, de nem törvényszerű.

Általában az első kapcsolat nem tart a sírig (meg a második, harmadik... sokadik is ritkán... ezt se felejtsük el, teszem hozzá, sajnos), ez alapján általánosítanak az emberek. Kivételek viszont lehetnek.

én hiszek benne, legalábbis szeretném azt hinni, hogy van még ilyenre is példa. szerintem ez adott emberektől függ, felfogás és élettapasztalat kérdése. élettapasztalaton itt nem a partnerkapcsolatot értem, mert ahogy írta a kérdező az első, hanem, hogy milyen dolgokat és hogyan élt meg az ember az életében. a "bulizz mert fiatal vagy" "éldd ki magad" és hasonló beszólásoktól rosszul vagyok. 22 éves vagy, ennyi idősen már tudhatod mit akarsz az élettől, kialakulhatott a személyiséged is. ha az ember tudja mit akar és azt is, hogy a partnerkapcsolat nem csak jó dolgokból áll, hanem sokszor kompromisszumokból akkor miért ne lehetne neked Ő a nagy Ő?!

23f

nem károgok, nem mondom, h nem fog örökké tartani a kapcsolatotok, de azt olvasom itt sok embernél, hogy 16-18 évesen jött össze élete szerelmével és már 3ÉVE ! együtt vannak.

könyörgöm, 3 év az még semmi az örökkéhez képest.

majd 25 év boldog házasság után mondhatja azt bárki jogosan, hogy ő életem szerelme, ő a gyerekeim apja/anyja, jól választottam. akkor majd hátradőlhetnek, és mondhatják, h ez már közelít a sírig tartó szeretethez.

3 év? igen, én is 3 éve vagyok együtt azzal a férfivel, akivel lehetőleg a halálomig szeretnék együtt lenni.

de ki tudja, mi fog történni az elkövetkezendő 20-30 évben?

szeretem, ameddig lehet, kitartok mellette, de annyi minden történhet még...

ja, és nem is az első kapcsolatom.

mi is akkor jötünk össze mikor párom 21 volt (én 17) aztán már 5éve együtt vagyunk. Első nagy szerelem, ami még mindig tart már 2éve együtt is élünk. nekünk szerintem azárt vált be eddig mivel jó a kommunikáció köztünk (mindent 100szor átrágunk biztos ami biztos :D)

s hajlékony természetűekként könnyen kötünk kompromisszumokat.

Nem olvastam végig az írásokat.

Én 2o voltam mikor megismertem, 22 mikor összeházasodtunk. Rólam senki nem gondolta volna, hiszen előtte nem volt egy együttjárós kapcsolatom sem. Volt hogy tetszett valaki, de a kezét sem fogtam, meg nem jártunk, valahogy tudtam, nem az igazi. Nem is egy ilyen volt. Én nem siettettem, meg is lepődtem, főleg manapság ahogy visszanézek, hogy milyen korán mentem férjhez.

13 éves házasok vagyunk, nem csaltuk meg egymást, és nem is fogjuk. Ami jó, a szüleink ismerik egymást, talán ez megnyugvást adott, hogy úgy ahogy sejtették, hogy normális családról van szó. Ha a család többi tagja pártolja, ismered őket amennyire lehet ilyenkor, akkor semmi gond !

Ritka az ilyen, azért furcsálhatják mások, és gondolhatják, nem tudod miről beszélsz tapasztalatlan vagy, de mint látod, van akinél ez bejön nagyon is !

Sok boldogságot !