Tudom mi a bajom és azt is, hogy hogy kellene változtatnom de mégsem megy. Ki tud valami jó tanácsot adni?

"A barátaim el vannak foglalva a saját gondjaikkal." hát ezek nem barátok, inkább mellőzd őket, ahogy ők teszik veled szemben.

szerintem a legfontosabb az elfogadás. talán el kell fogadni, hogy felhőtlen boldog emberek nincsenek. minden embernek vannak rossz/jó napjai.

kicsit úgy is mondhatnánk, hogy naiv dolog elhinni, hogy mindenki boldog aki mosolyog. ki tudja, lehet a munkatársad/id is hasonló cipőben lehet.

előbb fogad el, hogy esetleg "szomorú" életet kell élnie az embernek és aztán törekedj arra, hogy minél több vidám dologot lássál/ kössön le az életben.

A boldogtalansággal az a baj, hogy kiül az arcodra, és hozzád vonzza a boldogtalanokat. Akkor aztán együtt sírhattok, de ettől nem lesztek boldogok. Tehát minél boldogtalanabb vagy, annál boldogtalanabb leszel a jövőben.

Inkább válaszd ezt: "Csakazértis boldog vagyok. Nem lehetek más, csak boldog." Szedd össze magad, vegyél be egy adag bátorságkeltőt, tegyél meg mindent, amit félsz megtenni. Öltözz másképp mint eddig, menj el olyan helyekre, ahová nem illik, vagy nem biztonságos, és nevess egy jót, hogy miket csinálsz. A boldogság kiül az arcodra, és hozzád vonzza a boldog embereket.

Pedig muszáj lesz kimozdulnod, hogy változtass! Mosolyogj sokat, változtass frizurát, na meg valamit az öltözködéseden. Ez talán ad egy kis önbizalomlöketet:))

Egyébként próbálj meg beiratkozni valamilyen tanfolyamra, egy időre kimenni külföldre dolgozni. Hallottam, hogy vannak olyan netes társkeresők is, amiért ugyan fizetni kell de ott az emberek tényleg nem csak egy éjszakára terveznek!! Esetleg ebbe is belevághatsz:)

Itt a szép idő, holnap menj el sétálni majd ülj be valahova.) Hátha leül melléd valaki beszélgetni, nem csak Te vagy ilyen helyzetben. És igaza van annak aki írta, hogy nincs tökéletes boldogság, hiszen az csak pillantnyi állapot. De keresni kell és tenni azért a múlú pillanatért!

Szerintem kb.12-15 éve rontottad el, kb.akkor kellett volna egy férfit magad mellett tartani, még ha kicsit csúnyácska is volt az akkori barátod. De gondolom karriert építettél, és nem volt semmi fontos, kizárólag a szakmai előmenetel ! ?

Egyre több NŐ esik ebbe a hibába, és 40 évesen döbben rá, h.ami van az mégiscsak rendkívül kevés a boldogsághoz !

Viszont azon férfiak akik szóba jöhetnének mint partner (35-48) azok éppen elváltak, és semmi komolyat nem akarnak, csak kalandot, 20 éves csajokkal, vagy annak ellenére nem válnak, h.rossz házasságban élnek, hiszen a gyereknek mégis apa kell, a vagyont se lenne jó megosztani, stb.stb.

Szóval valóban nem egyszerű most neked! De szerencsés vagy, mert lassan itt a tavasz, és kivirágzik a természet és vele kivirágozhatsz Te is! Ha akarod ! Viszont fontos lenne szerintem, hogy ne tervezz boldogság téren nagyon előre. Menj el táncolni, igen iratkozz be egy tánctanfolyamra, és gyere össze az első jobb képű fickóval aki szépen néz rád! És igen ha kell tedd meg azt is, amit soha nem hitted, hogy meg fogsz tenni, feküdj le vele az első randi után ! Veszteni valód nincs ! Egy csomó feszültségtől fogsz így megszabadulni, és ha egy éjszakás kaland marad, akkor se történik semmi! Tudom, most kifogásokat keresel, h."de ez egy kis város" ne foglalkozz vele, h.mit mondanak az emberek!

És ha nem vagy táncos lábú:(amit Nőkről elég nehéz elképzelni) regisztrálj egy túra klub honlapján, menj kirándulni, erdőt járni, de a célod ugyan az legyen. Férfit kell találnod ! Az ember társas lény, és csak ketten lehet jó neki! Egy valamit ne keress, a tökéletes férfit. Mert olyan nincs !

Drukkolok neked, nagyon! Bízzál magadban , és SIKERÜLNI FOG !