Miért hiszik az emberek, hogy ha valaki csendesebb meg meg kevés barátja van, akkor az depressziós / éretlen / önbizalomhiányos?
Én mindig is ilyen voltam, és én boldog vagyok így, sőt: szeretek is ilyen lenni! Van 4-5 barátom, nagyon szoros barátságok ezek és imádjuk egymást! Nem vagyunk unalmasak, imádunk koncertre járni, sportolni, kirándulni, röhögni, néha még bulizni meg inni is elmegyünk! Szóval én teljesnek érzem az életem, eszem ágában sincs megváltozni vagy az életemen változtatni.
Csak televan a t*köm azzal, hogy akik csak felületesen ismernek (pl rokonok), folyton zaklatnak, hogy legyek már nyitott, meg miért vagyok olyan halkszavú meg. Meg mikor valaki megismer, akkor rögtön az jön, hogy "na igen, régen én is ilyen voltam, bezzeg mostmár van 56476248565 barátom, kigyúrtam magam, szoliba járok, akármelyik csajhoz oda merek menni" meg mittudom én. A lányok meg "bezzeg mióta nőcisen öltöznek..." Meg ők is hogy legyek már nyitottabb, meg nőcisebb :/ Dehát én belülről se vagyok "nőcis", akkor nem tudom, kívülről minek lennék... (Amúgy úgy öltözök, mint az átlag 20 éves csajok, csakhát nem hordok minit meg magassarkút, nem sminkelek).
Szóval nem értem, miért nem értik meg, hogy nekem nincs szükségem arra, hogy megváltozzak, hanem én ÍGY vagyok boldog. És nem tudom, mivel lennék érettebb, ha introvertált helyett extraverált lennék, szerintem ez nem érettség kérdése. Én egyszerűen csak csendes vagyok és nem "határozatlan" meg "bátortalan", mint amilyennek tartanak azok, akik nem ismernek.
Ma az a divat, hogy mindenkinek egyformának, szabvány szerintinek kell lennie, a legfelületesebb fajtából.
Aki kicsit is értelmesebb és nem megy a tömeggel, azt mindenképpen be akarják a többi közé idomítani, mert akkor nem különb tölük.
Ne törödj ezzel, maradj olyan, amilyennek TE jól érzed magad. igy is boldog lehetsz, söt több esélyed van TARTÓS boldogságra.
Ne vedd figyelembe őket. Te ilyen vagy és kész. Én is ilyen vagyok gyerekkoromtól kezdve. Nekem ugyan volt egy időszakom mikor tényleg nem értettem miért vagyok ilyen ,próbáltam változni de rájöttem felesleges mert én ILYEn vagyok! És nem az, hogy elfogadtam, csak rájöttem, hogy nekem tényleg így jó=). Nekem sincs túl sok barátom, de azok legalább igaziak. Másnak meg lehet 50 barátja, ha "mind" felületes.
Engem is megakarnak változtatni a családban, mindig mondják, hogy miért vagyok ilyen, legyek nyitottabb, mert így nem lesz teljes életem. Elfogok veszni stb.
Pedig nem így van, csak egyszerűen nem vagyok olyan, hogy mindenkivel összehaverkodjak, és nekem erre tényleg nincs is szükségem, ahogy neked sem. Mert én így érzem jól magam=). Úgyhogy ne is foglalkozz velük. Ők másképp látják a dolgokat.
18L
nekem is ez van :/
mindig izélnek h emo-s vagyok...
már boccs de nem is úgy nézek ki, meg vannak barátaim akiket szeretek,és nem is akarok olyan lenni hogy beszélünk 5 percet és már öri barik vagyunk meg iesmik xd
Én is ilyen vagyok mint te. Amikor középiskolába kerültem mindenki piszkált azért mert ilyen vagyok az osztályfőnökömmel az élen. A fele osztály mindig azzal jött hogy depressziós vagyok és majd ők segítenek és nem tudták megérteni hogy nem akarok megváltozni mert ilyennek születtem és így érzem magam jól. Vannak akik odamennek mindenkihez és egész nap be se áll a szájuk, szeretnek a középpontban lenni én viszon el voltam a 4 barátnőmmel. Már 12-es vagyok, idén fogok elballagni de nagyon örülök neki mert úgy megutáltam ezt az osztályt 3-4 ember kivételével. 4 évig csak azt hallgattam hogy bulizni kéne járnom, meg hogy miért nincs még barátom (még mindig azt hiszik hogy soha nem volt barátom). Arról nem tudnak hogy 3 éve élek boldogan a barátommal, úgy érzem semmi közük hozzá ezért nem kötöttem mindenkinek az orrára. A barátnőim tudják csak egyedül. Nem olyan vagyok hogy elhíresztelem a világnak hogy összejöttem valakivel aztán meg 2 hét után szakítunk.
Az osztályfőnököm aki a legjobban buzdította az osztályt ellenem, hogy fogadjanak be és lendítsenek ki a depresszióból, tegyenek normális emberré mert így nem fogom megállni a helyem a világban és mindenhonnan ki fognak túrni tavaly odajött hozzám és a barátnőimhez miközben látta hogy tök jól elvagyunk és csak ennyit mondott :"na hát nem is tudtam hogy te ilyen vagy, azt hittem nincsenek barátaid". Hát ennyit az ilyen emberekről.. nem kell velük foglalkozni. Ugyan úgy élem az életem mint mindenki, soha nem túrtak ki sehonnan, nyáron dolgoztam. Ha kell tudok én is akaratos lenni és ki tudok állni magamért, de ezt senki nem hiszi el amíg meg nem tapasztalja. Engem szerencsére itthon senki nem piszkált, mert tudják jól hogy milyen vagyok.
Ne foglalkozz te se azzal amit mások mondanak,anyukám nekem azt szokta mondtani hogy egyik fülemen ahogy bemegy a másikon engedjem ki...
szia:)
ha te így érzed magad jól akkor nincs semmi baj:)én is így vagyok 4-5 barátom van, de ők nem vernek át soha.minek 1000 barát ha átb**znak?és inkább halkszavú legyél mint nagyszájú hülye pic**:) és ha valaki úgy megy oda hozzád , ahogy te leírtad, nem is foglalkoznék vele többé:)
szép napot:)
én is pár napja kaptam egy olyan beszólást az egyik "legjobb barátomtól" hogy miért csak 1-2 barátom van az osztályban...azért mert akik 1 hét hiányzás után pletykát terjesztenek rólam nem veszem a fáradtságot h közelebb kerüljenek hozzám.(persze ezek után kicsit átértékeltem a kapcsolatunkat).jelenleg mindenki azt hiszi h minden esetben halk szavú,visszahúzódó és félénk vagyok..pedig egyszerűen csak nem ismernek:D és már nem is fognak...
sulin kívül is csak pár barátom/barátnőm van,akikre számíthatok...nem mondom h nem lenne jó több igaz barát..de így sincs okom panaszra...
17/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!