Az iskola elvégzése után, a Ti gyereketek is otthon punnyad a "MAMA-HOTELBEN"? Azaz úgy laknak mint egy hotelben, mivel a mama mindent megcsinál helyettük!

Háááát, utolsó, most erre mit mondjak?Nem olyan lesz a gyerek, amilyenné neveljük?

Az én fiam is most lesz 18, de a tiednek szöges ellentéte.Jó tanuló egy nehéz közép iskolában, mellette diák munka délutánonként, ha itthon van mindenben segít, az apjával kint van a műhelyben, stb, stb.Most még el nem tudom képzelni, hogy elmenjen, de nincs is erről szó.Nekem nem teher egyáltalán, és még amúgy is van a suliból + egy év, utána egyetem...Á, még évek, hogy Ő kirepüljön:)

Sokan látom nem értik a kérdést sem :) ez egy elcsökevényesedett világ már.

Szóval én már utolsó éves voltam középiskolában, amikor a tanulmányi eredményeimmel már állás után néztem. Mire érettségiztem meg is volt a helyem. Előszerződésem volt...s akkoriban ez volt a divat mifelénk, sok osztály és évfolyamtársammal így volt.

Aztán munka mellett szépen lehetett tovább tanulni, én is így végeztem el az egyetemet. Van diplomám, 4 szakmám amiből kettő felsőfokú OKJ-s.

Tehát nem úgy mint a "mai fiatalok" akik élik világukat, egyik buliból kóvályognak a másikba, pasiznak nőznek, sápítoznak a vizsgaidőszak miatt, és fel vannak háborodva, ha otthon néha előkerül a szülői szigor. Mert hogy nekik jogaik vannak, meg már nagykorúak...na ja.

Majd ha eltartják magukat vagy minimum látja a szülő, hogy törekszik rá, nem pedig látszatot kelti néha néha na majd akkor lesznek jogai.

Nem muszáj ehhez elköltözni, de akkor

1. tartsa el magát

2. adjon a közösbe, hogy lássák valóban felelős önmagáért

3. minimum próbáljon meg állást találni, nem csak "én aztán nem azért tanultam, hogy sz@ros 250ezer alatt dolgozzam" hőbörögni

Mert ha ezek nincsenek meg, akkor az életben nem fognak felnőni. :( Aztán siránkoznak, hogy nem tudnak családot alapítani, mert nincs hol lakni, nincs állás stb stb...Hát igen, igények aztán vannak.

Sajnos a férjem családjában is már a legidősebb "gyerek" 26 éves, és már ki tudja hányadik főiskolára jár, halaszt, újrakezd stb. és még van ott 3 szintén nagykorú "gyerek". Mert igenis még gyerekek, mert úgy viselkednek. Csak a bulizás, a lógás, a kényelmes fészek.

Mi itt vagyunk 34 évesek, saját berendezett lakással, jól fizető állásunk van mindkettőnknek (nem ám beleültünk a vezérigazgatói székbe, hanem a szamárlétra aljáról küzdöttük fel magunkat magas pozícióba) és van egy cukipofi kicsi lányunk.

Ennyi volt a hegyibeszéd...a lényege. Sok az elvárásuk, de tenni nem hajlandóak érte. Kihasználják, kiszipolyozzák a szüleiket, miközben a hátuk mögött meg lehülyézik, lealacsonyítják őket, holott nélkülük már éhen haltak volna.

Utolsó vagyok...beleolvastam ide oda.

Látom sokan vitatkoztok, hogy miért otthon lakik nem megy el. Én is laktam otthon, mert úgy volt állásom, de adtam haza a fizetésemből és segítettem a házimunkákba. Nem élősködtem a szüleimen.

NEM az a probléma, hogy otthon lakik, hanem az, hogy bár otthon lakik nem hajlandó semmit csinálni.

nincs állása, és nem is törekszik rá

nem tanul és nem is akar

nem segít otthon és nem is akar

Ez viszont megengedhetetlen. Viszont ez a szülő hibája is...kinyalják a gyerek seggét, aztán csodálkoznak, ha ilyen lesz. :) Ugyebár a fene nagy jogok.

Nos, az nekem nem világos, hogy a kérdező a suli elvégzését a gimire/középsulira érti, vagy a felsőoktatásra is, de elmondom az én történetemet. 21 éves vagyok, egyetemista, baromi sokat kell tanulni, és ritka szar az órarendem-szval ha keresnék is munkát az egyetem mellé, azzal sem tudnék annyit keresni, hogy a saját lábamra álljak, szval egy ideig kénytelen leszek még a szüleimnél élni. Nekem annyival könnyebb a helyzetem, hogy lakás van, szval nem a semmibe kell majd elindulnom, ha elvégeztem az egyetemet... és ha azért ingyenélő senki vagyok, mert inkább várok az elköltözéssel addig, amíg tűrhető életszínvonalon tudnék élni a saját lakásban a saját pénzemből, akkor az vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy otthon nem segítek be semmit; az a minimum, hogy annyit segítek a háztartásban, amennyit csak tudok, ha már kosztot-kvártélyt kapok...

21/l

Én is itthon vagyok még, de nem szeretnék már. Viszont én nem tehetem meg ezt a luxust mert anyukámnak semmi pénze, és én is folyamatosan munkát keresek hogy el tudjam tartani. És rosszul vagyok hogy sok velem egy idős ismerősöm nem ért meg miért nem járkálok bulizni meg miért nincs 2 ezer forintom csak arra hogy elmenjek bulizni, mert nekik csak annyi a dolguk hogy otthon vannak kapnak pénzt esetleg dolgoznak és mindet magukra költik. Persze ha a szülők megtehetik hogy kifizessék a számlákat akkor valahol ez természetes de szerintem 20 éves kor után már főleg ha van munkája szálljon be a rezsibe legalább.

Én vagyok a legkisebb és sokáig én is el voltam kényeztetve még volt pénzünk, és csak most tanulgatom hogy milyen is az élet. Közben idősebb testvéreim akik már nem laknak otthon folyton engem csesztetnek hogy mennyire el lettem kényeztetve és hogy ők ilyen idősen már dolgoztak. Na igen de 25 éves korukig minden pénzüket bulira költötték, sőt anyukám kifizetett nekik albérletet meg a tartozásukat amiket felhalmoztak.

"20 évesen Ausztriában élek.Megelégeltem, hogy anyám úgy tart mint egy szolgát.Igaz takarítónő vagyok, de havi 300.000-at bőven keresek.Nekem sem volt könnyű elhelyezkedni, de akartam és sikerült.1 évig folyamat keresgéltem,mellette még tanultam.Nekem így sokkal jobb, és büszke vagyok azokra akik tudják, hogy mi a munka és nem anyuci-apuci eltart, úgy mint bátyámat, aki 25 éves és egész nap számítógépen játszik....szóval erről ennyit.Aki akarja az úgyis talál munkát."

Hát ez tetszik. :D Nekem is van egy 25 éves bátyám, akinek ugyanez a programja. Én 21 vagyok és dolgozom, csak nem külföldön, bár ilyen fizetések mellett ez a célunk a párommal.

"hát igen érdekes vagy.

Én 22 éves vagyok, itthon lakom mosok, főzök, takarítok, mosogatok, és stb stb... szóval rengeteget segítek!

Úgy vettem le az irományodból, hogy húzzon már az a gyerek a pics.ba, és kezdjen saját életet. Ez elég csúnya dolog....

Pl az én szüleim megmondták, hogy ha rajtuk múlna itthon maradnék életem végéig, mert azon a napon, mikor én elfogok költözni, akkor meg fog halni bennük valami. El sem tudják képzelni, hogy ne csacsogjak itt körülöttük, és el sem tudják képzelni, hogy egyszer majd elmegyek!

Természetesen mondták azt is, hogy tudják, hogy ez az élet rendje, hogy elköltözöm, és családom lesz, de nekik borzalmasan fog fájni az a nap....

Szerencsés vagyok, hogy ilyen szüleim vannak, akik nem akarják a gyereküket kitessékelni a családi fészekből, amint "megérett rá" :)

22L"

Észre sem veszed jódolgodban, hogy mennyire kicsesznek veled a szüleid. Azt hiszik, jót tesznek veled, ha magukhoz kötnek ezzel? Neked igenis állás után kell nézned. Mit gondolsz, ha meghalnak, hogy élsz meg? Mert hogy mondják, ők legszívesebben sosem küldenének munkába. Ez a ragaszkodásuk nem szeretet, ostobaság. Nem maradhatsz anyuci és apuci pici lánya örökké...

Szerintem normálisabb szeretet az, ha a szülő elküldi dolgozni a gyerekét, mert ő gondol a jövőjére. Engem nem küldenének el otthonról, ha nem lenne munkám, de míg nem volt, nyúztak, hogy dolgozzak és igazuk van. Alapból nem érted a lényeget. Nem az a gond, hogy az illető otthon lakik, hanem hogy nem dolgozik. Mint ahogy te sem. Azért, mert elvárja a szülő, hogy a munkaképes gyereke már keressen magára, még nem jelenti azt, hogy ki is dobja aztán a házból.

Te ugyanazt csinálod, mint a bátyám. A kitanult okos gyerek ne is dolgozzon... Felkopik majd az állad a szüleid szeretetnek titulált önzősége miatt.

21L