Úgy érzem tönkre megyek lelkileg egy férfi miatt. Úgy érzem csak pozitív dolgokat próbálok adni, amit nem úgy viszonoz ahogy kellene, és most már teljesen gyengének érzem magam. (? )

Én is így éltem a kapcsolatomban, míg ki nem szálltam.

Akkor nem tudtam, hogy jól döntöttem-e, de mára tudom, hogy igen :)

Ráadásul ilyen boldog még nem voltam,mivel megtaláltam őt, akit kerestem :)

Mikor mondja azt az ember, hogy most már elég?

- Amikor felmerül maga a kérdés!

Hol van a határ ezekben a dolgokban?

- Ott, ahol a tolerancia és az alkalmazkodás már nem elég!

LÉPJ! Ne keresd, ne telefonálj, ne írj! NE FOGLALKOZZ VELE! (Ez elsőre nem szakítást jelent!) Ha elkezd keresni, és "kapar" utánad, akkor maradj mellette, de ha akkor is közömbös, amikor egyszerűen nem keresed a társaságát, akkor nem kérdés, hogy nem Benne kell látnod a TE párod!

Hát ezt a kérdést én is kiihattam volna.

Nem vagy egyedül. Én nem vagyok egy harcos típus, párszor már feladtam, aztán mégis bizakodtam. Nem biztos, hogy érdemes erőltetni...

Vagy lehet, hogy ez a feltétlen szeretet?

Ha gondolod írj privátot.

Szia, én is most pont ezen gondolkozom. Gonosz leszek, de jó érzés h nemcsak én vagyok ebben a helyzetben.. Ne haragudj:) Az én esetem annyiban különbözik, hogy nekünk van egy 1.5 éves kislányunk, albérletben élünk, és a szülei segítenének házhoz jutni de ő a telefont sem hajlandó felemelni, hogy beszéljen velük a dologról, pedig én már régóta kérem rá, könyörögtem neki sírva, ordítottam vele...

Megoldást én sem tudok, sajnálom, ha nincs még ami így hozzákössön mondd el neki hogy érzel és állítsd válasz út elé