Mit csináljak? SOS :S :' (

Najolvan,mostz elmondok mindent,. A magánéletem mostmár rendben van,vannak barátaim,stb.... De sajnos nagyon zűrös családom van.

Anyukám egy megbízhatatlan álnok kígyó. Apukáámal 18 évig házasok voltak,ebböl 16 évet egy elviselhetelne hárpia volt,aki kiabált,ordítozott,szipolyozta a pénzt ütötte verte a gyerekit,tépte a hajukat,ojanokért minthogy csunyán irtak a füzetükbe,vagyhogy négyest hoztak.egy bátyám van csak. a bátyámal még szigorúbban bánt. apukám este 10-ig dolgozott,mikor születtem bejelentette,h ha apukám nem tartja el a családot,és nem keres ennyi-meg ennyi pénzt,akkor elválik,merthogy mijen dolog az,hogy nem tudja eltartani a családot. tehát elviselhetetlen volt a legtöbb férfi otthagyta volna,de apukám nem tette,mert azt hitte legalább szereti,és fel akart minket nevelni. Ebböl a 16 év hárpiáskodásból legalább 10 éven át rendszeresen csalta apámat,apám barátnak hitt kollégáival,család barátaival stb... idegtépő volt minden nap mellete, 3 éves koromtól 11 éves koromig minden nap sírtam mellette. 11éves koromban,mikor csupán mert levágattaím a hajam egy nyárig ordítozott velem,elgegem lett, szeretet, bánat,és félelem hejét átvette a halálos félelem,a gyűlölet. 2010 újévén apukám látta csókolozni anyukámat a család egyik barátjával.anyám hüjének akarta apámat beállítani. ekkor jött rá apukám,hogy anyám mijen kegyetlen. apukám új barátnőt keresett,míg anyámnak több szeretője volt. még mindig egy hárpia volt,de akkor már gyanakodott. több részeges ordítozós jelenetet éltem át 2009-ben mint egész életemben, apukám 2009 októberében feltörte anyám mailjét,és igy "rajtaütött anyukámon." 2010.dec.2-án apukám szülinapján elmondott nekem mindent. aztán anyámmal is megbeszélte. megállapodtak,hogy válnak,de ha anyámon múlik nyílt házasságban élnek és örökre átvernek minket. de apukám nemhagyta és 2010 márciusában elkezdtünk egy modszert 50-50% időben.mikor apám bátyámnak elmondott mindent bátyám őrjöngött,dühöd volt,még jobban gyűlölte anyámat mint azelőtt. 2010 agusztusábn anyám bejelentette nekem,hogy rákos. iszonyatosan szomorú lettem,és inkább elviseltem,abban reménykedve,hogy pár évig kell csak elviselnem... bátyám októberben bejelentettte,hogy ő tovább nem viseli el anyámat,és egyedül rám hárult minden szívás,minden baj,minden rossz. de én elviseltem anyám kedvéért.novemberben rákerestem a rákra,mint betegségre,és kiderült,hogy anyám bekamuzta nekem az egészet mert rákra nem lehet gyógyszert szedni. irtó dühös lettem és az is vagyok a mai napig. viszont másik oldalon sírni tudnék mijen borzalmas anyám van. néha panaszkodok a barátaimnak,hogy mijen szörnyű meg stb... de nem akarok rájuk zúditani mindent,a i bajom van. szeptember óta néhány tanár elkezd beszélni a családi kapcsolatról,vagy épp aról hogy mit csináltam tegnap hogy nem irok házit,vagy hogy mi a baj,mért lehet valaki szomorú,és egyszerűen nem bírom visszatartani a sírást,könnyek gyűlnek a szemembe,és aztán már egész nap csak sírok. a többiek azt hiszik hhogy valami nagyon komoly bajom van,de tudom ha nem vagyok velük öszinte elveszithetem őket. a tanárok rendszerint mondják,hogyha baj van akkor nyugodtan beszélhetek valamejikükkel,.de igazából sajnos nem! tényleg ojjan nagy dolog mint amijennek én érzékelem,vagy kis aprság a többiek problémájához képest. kérlek adjatok tanácsot hogy hogy élje túl az életem,mert nem tudok se a drogokba alkoholokba menekülni,mint a bátyám,se otthagyni anyámat,mert rajtam kivűl nincss senkije. segítsetek kérlek!!!! 13/L