Mit gondoltok azokról a "mintacsaládokról", amelyek megszólnak másokat a legkisebb másság miatt is?

Az én apám mindenkit kidumál, megszól, ő mindenkinél jobb és hihetetlenűl tud fikázni. Rokonaink nem is beszélnek ez miatt velünk. pl: minek főz egy vájlingal xy mindig, mit pazarol, mindig csak zabálnak.... De közben ő is ugyanezt csinálja, ugyanolyan s már hiába szólunk, hogy ha ennyire hülyének art embereket akkor minek keresi a társaságukat? Akkor ne menjen el velük bárhová. de ugyanúgy. egy pletykás 100fős falut is legyőzne dumában.

Én utálom ezt de nincs mit tenni.

A 23:14-es válaszolóval értek egyet. Azért nem hoztam fel a melegek örökbefogadási jogát, mert a kérdés nem erről szólt, és nem szeretnék egy off-típusú vitát generálni. Viszont tény, hogy az örökbefogadásnál már nem csak arról szól a történet, hogy elfogadjuk-e a melegeket, vagy sem, hanem arról is, hogy egy gyereket belehelyezhetünk-e egy olyan környezetbe, ami a biológiai családmodelltől finoman fogalmazva is nagyon távol áll, és ami negatív hatással lehet a későbbi személyiségfejlődésére.

(Csendben megjegyzem, hogy a szociális szférában dolgoztam, és meggyőződésem, hogy a nevelőotthon szeretettelen légkörénél BÁRMI jobb a gyereknek, viszont ez még nem ok arra, hogy elfogadjunk egy kevésbé rossz, de messze nem jó megoldást. Hiszen ha így lenne, akkor pl. az anyagi háttér sem lehetne döntő szempont az örökbefogadáskor.)

Én sem túlságosan az ilyent. Legyen róla véleménye, de ne szólja le. Bár pl. a homofóbia még valamennyire érthető, ha valaki alapvetőleg konzervatív. (pl. okés, ha nem megy el vele sörözni, de azért a kézfogását fogadja el)

Örökbefogadás: Homo nem fogadhasson örökbe, mert kiszúrás a gyerekkel. (Jó egy alkoholista apa sem jó, de akkor el kell válni, ha nincs más megoldás.)

Szerintem is ez a negativ biralat olyan dolgok miatt, ami nem rajuk tartozik es nem hat ki az eletukre abbol fakad, hogy vagy irigyek vagy nem tudjak elfogadni, hogy mas maskent el. Mert sajnos sok emberben benne van, hogy ahogy o el, az a legjobb.

Nekem is van, aki beszol, mert mas etnikumbol valasztottam tarsat (nem romat, csak kulfoldit), kulfoldon elek es egy eleg extrem eletstilust elek (nem vagyok meleg, leszbi, transzvesztita meg ilyesmi, csak nehezebb az eletem bizonyos szempontbol, mint masoknak es ezt en vallaltam be a ferjem miatt). Ahogy irtam, mivel en vallaltam, ezert az en felelossegem. Aki a masikban keresi a hibat, az azert teszi, hogy addig se a sajat gondjaival legyen elfoglalva es felsobbsegi erzese legyen, mert az o eletmodja csakis jobb lehet a tiednel a felfogasa szerint.

Messze vannak az ilyen emberek a tokeletessegtol, bar engem nem erdekelnek es azonkivul, hogy neked most leirom ide, hogy mit gondolok, nem szoktam veluk foglalkozni es nem tudnak felbosszantani mar.

Aki mas eletet kritizalja alap dolgok miatt, az a sajat eletevel nem elegedett, mert boldog ember nem azt fogja nezni, hogy "Peti festomuvesz, hogy fog ilyenbol megelni?" vagy "Zsofinak 35 evesen sincs gyereke", hanem azt mondja, hogyha igy boldog, akkor oruljunk az oromenek...

Egyebkent ezzel a hazaarulos dumaval ne foglalkozz. Nekem is mondtak, hogy ne menjek ki kulfoldre meg mi lesz velem stb. Mindez mogott sokszor irigyseg all. Aki nekem ezeket mondta, azota kulfoldon el. Csak akkor neki meg nem volt ra lehetosege, mikor nekem es ezert volt velem ilyen ellenszenves.

Ne ilyen emberekkel foglalkozz, hanem akik elfogadnak. Nekem olyat is mondtak, hogy akkor mar nem is vagyok magyar, ha elmegyek, pedig en annak erzem magam. Kit erdekel, hogy az ilyen emberek, akik semmit sem tudnak a celjaidrol, eletedrol, mit gondolnak?

Valaki azért csinálja mert van benne egy értékrend, és aki nem fér bele az leszólja.

Valaki azért szól le másokat, hogy ezzel igazolja magát, hogy ő a "helyes" oldalon áll.

És vannak azok is, akikben csak az általános társadalmi értékrend munkálkodik. Pl. Én. Együtt vásároltam egy nénivel, nagyon sokat nevettünk, mert volt olyan zöldség, amiről nem tudtuk, hogy mi fán terem. Erre odajött a régi ismerőse, hogy Szia puszi bla-bla-bla igaz e, hogy k-rválkodik és, hogy nem szégyenli érte magát?! Hát kicsit erős volt. Először bennem is felmerült, hogy elmegyek, mert nem bírom, de most miért? Nekem nem ártott, az örömlányok többsége nem a maga akaratából vagy kiszolgáltatott helyzete miatt csinálja ezt. Mikor a másik néni szépen leteremtette és elment, ott maradt vigasztalni, és sajnálom. :(

Helyhez vannak kötve, és egymáshoz, mindezt pedig a gyerekek miatt. Lehet, hogy a gyerekek is csak azért estek be, hogy összetartsák a kapcsolatot. Önmegvalósítás semmi, miközben mások esetleg élik világukat, utazgatnak, élvezik az életet, míg ők itt szívnak. A mimimum az, hogy bírálnak és kritizálnak. Alapítson mindenki családot, ahogy tették azt ők, a rendes emberek.(és szenvedjen)

Életirigylők. Szerencsétlenek.

Azt, hogy másban nem tudtak érvényesülni, és meg vannak keseredve. Persze, az szép érdem, ha vkinek van egy jó családja, de hogy vki csak azt tekintse érdemnek, és ne legyen képes elfogadni, hogy másnak más személyisége vagy más a fontossági sorrendje, az gáz. Ráadásul senki sem tökéletes, egyik család sem az, és az esetek többségében ki szokott derülni, hogy néha azok a mintacsaládi kapcsolatok a legférgesebbek belül, ahol a legjobban szajkózzák meg mutatják, hogy milyen tökéletesek (itt szoktak lenni azok, hogy egy más beállítottságú gyereket vmi jól kereső pályára küldenek, vagy anyu-apu egyetemi szakjára, hogy mutassák, mennyire tiszteli őket a gyerek... vagy hogy a házastársak között már rég nincs szerelmen alapuló viszony, és csalják egymást...).

Én úgy vagyok vele, hogy a családalapítás nem "természetes" dolog, abban az értelemben, hogy nem mkinek van ahhoz érzéke vagy olyan személyisége, hogy jól tudjon gyereket nevelni vagy egy tényleg tiszteleten, hűségen, kompromisszumokon alapuló kapcsolatot végig tudjon vinni... akkor még inkább azt tisztelem, aki ezt bevállalja, és inkább nem szül gyereket, minthogy alávesse magát a társadalom/szülők/környezet elvárásainak, és egy olyna életbe kényszerítse magát, amiben megfullad, és rosszabb esetben a közvetlen környezete is megsínyli az egészet.

Nekem a szüleim ilyenek, mi, gyerekek már valamivel elfogadóbbak vagyunk. Aki kicsit is különbözik a szüleimtől, már leszólják, az jó szerintük nem lehet. Sosem értettem. Van egy leszbi barátnőm, de velem sosem kezdene ki, tudja, hogy hetero vagyok, mégis leszólja, hogy hogy lóghatok vele. Ugyanígy vannak sok másfajta emberrel is. Én elítélem őket ezért, szerintem nem normális önbizalommal és önképpel rendelkező emberre vall.

19/L