Mit gondoltok arról, hogy valaki a szerelmet csak egy bizonyos életszínvonal felett tud elképzelni?

én sem akarok nélkülözni. az sem egy utolsó szempont, hogy annyit keressünk együtt, hogy fussa 30-40-re megtakarításra, és gyerekre is. álszentnek tartom azokat, akik azt mondják, hogy nekik mindegy a ffi egzisztenciája, csak ne legyen hajléktalan. mert a szerelem vak és mindent legyőz. ez igaz lehet, ha csak a mának élnek és akkor sincsenek nagy elvárásaik (étterem, nyaralás, stb), és nincsenek terveik. De amint valakinek van terve pl. ház, közös élet, autó, gyerek, nyaralás stb, abban a pillanatban már igenis számítanak az anyagiak. és nekem ne mondja senki, hogy egy nőt gyesen kisgyerekkel egy csóró ffi el tud tartani (t.i. a nőnek ugyan magasabb volt a fizuja, de agyes-gyed kevés), és keres annyit, hogy gyerekre is fussa.

Aki családot akar, és normális körülményeket a családjának (ami persze relativ), az olyan pasit választ, aki ezeket legalább felerészben állni tudja (ha nem teljes egészében).

Az anyagi gondok felőrölhetik az ember idegeit és ilyenkor megbántja azokat,akiket szeret.Elindul egy olyan lejtőn,amin nehéz megállni.Mindenkinek vannak gondjai,de ha a létminimummal kell megküzdeni arra rá mehet a kapcsolat és az egészség is.

Ami viszont elfogadhatatlan számomra.Ha valaki csak és kizárólag a másiktól várja el,hogy megteremtsen mindent.A jómódú szülői házból,ahol eltartották,átteszi a fenekét a jómódú férj házába,közben ő maga semmiért nem dolgozott meg,az az én szememben prostitució.

az egymáson élősködésnél rosszabb nincs.Mindenki igyekezzen megteremteni azt a színvonalat,amin élni szeretne és csak plusz legyen az,hogy a másik is erre törekszik,így ez gyorsabban és könnyebben elérhető.De elvárni,hogy a szerelemért cserébe eltartsanak........

nem hiba. a szerelemhez nem kell pénz, vagyon, de a közös jövőhöz már igen. meg legalább ha nincs is konkrétan most pénze valakinek, de én a gyerekeim leendő apjában azért az ambíciót mindig is kerestem. amúgy meg régi mondás, de ha tetszik, ha nem, igaz: kopó a kopóhoz, agár az agárhoz. én mondjuk eleve mindig a saját köreimben ismerkedtem, tehát utcán, bárban meg ilyn helyeken nem. nem bántam meg, 2 éve vagyok férjnél.

29/N

Nem a másik pénzén van a hangsúly,nem kell milliomos pasi,sose kellett

DE azt elvárom,hogy keressen annyit amennyit én,had ne nekem kelljen őt eltartanom,nem azért tanultam rengeteg évet keményen,hogy a magas fizum felét másra költsem (persze ez alól kivétel ha pár hónapig munkanélküli az illető)

hogy elitélik sokan ezt a gondolkodásmódot? Lesz@rom,megtaláltam igy is életem párját,imád,értelmes,jóképű pasi,aki nem mellesleg nem keres rosszul (kb annyit mint én).

Igy nem kell azon morfondirozni,hogy belefér-e egy hétvégi wellness...vagy hogy pár év múlva lesz-e kiságya a gyereknek...