Mit kell mondani a gyereknek ebben az esetben?

első

emlékszem még gyerekkori balesetekre,mindig azt akartam hallani hogy nem fog fájni,hiába tudtam 100%-ra hogy fájni fog...ahogy fogorvostól is azt akartam (és most is) hallani,hogy nem fog fájni,pedig tudtam,hogy borzasztóan fog...

Amíg a röntgenre várnak, addig én nyugtatnám és azt mondanám, hogy után az orvos véleményét is meg kell hallgatni. Az orvos elmondja, amit a gyerek még ha hallja, akkor se fog érteni.

Ha az orvos szerint helyre kell tenni, akkor pár percet kérni és elmagyarázni a gyereknek, hogy lehet, hogy fájni fog a beavatkozás, de jobban jár vele, vagy kap utána csokit/biciklit, stb mert bátor volt. Vagy ha fiú és van szuperhős, akire felnéz, akkor azt mondani, hogy Superman/Pókember is bátran bírná ezeket.

Ha sír, természetesen megnyugtatni, vigasztalni utána/közben, majd megdicsérni, hogy milyen bátor volt.

A gyerekeknek minden fáj.

én az 1.-re szavaznék, de ha látom hogy elvan deformálódva akkor: kicsit fog fájni.

Második vagyok.

Szerintem a fokozatosság a lényeg, mert egy gyerek nem tud még annyira előre gondolkodni időben, haszon/veszteség mérleget készíteni fejben. Így mindig csak egy lépéssel előbbre gondolkozni, azt elmondani neki, hogy MOST mi jön.

Előre felesleges beparáztatni a gyereket.

Közvetlenül a fájdalmas beavatkozás előtt el lehet mondani neki, akkor nincs ideje annyira rákészülni és megijedni.

Lehet azzal is vigasztalni, hogy majd eldicsekedhet a suliban/oviban, hogy milyen hős volt (mint a katonák a lőtt sebekkel).

Nekem egyébként gyerekkorom óta durva tűfóbiám van. Egy időben rengeteg injekciót kaptam, hárman térdeltek rajtam, annyira para volt. (Most, felnőttként is a férjem áll őrt az ajtóban, hogy ne tudjak meglépni az esetleges vérvétel elől.)

Akkor apám mondta, hogy ő nagyon félne és mennyire csodál (nem volt igaz, nem félt a tűktől :)), hogy ilyen jól bírom, ennyire bátor vagyok (ez se volt igaz).

De dagadt a mellkasom, hogy bátrabb vagyok, mint apám, az isten. (5-6 éves lehettem) Ezért próbáltam egyre bátrabban viselni, hogy minél több dicséretet zsebelhessek be.

Gyakorlatilag átvertek, de jól csinálták, mert egy hősnek éreztem magam és rohadt büszke voltam magamra. Plusz elterelték a figyelmemet a randa tűkről, inkább arra koncentráltam, hogy én most mekkora hős vagyok és most biztos még nagyobb ováció lesz utána.

Első. Nem tudom, mennyi idős a gyerek, ha kicsi, akkor lehet, hogy csalódik, de elfelejti, ha nagyobb, akkor meg már ő is pontosan tudja, hogy ezzel csak nyugtatni akarod. Már egy 7-8 éves gyerek bőven tisztában van ezzel.

De attól még ezt akarja hallani :)