Leendő anyósommal és apósommal nem tudunk kijönni sehogysem. Már nem járok oda, de ez sem lesz megoldás. A párom soha nem állna az én oldalamra. Mit tegyek?

Nekem is hasonló a helyzet. De mi már házasok vagyunk. Iszonyat sokat veszekedtünk az anyjáék miatt, az elején mindig a kedves mamának volt igaza, aztán több év után elértem, hogy nekem is lehet igazam, most meg ott tartunk, hogy semleges, oldjuk meg a dolgot egymással. Végül is igaza van, elég szar lehet az anyja és a szerelme között választania. Ők tényleg mindig a szülei maradnak, ezen nem lehet változtatni, velük együtt kell elfogadnod. Én ha megyek hozzájuk, akkor baromi ritkán szólalok meg, nem adom ki magam, teljesen elzárkóztam tőlük. Csak hallgatom a beszélgetést és kész. Ebből nem lesz vita.

Ha ezt teszed, akkor a barátod láthatja, hogy te nem csinálsz semmit, csak az anyja szítja a dolgokat. Időigényes, de rá fog jönni, hogy az anyja a saras. Próbáld meg nem felidegesíteni magad rajtuk, tudom nehéz, de csak ez a megoldás. Gondolj bele, hogy milyen rossz a barátodnak 2 tűz között.

Szia!

Teljesen megértelek,mert ugyanebben a helyzetben vagyok,csak én most már 13 hetes kismama.Amikor elmondta párom az "örömhírt",akkor a szülőkkel lévő kapcsolatom még ennél rosszabb lett.Elkezdtek engem mindenféle rossznak elmondani,stb...Az apósjelöltem meg közölte,hogy még fel is pofoz...Az én párom ezt mind hallotta,de nem állt ki mellettem,ami nagyon rosszul esett.A párom szülei még mindig arra várnak,hogy szakítsunk!Megpróbáltam párommal beszélni,hogy nem jó ez így,de azt mondja nem kell velük foglalkozni,mert nem őket kell szeretni,hanem őt szeressem.Mást nagyon úgy se tudok tenni...:(

Készülj fel, hogy ha együtt maradtok, míg élnek a szülei ez állandó probléma lesz.

Mikor anyósom megtudta, hogy terhes lettem az egyetlen fiától és össze akarunk házasodni, eljött az én szüleimhez, nagy patáliát csapva, már az utcán kiabálva, hogy ő ebbe nem egyezik bele, van más módja is elintézni a gyerek kérdést. Ebben az esetben nem tudta befolyásolni a fiát, viszont az ezt követő évtizedekben folyamatosan hatással volt rá, bár ez sok év után már egyre kevésbé volt érezhető otthon. Szerencsére 50 km választott el minket egymástól, anyósomét nem jöttek hozzánk és én is csak nagyon ritkán mentem hozzájuk. Csak a fia járt rendszeresen, az első években még nyaralni is elment velük, mert az autót anno ők vették neki, ezért elvárták, hogy vigye őket, ahova kívánják. Egy alkalommal, mikor moziba készültünk kettesben a férjemmel, előtte felugrott a szülei lakásába, én a kocsiban vártam rá. Aztán a férjem jön, hogy mégsem megyünk moziba, mert anyósomékat kell kivinni a nyaralóba. Nem nagyon tetszett a dolog, de nem szóltam, viszont ott maradtam a vezető melletti ülésen. Anyósom mikor lejött, hátra akart parancsolni, mert az a férje helye. Nem ültem hátra, már csak a megütött hangnem miatt sem. Ettől kezdve beindult a pokol. Egész úton, kb 30 km, folyamatosan szitkozódtak, anyósom néha még a fejemet is ütögette hátulról. Mivel ezt már én sem hagytam szó nélkül, a férjem annyira kiakadt - miközben vezetett - hogy ő is megütött, pedig ezt soha nem tette sem előtte, sem pedig azóta. Mikor végre megérkeztünk, én bőgve kiszálltam a kocsiból és gyalog elindultam visszafelé, és ekkor az apósom még hátulról megrúgott. Ez nekem már nagyon sok volt, ennyire még soha senki nem alázott meg az életben, nem is szolgáltam rá soha. Hozzáteszem, hogy apósom diplomás ember volt! A férjem csak ezután döbbent rá, hogy milyen szemét módon bántak el velem. Kipakolta a csomagokat a kocsiból, megfordult és otthagyva őket utánam jött. Ezután hetekig nem látogatta őket, jött is levél a hálátlan gyereknek. Én nem próbáltam akadályozni, hogy látogassa a szüleit ezután sem. Egy idő után ment is. Én már sokkal hosszabb idő után voltam képes csak a közelükbe menni. Teljes nyugalom a haláluk után lehetett csak a családunkban. Nagyon szomorú, hogy ez így van, hiszen lehetett volna normális kapcsolat is köztünk, a házasságunkat így sem sikerült megszakítaniuk, legfeljebb megkeseríteniük 25 évre.

11:19-es vagyok

Nálunk nem ő az egyetlen gyermek,és a durva az,hogy most ragaszkodnak hozzá,de amíg én nem voltam neki,addig nem is érdekelte őket,hogy mi van párommal.Ellentétben az öccsével,akit folyton elkényeztettek,és a mai napig ezt teszik.Szóval ezért nem értem,hogy miért ez a ragaszkodás,ha eddig nem kellett párom a szüleinek???