Hány évesen vállalnátok gyereket, ha az anyagi dolgok biztosítva lennének?

Szerintem nem korai 22 évesen pici babát vállalni, ha az anyagi körülmények nem szabnak neki határt! Az, hogy még jobban tennéd ha élnél egy picit pedig nem feltétlen helytálló érv, mert nem mindenki akar annyira OLYAN életet élni amilyet csak fiatalon lehet... Szerintem sokkal jobb dolog az, ha letudsz egy pici babót ilyen fiatalon aztán mikor már iskolás lesz te még akkor sem vagy 30... és akkor is tudsz még kezdeni magaddal illetve az életeddel sok mindent... Aztán ki tudja, lehet már addigra nem is vágysz rá és vállalsz még egyet! Az szerintem egy nagyon csodás dolog, ha életet adsz és nevelsz valakit. Látod cseperedni. Foglalkozol vele.. Később meg nem fogsz azon rágódni véletlenül sem, hogy mi van HA egyedül maradsz?! Mert ez teljesen megszűnik onnantól kezdve, ha már van egy cseperedő porontyod akivel mindig ott lesztek egymásnak!

Az értékrended jelentősen megváltozik mikor anyuka vagy apuka leszel! Nem fognak érdekelni már azok a dolgok amiket most még úgy gondolod, hogy jó lenne kipróbálni illetve tovább élni... Az, hogy redukálja az első évei a gyerkőcnek a szabadságodat nyilván nem túl szimpatikus, de mulandó! Mint ahogy az is, hogy szórakozol valahol vagy éled az életedet, hogy elégedett legyél később vele és úgy kezdj családalapításba...

Sokkal jobb dolognak tartom, mint a kiskutyát.. Nagyon sok ilyen korú lánynál van ilyen babapótló kiskutya akit húrcibálhat magával mindenhova.. Igaz, hogy sokkal könnyebb megoldás, de szerintem össze sem hasonlítható még úgy se!

Szóval még egyszer leírom, hogy csak az első 3 év a cudar illetve az utána következő 3 míg még csak ovis... Viszont, majd később visszaemlékezve ezek lesznek az egyik legszebb éveid amit eltöltöttél vele, hiszen ekkora tanul meg mindent.. Szóval amilyen nehéz épp annyira csodás is !

2X/F

Ocsem meg az elettarsa 22 evesen vallaltak gyereket,de tok jol elvannak, en korainak tartottam, de legalabb fiatalalon lettek szulok. En elmultam 30 eves es most varom a babankat,most sem erzem kesonek,en kieltem magam, szorakoztam,utazgattam eleget,de tovabb nem akartam huzni 30-nal.

Amugy az anyagiak egyikunknel sem rendezettek,nincs lakasunk, alberletben lakunk mi is,tesomek is, nem csak ezen mulik.

Ha ujrakezdhetnem akkor 25-26 kozott szulnek.

Van egy barátnőm, 30 éves, négy gyereke van, egy csomó kutyája és lehengerel, hogy mindenre tud időt szakítani, a gyerekekre is, magára is, még kutyás versenyekre is jár, mert az a hobbija.

A gyerekei nagyon jó fejek, jól neveltek, kiegyensúlyozottak.

Szerintem egyéniség és hozzáállás kérdése, mert olyat is láttam, aki 26 évesen egy - nem is túl problémás - gyerekkel összeroppant az anyaság súlya alatt.

Szerintem legkevésbé kor, leginkább élethelyzet (pl megfelelő partner) és hozzáállás kérdése.

Én még két évvel ezelőtt is úgy éreztem, hogy tuti ott felejteném a boltban a gyereket, mert annyira szétszórt, felelőtlen voltam. Most tartok ott, hogy ha jön, akkor már kész leszek rá.

Én 18 évesen szültem, és ma sem tennék másképpen.A gyermekem már 18. éves, és én már régen elfelejtettem az éjszakázásokat, a sz@ros pelenkákat, mindent, amit az aki 30 körül akar szülni, még csak most fog kezdeni.

Amikor terhes lettem, a férjem már dolgozott, majd lett egy vállalkozásunk, 4 év múlva már saját házunkban laktunk.

Ma 35 éves vagyok, a férjem 39, és még előttünk van az élet.Tudunk utazgatni, nem izgulom szét magam, hogy mi van a kicsi gyermekemmel, nem stresszelek, hogy ketyeg a biológiai órám, és megannyi előnyét sorolhatnám a fiatal anyaságnak.Nem mellesleg, a ballagásán nem egy 60 év körüli nénike fogja kísérni.Erre is gondoljatok.

Én is 22 évesen szültem. Terveztük és abszolút nem bántam meg. Szerintem nem korai ha a megfelelö ember van melletted. Én addig kiéltem magam simán, szóval pont jókor...:)

Egyébként meg maximálisan a 2X/F-vel értek egyet!