Férjhezmennétek ebben az esetben?

Szerintem fél év után egy kislánnyal ne házasodj. Mi van, ha a párodnál vastag rózsaszín köd van még, és még csak ezután fog felszállni. Majd akkor fogod igazán megismerni. És mi van, ha nem is olyan ideális mint amilyennek most látszik? Nem is miattad, hanem a kislány miatt mondom. Nem tenne jót neki még egy "apuka" elvesztése. Szerintem még várjatok az összeköltözéssel is.

Egy kapcsolatban az első félév még nem igazán mérvadó hosszú távon én úgy gondolom. A mi kapcsolatunk is más volt az első fél éveben, más volt két év után, és más most is, így a tizedik évben. Első évben még ment a lángoló szerelem, utána jött az összecsiszolódási idő, ami eltartott néhány évig, és utána jött a valódi, mély szeretet.

Tehát sztem még várjál, elmozdulhat még az érzésed akár jó, akár rossz irányba is. Fél év még nagyon kevés.

Szerintem ne agyalj, élvezd a kapcsolatot, az idő úgyis kiforrja hogyan fog alakulni.

Szerintem se szétmenni, se összeházasodni nem szabad "gondolati" alapon, csak érzelmi alapon.

Mintha a saját érzéseimről olvastam volna,amikor olvastam a kérdésed!

Én is pont ezt éreztem a párom iránt amit írtál,és pont azért jöttem vele össze,mert megadta azt a biztonságot,szeretetet és törődést,amit már régen nem kaptam meg senkitől.Amikor fél éve voltunk együtt terhes lettem véletlenül.Megijedteem,de Ő nagyon örült neki,megszületett a babánk,idén lesz az esküvőnk.A lényeg az,hogy terhesség,szülés és amíg pici volt sokat sírt a babánk,szóval sokszor voltam fáradt,ingerült házisárkány,és mégis még mindig ugyanúgy szeret és odavan értem mint az elején-tényleg igaz az,hogy olyan embert kell választani aki jobban szeret mint te őt.

Én szeretem őt,de bennem is van hiányérzet ezzel kapcsolatban,hogy ez részemről nem az a nagy lángoló szerelem.. Szerintem ha tényleg odáig van érted,és a kislányodat is elfogadja,mindennképpen működőképes lehet ez a kapcsolat.Csak előbb éljetek együtt egy pár évet,mielőtt összeházasodtok. :)

Én azt mondom, hogy a rózsaszín köd szép dolog, de huszonnyolc évesen, gyerekkel, egy ilyen embert, akivel minden jó és oké, és szeretitek egymást, nem érdemes problémázni. Maradj meg szépen mellette, kérd meg hogy az esküvő-témával várjon.

Az, hogy nem érzel lángolást, nem azt jelenti, hogy nem szereted. Dehogynem hiszen a soraidból is süt, mennyire fontos neked!

Ami a legfontosabb: ne érezz bűntudatot, hogy istenít, és ennyire szeret. Én azt hiszem, a válás megkeserített, és nagyot csalódtál. Természetes, hogy nem tudsz már úgy érezni, meg "lángolni", de egy családnál nem is a lángolás a fontos, és ti igazi család vagytok. Ne keseredj el. Szerintem természetes hogy így érzel, és később jobb lesz.

Szerintem az a gond, hogy hibat kovetsz el azzal, hogy az elozo kapcsolatodhoz hasonlitod a mostanit. Nyilvan lesz olyan dolog, amiben az egyik jobb, a masikban meg a masik. Ket kulon emberrol van szo. Az almat meg a kortet nem lehet egy kalap ala venni.

Latod, hogy a langolas mire volt jo. Ha nem valtja fel a szeretet, csak a lila kod szall fel, mint az elso hazassagodban is tortent. Tehat epp ugyanazt a hibat akarod elkovetni, amit mar egyszer az exferjeddel elkovettel? Minden kapcsolat mas. Ha boldog vagy, az szamit es attol, hogy nincs langolas, nem azt jelenti, hogy nem vagy szerelmes, csak ez mas tipusu szerelem, mert a parod is valoszinuleg mas tipusu ember, mint a volt ferjed. Miert kellene neki ugyanolyannak lennie, mint a volt ferjednek? Nem jo, hogy hozza hasonlitgatod akar tudat alatt is. Vagy meg mindig az exedet szereted? Es termeszetes, hogy felnott emberkent maskepp gondolkodsz, mashogy erzel, mint egy 18 eves. Gondold ezt meg at szerintem.