Voltatok már féltékenyek halottra?

Ez iszonyú lehetett, szerintem egy ilyet nem lehet kiheverni. A szakítást igen, a halált nem.

De nem véletlenül van veled, és ha azt mondja szeret, biztos úgy is van.

Szóval egyet értek az előttem szólókkal – természetes, hogy olyankor sír, és egyszerűen csak várd ki a végét, légy diszkrét, és minden rendben lesz. Majd megszokod idővel. Ez nem fog megváltozni.

Szerencsére én nem voltam ilyen helyzetben, de nem kívánom senkinek.

Igen, a baj az, hogy szegény lány meghalt, és nem lelépett. Bát, ha lelépett volna, akkor sem biztos hogy ki tudta volna rendesen heverni a párod.

Mondjuk nekem azért sovány vígasz lenne, hogy biztos nem véletlenül van velem, meg ettől még szeret engem a párom. HÁt köszönöm szépen. Ilyenkor gondolom nem is szeretget meg téged. Nem tudom, de például ha az anyukám halna meg, akkor nagyon ki lennék borulva. Minden évben sítnék, mérget veszek rá, de ettől még a férjem közelségét kívánnám, és jól esne ha ilyenkor velem lenne. A te párod ilyenkor veled akar lenni? szerintem nem. Úgyhogy ez a különbség, remélem érthető amit mondtam.

Mert más az, ha magát a hálál tényét siratjuk, hogy milyen szörnyű hogy egy ilyen fiatal élet elment, és szegény mennyit szenvedett, meg ő is ott volt. Ez normális, de ha amiatt bőg mert még tényleg szereti az a lányt, szerintem az nem ok. Mert akkor valamit tőled vesz el. És mondjuk bennem felmerülne az is, hogy vajon miattam is ennyit sírna? mert ha emiatt a lány miatt ennyit bőg, és nem tudja elfelejteni, akkor rám már nem tudna így emlékezni, mert nem menne neki.

Szerintem ezt csak úgy tudod lemérni, ha ilyenkor megfigyeled hogy bánik veled. Bár gyanítom, hogy ha minden rendben lenne, akkor fel sem tetted volna ezt a kérdést. Az ember ezt megérzi, és szerintem nem azért tetted fel a kérdést, mert mindenre alaptalanul féltékeny vagy.

Egyébként a pasi biztos szeret téged, kérdés mennyire. Mondjuk ezt egy normális helyzetben is fel lehet tenni. És kérdés az, hogy te mit vársz tőle. meg hány éves vagy. Ha 50, akkor már az ember ilyenen nem szokott fennakadni. Nem feltétlen a lángoló érzelmeket keresi, hanem csak hogy legyen vele valaki és ne legyen magányos. És ilyenkor bőven belefér hogy a másik a halott kedvesét siratja még mindig.

tényleg, gyereketek van? vagy terveztetek?

32/N

Az utolsó kérdést nem értem.. Mikor megszületett a gyermek, biztos nunikája volt és nem egy kis kuki. Már ez is elegendő bizonyíték, hogy kislány.. De ha fiú lenne akkor mi van? Jó, biztos elvontabb ennél a kérdés, és én vagyok a most hülye, de akkor sem értem..

Amúgy meg szerintem túlzás ezen bepipulni. Nekem sincs stabil álláspontom, biztos rosszul esik a feleségnek, és joggal merü fel a kérdés. De egy ilyen tragédiát szerintem nem lehet kiheverni. Érhető, hogy kiborul ha eszébe jut. De ettől még szereti a feleségét. Most mit tehetett volna, élje le magányosan az élete hátralevő részét az emlék miatt?