Mit gondoltok anyámról? Csak bátran!

ha már nem függsz tőle (anyagilag, lakhatás) szakíts meg minden kapcsoltatot. persze csak időlegesen, de ezt neki nem kell tudnia. ha közeledne,mondd azt, neked most nem jó az időpont, vagy ez már a saját életed, majd te jelentkezel..stb.

rövid időn belül egészen megváltozik a hozzád állása. szerintem, most, attól fél, hogy te is felnősz és egyedül marad. nem lesz akit irányítson.

szóval, hagyd, éld a saját életed és szigorúan (az első időben) havonta, vagy alkalmakkor keresd csupán.

sok sikert és kitartást!

Szerintem veled van a baj, nem az édesanyáddal.. Elég nehéz olyan gyereket nevelni, aki nem látja be, hogy saját maga miatt tanul, kényszerbetegséggel, depresszióval küzdött..Ha ilyen problémáid voltak és ráadásul még egyedül is nevel, ne csodálkozz, hogy úgy érzi a te életed az övé is..Mert segítségre szorulsz..A pszichiátrián mit mondtak, hogy az édesanyád hibája..stb???..Mert szerintem nem..Lázadó tinédzser koromban én is mindent anyámra kentem, csak azóta kinőttem..Ő is mindig ideges amikor hazajön, mert nem egyszerű egyedül nevelni több gyereket, pénzt keresni diploma nélkül..De én ezért nem haragszom rá,hanem inkább segítem őt mindenben, kedvébe járok, hogy ha már idegesen jön haza legalább itthon lenyugodjon..

Hogy mi a véleményem anyukádról?..Sajnálom szegényt, hogy te nem vagy elégedett az életeddel és ezért is őt hibáztatod..

Csak egy kérdésem volna, mielőtt papolnék...:

Édesapáddal jól kijönnek? Szeretik egymást úgy igazán, boldogok, stb...?

Húú de gonosz lehet az aki egyedül felneveli a gyerekeit és diplomát akkar a kezükbe adni. Sőt mikor betegek még orvoshoz is viszi öket...

Kérdező néz már kicsit magadba, nölj fel és ne hibáztasd mindenért az anyádat.

Kb az én anyukámat írtad le, azzal a különbséggel hogy neki van diplomája és kb 700 ezer forintit keress havonta(külföldön, szóval neki nincs anyagilag nehézsége, legalábis nem kéne hogy legyen, mert az sok pénz itt is.

Èn nem tudtam a váltságban munkát kapni, a gimi után, hogy kiakart rugni, mert nem dolgoztam és nem tanultam, mert hogy lusta vagyok mondja, de szeret, akar nekem egy jó életet. Végül kaptam munkát ahól 60 ezret kerestem, akkor kitalálta hogy 50 ezret kell haza adnom, és ehez még tartozásom van azokról a hónapokról mikor nem volt semmi pénzbevételem. Szóval kb egy évig minden pénzemet neki adtam.

Végül kitaláltam hogy megyek tanulni, de akkor is kell adni, hogy vegyek szépen föl kölcsönt hogy neki fizessek, vagy költözek el ha nem tetszik.

Pillanatnyilag próbálok felvételire felkészülni, jelentkeztem egyetemre, és van egy részmunkám, de most még a saját kajámat is kell föznöm.

Akármit csinálok mintha csak nehezitené a dolgom.

NEM EGYEDÜL neveli a gyerekeit,az apuka is velük van. Csak éppen az a típus,aki szereti uralni a körülötte levőket! Sajnos vannak ilyen emberek,de nem tudsz velük mit kezdeni.

Próbáld minél jobban függetleníteni magadat tőle.

Nem kell minden kapcsolatot megszakítani vele. Jót akar, de nem jól. Nem élheti a te életedet. Nem érezhet veled együtt.

Anyám általános iskolát, apám szakmunkásképzőt végzett. Testvéreik, mind értelmiségiek, jól állnak anyagilag. Engem is és testvéremet is kitaníttatták. (Ahogy apám mondja "diplomát adtak".)

Annyit tanácsolok, hogy nem kell minden hétvégén hazajárni. Hivatkozni kell tanulásra, vizsgákra, munkára, haverokkal programokra, csajozásra-pasizásra (nemtől-beállítottságtól függően). Olyan 2, de inkább 3-4 hetente bőven sok egy hétvége otthonra.

A másik a telefonálgatások. Minden másnap hívnának, van úgy naponta többször is. Nem kell engedni. Skype-on is órákat eldumáltunk mi is ősökkel. Most már heti egyszer beszélünk ott, de 15-20 perc után, telefonba 5 perc után kerek perec megmondom, hogy unalmas a téma, meg különben is dolgom van.

A harmadik a véleménykülönbségek. Apám olyan, hogy ha valakinek más a véleménye, mint az övé, az a legtiszteletlenebb, tróger, mocskos állat. (Ezt így nem mondja, de így viselkedik.) Persze akár naponta többször is véleményt változtat. Ha nem akarom hallgatni a hülyeségét, leállítom, hogy hagyja abba, nem érdekel. Ha tovább nyomatja a dumát, otthagyom, átmegyek másik szobába. Nem keveredek vele vitába, mert úgyis elnyomna. Csak passzív ellenállás.

A negyedik. Nem kell mindenben őszintének-szókimondónak lenni velük. Míg vizsgáztunk, mindig azt mondták, hogy ugyanúgy izgulnak, meg jobban, mint mi. "Velünk együtt vizsgáznak." Velem senki ne vizsgázzon együtt. Úgyis elég ingerült vagyok, ha teljesíteni kell, hogy nem kell mástól hallgatnom, hogy tanuljál, mert csóringer maradsz. Meg elkezd anyám sírni, hogy nem sikerült valami. Nem tudok utána gondolkozni. Olyan is volt, hogy kérdezték, hogy sikerült. Hát mondom nem jött össze. (Hogy is jött volna, amikor be se mentem.) Meg tesómat uszítják párja ellen, mert semmi nem elég jó nekik. Szóval nem kell őszintéskedni.

Hogy felnőtt-önálló emberként kezeljen valaki, úgy is kell viselkedned: saját lábadra állani, saját döntéseket hozni, kiállani mellettük, élni a saját életed, amibe mindenkit csak olyan szinten belevonni, ahogy szükséges.

És körbenézni a "saját házad táján", hogy mit csinálhatnál másképp, hogy jobb életed legyen. (Mert könnyű bűnbakot keresni, és mindent ráfogni.)

A manipulációhoz is két ember kell: egy manipulátor és egy manipulálható egyén.

27f