Nem vagyok még kész az anyaszerepre?
24 éves lány vagyok. A barátom jóval idősebb nálam, és nemrégiben felmerült a családalapítás gondolata. Azt tudom hogy le tudnám vele élni az életem, ritka jól összeillünk, már nagyon régóta ismerem... nem ezzel van a gond. Világéletember azt hittem hogy nekem az anyaszerep a megfelelő, mindig ha kisbabát látok, érzem azt a bizonyos vágyat, hogy nekem is legyen egy saját. Most viszont, hogy ennyire elérhető közelségbe került a dolog, megijedtem. Tényleg ez kell nekem? Még annyi mindent akarok csinálni, élvezem hogy küzdhetek a feljebb kerülésért a munkában, hogy vannak lehetőségeim... dolgozom és tanulok is egyszerre, egyszóval nagyon motivált vagyok és igényem is van a folyamatos sikerélményekre. Biztos szörnyen hangzik, de felmerült bennem a kérdés: nem őrülnék bele az otthonülésbe? Azt tudom, hogy imádnám a gyerekem, de félek hogy talán depresszióba fordulna a dolog egy idő után. Lehet hogy ez azt jelenti, hogy nem vagyok még érett a dologra? Vagy feleslegesen gondolok ilyenekre?
Jó lenne ha olyan nők is válaszolnának, akiben szintén voltak ilyen kétségek gyerekvállalás előtt, annyira kíváncsi vagyok, más hogyan élte meg ezt a dolgot!
(Remélem látszik hogy nem eszement bulizásra vágyom, vagy a magam kiélésére, az már megvolt. Inkább a karrierista énemmel van a gond...)
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Mondjuk ezt idegenek nem fogják tudni eldönteni helyetted, de én a helyedben biztosan nem vállalnék még gyereket. Túl fiatal vagy hozzá. Persze majd biztos leírják páran, hogy lehet gyerek mellett is tanulni, dolgozni. Elméletileg lehet, de a gyakorlatban nagyon nehéz és nem tudsz egy kisgyerek mellett 100%-osan a munkádra koncentrálni. Nem tudsz túlórázni, mert haza kell rohanni a gyerekhez, nem tudsz elmenni a kollégákkal egy bulira vagy összejövetelre, mert éppen beteg a gyerek és nincs, aki vigyázzon rá. Kimaradsz dolgokból, kevesebb információ lesz a birtokodban és már nem tudsz olyan értékes munkaerő maradni. A tanulásról már nem is beszélve. Nem lehet három dolgot egyszerre és teljes erőbedobással csinálni.
Szerintem simán ráér még 5 év múlva is a gyerek.
válasza: válasza: válasza:Nekem az jön le hogy legbelül nem vagy még felkészülve rá, vagy inkább úgy mondom, hogy józanul belátod mit veszíthetsz :)
Nagyon szép dolog a gyereknevelés meg babázás stb. de arról sokszor nem beszélnek hogy a te életed onnantól csak a gyerekről fog szólni, persze lehet karriered munkád, de ha jó anya vagy első gondolatod mindig a gyerek lesz, és ezt visszacsinálni már nem lehet.
Szerintem is tanulj, dolgozz, tapasztalj élj még egy kicsit és a babázás még pár év múlva is ráér. Megértem a párodat is de ha ennyire összeilletek ahogy írod, megért téged és a te szempontjaidat és nála most 2-3 év valljuk be nem számít annyira (biológiailag mondom) mint mondjuk egy nőnél ahol ketyegni kezd a biológiai óra 30 felett.
Én 25 évesen lettem terhes az első babámmal, a férjem akkor volt 28 (nem volt még a férjem amúgy:)) addigra megvolt a diplománk, nyelvvizsgáink, dolgoztunk is kicsit, így úgy éreztük jöhet a baba.
Utólag visszagondolva szerintem mi is várhattunk volna még kicsit, kettesben élvezni az életet, utazgatni stb.
Félreértés ne essék, nem adnám már a fiam semmiért de akárki akármit is mondd gyerekekkel nyaralni, programot csinálni már közel se olyan felhőtlen mint csak kettesben.
Élvezhető persze nyilván, de nem ugyanaz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!