Sokáig másoknak akartam megfelelni, de rájöttem, hogy hülyeség. Mostmár magamnak akarok, de egyszerűen sosem vagyok elég jó a céljaimhoz. Mit tegyek?

Azért nyilván egy semmi hanggal nem rendelkezőnek mégis elérhetetlen cél, hogy az opera csillaga legyen :)

De kedves Kérdező, neked elérhető céljaid vannak. Tanulsz, ez pedig igazán csak akaraterő kérdése.

Jó hát nyilván, de azért az ember általában a céljait lehetőségeihez mérten választja. :D A cél már eleve egy konkrét dolog amiért lehet tenni, amit te mondasz az max. álom lehet.. Legalábbis az én értelmezéseim szerint cél = megvalósítható, álom = valami abszurd ábránd, mint pl amit te írtál, vagy mittudomén, varázslónak lenni, meg ilyenek.. :D Na de mindegy, ez azt hiszem off. :D

Kérdező, neked viszont nem teljesen értem,m i is a problémád. Vannak céljaid, tanulsz, oké. De pontosan mi az amibe kezdesz belebolondulni?

Figyelj, az szerintem normális dolog, hogy hogyha magadnak küzdesz a saját céljaidért, akkor mindig marad benned egy kis elégedetlenség, hogy lehetett volna esetleg még ennél több is. És ez valahol jó dolog, mert pont ez ösztönöz arra, hogy mindig kicsit többet akarj ;). Azért néha nem árt leszögezned, hogy azért akárhogy is nézzük, egy egész jegyet minimum javítottál az átlagodon, ami szép mutatvány, megérdemled, hogy büszke legyél rá, vagy hogy megjutalmazd magad valamivel - ugyanakkor az is teljesen rendben van, ha azt gondolod, hogy azért szeretnéd következőleg megpróbálni, hogy nem lehetne-e ennél is jobb.

Én nagyon sokáig azt képzeltem, hogy anyámnak akarok megfelelni (úgy kb 12 éves koromig), míg egyszer csak rádöbbentem, hogy a szüleim évek óta csak félévkor írják alá az ellenőrzőmet... a gyengébb eredmények egyszerűen a _saját_ hiúságomat sértették volna.

Egyébként: rágódni sosem érdemes azon, hogy valami nem sikerült. Végig kell gondolni, hogy mik voltak azok a konkrét dolgok, amiket ha másképp csináltál volna, akkor biztosan jobban jártál volna, de nem azért, hogy legyen miért a fejedet a falba verni, hanem azért, hogy következőleg jobban tudj dönteni. Aztán ha leszűrted a történetből a tanulságot, akkor történet becsuk, polcra felrak, nyugodtan hátradől, tanulság marad kint az asztalon, az még jól fog jönni, ennyi ;)

Rendben vagy te teljesen, nyugi ;)

Hajrá...

a célok viszik előre az embert! helyesen tetted hogy ezekbe belefogtál,és jól is haladsz,mert én lassan 23éves leszek és mégcsak most kezd néha előjönni az hogy lesz@rom mások véleményét...otthon nálam is sokat veszekednek a szüleim,elköltözni nem tudok mert még felsőoktatásban tanulok,sok kötelező megjelenésű tárggyal így normális munkát sem tudok vállalni!

Úgyhogy csak így tovább,ha mgadnak és a szeretteidnek élsz akkor lehetsz csak igazán boldog! Mellékelnék egy aktuális idézetet ami a kedvencem:

"Az igazi kihívás abban rejlik,hogy megmaradsz önmagadnak abban a világban ami megpróbá átformálni"

22L