Elítélendő, ha azért szakít valaki, mert a párjának nem lehet gyereke?

Ez egy nagyon összetett kérdés...

Szerintem többféle úton módon lehetne vizsgálgatni néhány szempontot megemlítek...

Mondjuk ha a férfivel a nő kapcsolat elején tisztázza, vagy fordítva, akkor mindkettőnek joga van arrébb állni, eldönteni, hogy neki mi a fontos...itt annyira nem sérülhet senki mint amikor egy több éves kapcsolatból ezért lép ki valaki...:-S

Szerintem ugyanúgy elítélendő (vagy sem) akár a férfi akár a nő lépik ki a kapcsolatból....

Ha belegondolok...egy kapcsolat elején én is lehet úgy döntenék, hogy elhagyom, hátha mással lehet saját gyermekem. Nyilván több év után nem így működik a döntéshozatal...

Én 14 éves korom óta saját gyerekről, férjről, tökéletes családról álmodozom...a "tökéletes " párom már megvan, és bár úgy érzem lelkileg összeroppannék ha nem lehetne közös csillagszemű gyerekünk, belehalnék, vagy egy részem meghalna...DE a páromat nem hagynám el...Vele vagyok ha jó vele vagyok ha rossz nekünk... és igen, elengedném, ha miattam nem lehetne gyermekünk, mert szeretném, hogy boldog legyen...ezt így gondolom...Mert ha velem maradna miközben boldogtalan a ténytől, hogy nem lehet gyerekünk többé úgysem lenne ugyanaz a kapcsolatunk....

Remélem sosem kell hasonló döntéseket meghoznunk:(

40 éves nő vagyok,10 éve kisbabáért küzdünk a férjemmel...

Minden nap azzal kelek,fekszem,hogy rettegek,mikor fog elhagyni,mikor jelenti be hogy nem bírja tovább,vagy hogy gyereke lesz egy másik nőtöl.Ez a félelem felőröl,minden napom egy rettegés,lassan már Én is "rámegyek"egészségileg,állandó magas vérnyomásal küzdök,most vizsgáltak ki,idegi alapon van.Más problémánk nincs,amúgy egy szép arcú,átlagos testalkatú nő vagyok,és kb.30 körül néznek.Önbizalmam már a béka feneke alatt van,selejtnek érzem magam,és igen,itt írta valaki,hogy szánalomból nem lenne egy nővel sem,sajnos Én is ezt érzem,és mostmár egyre jobban,hogy a férjem szánalomból van velem,és bármikor eljöhet az a pillanat amikor elhagy egy huszonéves nőért,aki majd képes szülni neki.Ez az érzeés lassan,de biztosan felőröl,belülről szétmar..

Nálunk a férjemnek nem lehet természetes úton. Mondtam neki, h ha nem sikerül, akkor spermabankból legyen babánk és szeressük úgy, mint tekjesen sajátunkat. Nem nagyon akarta, azt mondta, akkor inkább teljesen idegen gyerek legyen vagy ne legyen. Na, ezeket nem tudom elfogadni. Ha nem ment volna bele a spermabankos megoldásba, elgondolkodtam volna..

De szerencsére nem kellett, mert 13 hetes a lombik-pocaklakónk :-D